Köszönöm a 11(!!) feliratkozót! De nem is húzom az időt, jó olvasást. Anna xx.
*Vanessa szemszöge
Csak futottam és futottam. A legszívesebben hazafutottam volna és bezárkóztam volna a szobámba. De sajnos nem mehettem, mert volt még órám. Ezért inkább csak keresni akartam egy helyet, ahol egy kicsit nyugtom lesz a szünet végéig.
A könnyeim meg csak folytok le az arcomon megállás nélkül. Hogy tehette ezt? Most komolyan mit ártottam én neki? Azt hittem, hogy kedves, mert matekon is kihúzott a pácból. De akkor miért állt ki amellett a plázacica mellett? Az biztos, hogy soha az életben nem akarom látni! Igen, csakhogy nem elég, hogy egy osztályba járnunk és szomszédok is vagyunk, de még Chris legjobb haverja is. Vagyis, nem tudom, ezekután még azok lesznek.
Annyira belemerültem a gondolataimba és elég homályosan láttam, ezért nem is láttam, hogy merre megyek, így már csak azt vettem észre, hogy nekirohantam valakinek. A földre estem a nagy lendülettől, de még erőm is alig volt, hogy felkeljek.
- Bocsi, nem figyeltem. Nem akartam neked menni. - felkeltem a földről és segítettem neki is felkelni. Megtöröltem a szememet, hogy rendesen lássak és egy barna szempárral találtam szembe magam. Egy magas, fekete felzselézett hajú fiú állt előttem. Ruhája egész jól nézett ki, de nem tűnt bunkónak.
- Semmi baj, én nem figyeltem. - mosolygott rám, de amint megnézte a ruhámat, már el is tűnt. - Úristen, mi történt veled? - Lenéztem magamra és hát, nagyon nem tetszett. A hülye spagetti miatt - ez volt a kaja - nem elég, hogy csupa paradicsomszószos és kis húsdarabok voltak a pólómon. A hajam végén tészta darabok, a leves meg a nadrágomat áztatta el, de szerencsére nem nagyon és nem az egészet.
- Háát, történt egy kis baleset - mosolyogtam keserűen.
- Nem hiszem, hogy egy egyszerű baleset, de ezt majd később. Van másik ruhád? - meglepődtem, hogy milyen kedves, pedig csak most találkoztunk.
- Persze, csak az van a táskámban. - forgattam a szememet. Miért, szerinted tudtam, hogy ezt fogják velem csinálni?
- Ahogy hallom, nincs. Akkor a tesi cuccod? Nem kéne egész nap ebben lenned.
- Az a helyzet, hogy a szekrényem elég messze van innen és nem akarom, hogy tovább röhögjenek rajtam.
- Akkor, ha akarod, kölcsön tudom adni a cuccom. Pont itt van a szekrényem, ne aggódj, tiszta. - röhögte el magát a végére.
- Hát, rendben. - Elment a szekrényéig, ami nem volt messze és odaadta a cuccát. Egy közeli mosdóban átvettem. 'Kicsit' nagy volt rám. Kimentem és amint meglátott, elröhögte magát.
- Nem röhög, mert megbánod! - szúrós szemmel néztem rá, amitől már is abbahagyta, de még így is ott bujkált egy mosoly az arcában. - Egyébként hogy hívnak?
- Jaj, ne haragudj! Ashton vagyok. Ashton Denton, de szólíts csak Ash-nek. - nyújtotta a kezét, amit örömmel fogattam el.
- Én Vanessa vagyok. Vanessa Turner. - összeráncolt szemöldökkel nézett rám.
- Turner? Mint Chris Turner? - bólintottam. - Nem is tudtam, hogy van egy húga!
- Igazából csak az unokatestvére vagyok. Az apukáink testvérek. - javítottam ki.
- Ja, így már értem. - elindultam a szekrényem felé, de ő is követett. - Egyébként mi is történt veled igazából?
- Majd úgyis megtudod, nem mindegy?
- Nem biztos, hogy az igaz lesz, szóval? - nem igaz, miért ilyen kíváncsi?
- Egy csaj hülyeséget terjesztett róla, leöntött a kajájával és egy osztálytársam az ő pártjára állt. Most boldog vagy?! - kivettem a cuccom a szekrényből - időközben ideértünk - és bementem a mosdóba átöltözni. Mire kimentem, még most is ott várt rám. Betettem a cuccom és megnéztem a telefonom, mert Jenny és Chris már vagy 4-szer hívott. Üzentem nekik, hogy itt vagyok a szekrényeknél, szóval jöjjenek ide.
- Bocs, hogy erőltettem. - szólalt meg - de most mennem kell, lassan becsöngetnek. Találkozunk még? - nézett rám boci szemekkel, amiknek nem bírtam nemet mondani.
- Persze. - mosolyogtam rá.
- Akkor jó. Szia. - el is ment, de amint elment, rögtön megjelent Jenny és Chris.
- Sajnálom Vanessa, még nem csinált soha ilyet! Nem tudom, mi ütött belé... - kezdte a magyarázkodást, de én le is állítottam.
- Chris, nem te tetted ezt, nem neked kell magyarázkodnod. De most, ha lehet, én nem beszélnék vele. - mindketten bólintottak és visszamentünk a terembe. A maradék órákban, próbáltam nem Damen-re figyelni, de éreztem, ahogy lyukat éget a hátamba. De ha találkozott a tekintetünk, a szemeiben mintha megbánást láttam volna csillogni? De lehet, hogy csak én akartam azt látni, hisz miért bánta volna meg, ha nem is segített.
Legalább az edzés segített elterelni a gondolataimat Damen-ről és a történtekről. Edzés után gyorsan felöltöztem és inkább gyalog mentem haza. Azonban Jenny utánam jött.
- Hé, hazasétálsz?
- Igen, még talán jót is tesz. Ha akarsz, mehetsz Chris-szel.
- Nem-nem. Nem hagylak egyedül egy ilyen nap után. - Elmosolyodtam és megöleltük egymást. Örülök, hogy egy ilyen barátnőm van, mint Jenny. Ilyenkor csak ők tudnak engem felvidítani.
A hazafele út elég viccesen telt. Sokat röhögtünk és beszélgettünk. A házunk előtt elköszöntünk egymástól. Én be mentem, Jenny meg hazafelé ment.
Otthon még nem voltak anyáék, ezért gyorsan kiöblítettem a ruháimat és úgy dobtam a szennyezve. Megtanultam a tanulnivalót holnapra - a matekot is - majd még fel is léptem Face-re. Egy ismerősnek jelölés volt, méghozzá Ash-től, és persze mindenki az ebédlős sztorival volt elfoglalva, ezért inkább ki is léptem.
A függönyt is elhúztam, hogy Damen-t még véletlenül se lássam meg. Mivel nem volt más dolgom, ezért gondoltam csinálok vacsorát. Egy egyszerű rántotta mellett döntöttem. Felszeleteltem a hagymát és beleraktam a serpenyőbe, majd a tojást is. Isteni illata volt. Amikor kész lett három tányérra szedtem és pont akkor érkeztek meg anyáék is. Örültek, hogy megcsináltam és meg is ettük.
Vacsora után elmentem lezuhanyozni és aludni. Egy ilyen nap után, már nem volt kedvem semmihez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése