Jó olvasást! Anna xx.
*Vanessa szemszöge
Tegnap vagy 11-ig voltam fent és Cortezzel és Lyana-val beszéltem. Elmondták, hogy elég nagy az üresség nélkülem a suliban és hogy hiányzom nekik. Ők is hiányoznak nekem. Meséltem nekik az új suliról, a tanárokról - a mateknál szó szerint szakadtak a röhögéstől, hogy-hogy lehetek ilyen szerencsétlen. Kösz srácok, ez jól esett - az új haverokról és persze - Cortez legnagyobb örömére - Lyana-nak a pasikról is beszámoltam. Sokat nevettünk, persze halkan, mert anya kinyírt volna, ha megtudja, hogy ilyenkor fenn voltam, de persze tartoztam nekik, amiért tegnap nem voltam. Végül azért megkegyelmeztek és elengedtek aludni, hisz tudják, hogy mennyire nem vagyok korán kelő.
És most reggel negyed 7 van és ki kéne kelnem az ágyból, de sehogy sem megy. Hallottam, ahogy nyitódott az ajtó, de nem bírtam kinyitni a szemem.
- Most ne, anya. Nem kérek vizet az arcomra. - motyogtam az arcomat a párnába fúrva. Nem válaszolt semmit, de még mindig éreztem, hogy itt van. Éreztem, hogy figyel, de nem foglalkoztam vele. Már éppen visszaaludtam volna, mikor...
- ÉBRESZTŐŐŐ!!! IDEJE FELKELNI!!!! - kiabált Chris és közben az ágyamon is ugrált, aminek a következménye az lett, hogy én a földön végeztem. Chris az ágyamon elterülve röhögött, míg én nagy nehezen feltápászkodtam a földről.
- Most komolyan, egy normális ébresztésem lehet?! - mondtam neki kissé idegesen.
- Nem, mert te úgy fel sem kelnél az ágyból. - ilyenkor nagyon utálom, hogy ennyire ismer.
- Na jó, ha kifáradsz, akkor felöltözök és addig csinálhatsz nekem egy kávét.
- Tényleg? Megengeded? Olyan rendes vagy. - most túl fáradt voltam ahhoz, hogy visszavágjak, csak szépen kilöktem az ajtón. Kicsit kinyitottam az ablakot, hátha felébredek tőle egy kicsit. A kellemes meleg levegő betöltötte a szobát és már is sokkal jobban éreztem magam. Behunytam a szemem és csak élveztem a szél fuvallatát. De sajnos ennek is vége lett, ugyanis...
- El fogsz késni. - hallottam meg egy mély, rekedtes hangot. Kinyitottam a szemem és szembe találtam magam Damen-nel. Persze, ő a saját ablakából vigyorgott rám.
- De te is. - vágtam rá, amire csak megvonta a vállát.
- De tőlem már megszokták, úgyhogy neked kéne jobban igyekezni. - kacsintott rám, mire csak megforgattam a szemem. Becsuktam az ablakot és elhúztam a függönyt. Gyorsan elkészültem és lerohantam a konyhába. Chris vigyorogva nézte, ahogy kapkodva megeszem a reggelim és iszom meg a kávét, de most nem foglalkoztam vele. Szerencsére anyáék már elmentek, így nem kell magyarázkodnom, hogy miért vagyok olyan fáradt.
- Jössz, mert elkésünk. - Drága uncsitesóm halál nyugodtan sétált a kocsiig és hajtott a suliig. Volt 5 percünk becsöngőig, szóval 'elfutottam' a szekrényekig és kivettem az angol felszerelésem és siettem a terembe. Pont becsöngettek mire odaértem és a tanár is megérkezett. Az óra negyedénél Damen is befáradt. A tanár csak a helyére küldte és, mintha mi sem történt volna, folytatta az órát. Damen csak egy győztes pillantást küldött felém, amire csak megforgattam a szemem és tovább figyeltem a tanárra. Megkönnyebbülés volt, amikor meghallottam a csengő hangját. A következő óra spanyol volt. Év eleji ismétlést volt, de én akkor is szinte végiguntam az órát. Az a két év Spanyolban elég volt, hogy jól beszéljek spanyolul, szóval ez az óra eléggé fárasztott. Aztán az ének, fizika és föci után tesi óránk volt. Jenny nem értette, hogy ma miért vagyok ilyen fáradt, ezért az öltözőben elmagyaráztam neki a tegnap estét. Erre csak mosolyogva rázta a fejét és gyorsan felkötötte a haját. Tesi órán Jones tanárnő érezte a hétfői hangulatunk ezért csak játszottunk egész órán. Óra után ebéd szünet volt, ezért az ebédlő felé vettük az irányt.
Az ebédlőben elvettük a kajánkat és Chris-éket kezdtük el keresni, akiket hamar meg is lehetett találni. Pont elindultam volna, mikor valaki nekem jött, de úgy, hogy majdnem elejtettem a tálcámat.
- Nem tudsz vigyázni? - kérdezte elég magas hangon. Még ő van kiakadva?! Ránéztem, és egy erősen mázolt arccal találtam szembe magam. Komolyan, szinte megijedtem. Miniszoknyát viselt, ami épphogy takarta a hátsóját. Elég mély dekoltázsos toppot és egy kb. 10 cm-es magassarkút, de 'szegény' még így is alacsonyabb volt nálam.
- Már bocs, de te jöttél nekem! Szóval szerintem te nem tudsz vigyázni. - a kijelentésemre csak felhúzta a szemöldökét és végig nézett rajtam.
- Szóval, te vagy az új lány, mi? - olyan hanglejtése volt, mintha ez mindent megmagyarázna.
- Igen, és?
- Látom Jenny, te mindig csak az újakkal tudsz jól barátkozni. - nézett Jenny-re. Na itt, már is elegem lett.
- Nem tudom, hogy ki vagy, de nem is érdekel. De most jobb lesz, ha eltipegsz innen, ameddig szépen mondom!
- Senki nem beszélhet így velem! - sipákolt, amitől a fülem fájt.
- Pedig én megtettem, szóval... - kikerültem és tovább mentem az asztalhoz. Szinte levágtam a tálcám, mire mindenki rám kapta a tekintetét.
- Mi történt? - kérdezte Chris, mire minden szempár rám szegeződött.
*Damen szemszöge
Éppen azt próbáltam kitalálni, hogy vajon mi is van a tányéromon. Nem is értem, miért is eszek a menzán?
Hirtelen egy tálca 'csapódott' le az asztalra és Vanessa is leült. Mindenki abbahagyta a beszélgetést és rá néztünk.
- Mi történt? - hát, persze, hogy Chris rögtön aggódik, hiszen a barátnője morcos. Á, mindjárt rosszul leszek.
- Semmi! - vágta rá. Én már itt rá hagytam volna, de...
- Biztos nem a semmi miatt vagy kiakadva! Na, most szépen mond el nekem. - ez az haver. Csak így tovább.
- Csak Brithany. - mondta ki Jenny. Na, erre már én is kíváncsi vagyok. Azt a csajt még én is ki nem állhatom. Pedig egy lányt sem szoktam visszautasítani. De Ő, már avval idegesít, ha megszólal.
- Jenny, elmondanád, hogy mi történt. - nézett Chris Jenny-re, de Vanessa közbeszólt.
- Beszólt Jenny-nek, én meg visszaszóltam. Erre meg kikérte magának, vagy mi és elrohant. Ennyi. Amúgy is, ki az a Brithany?
- A pom-pom csapat kapitánya, és a legbeképzeltebb liba a suliban. Vagy lehet, hogy a világon. - adtam a legrövidebb válaszolt.
- Na, már csak ez hiányzott! - morogta Vanessa.
- Ne is foglalkozz vele. - mondta neki Chris és elkezdett valami másról beszélni. A szünet vége felé már mentünk a következő órára, ami nekünk olasz volt. Itt is csak ilyen gyakorlás volt, semmi különös. Az óra végén volt még vagy egy óránk az edzésig ezért a csapattal beültünk az aulába. Sajna a röplabdásoknak is akkor van edzésük, úgyhogy ők is csatlakoztak hozzánk. Beleértve Jenny-t és Vanessa-t.
- Még mindig morcos vagy? - karolta át a haverom Vanessát.
- Igen - tette keresztbe a karjait és felhúzta az orrát.
- És mitől lennél újra boldog? - jaj ne!
- Egy kis gumicukor jól esne. - mi van? Nem csókot kért? Mosolyszünet van? Nem hiszem, mert Chris-nek sincs rossz kedve. Chris elszaladt a büfébe és egy zacskó édes békával
jött vissza.
- Parancsoljon. És most már hajlandó mosolyogni?
- Miután megízleltem. - kibontotta és bekapott egyet. Rögtön egy széles mosolyt varázsolt az arcára.
- Na, az igazi Vanessa! Már hiányoztál. - kivett két békát és meg is ette. Vanessa körbekínált minket, de én csak megráztam a fejem. Nem is tudom, hogy lehet azt az izét megenni?
Lassan idő volt, ezért mentünk is átöltözni, mert az edző még ki is nyírhat minket. Mondhatjuk azt, hogy az edző nem kegyelmezett velünk. Taktikákat gyakoroltunk, erősítettünk meg minden. Bár mindenki jól bírta, az edzés végére mégis csak elfáradtunk. Lassan átöltöztünk és Chris-szel a kifelé haladtunk a suliból. De persze a bele kellett futunk a lányokba. Bár ők is ugyanolyan fáradtak voltak.
- Titeket sem kímélt az edző? - kérdezte Chris. Nem válaszoltak csak nagyban bólogattak. A szokásos módon mentünk haza, mivel mindenki fáradt volt. Szóval én elvittem Vanessát, Chris pedig Jenny-t. Az út csendesen telt, de ezt most egyikünket sem zavarta. Ahogy megérkeztünk, rögtön kiszállt a kocsiból.
- Köszi, hogy elhoztál. Akkor holnap. Szia.
- Szia. - és már be is mentünk. Anyáék is itthon voltak. - Megjöttem! - kiáltottam el magam.
- Konyha! - hallottam anyát. Mentem is konyhába, mert éhes is voltam. - Milyen napod volt? - kérdezte anya.
- Fárasztó. - adtam a választ és leültem az asztalhoz. Anya meg egy tányért rakott elém, amin két melegszendvics volt. Gyorsan megettem és mentem is föl a szobámba. Letusoltam és bezuhantam az ágyba. 'Szerintem Brithany segíthet elérni a célom.'-ezzel el is nyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése