*Vanessa szemszöge
- Jó reggelt - a hangomra egy kissé megijedt.
- Vanessa, hogy-hogy ilyen korán? Öm, jó reggelt.
- Nem tudtam aludni - rántottam meg a vállam. A tányért beraktam a mosogatóba és felmentem felöltözni. Mire végeztem anya is felkelt. Döbbenve nézett rám.
- Hát te, hogy-hogy ilyen korán?
- Nem tudtam aludni. És legalább megspóroltunk egy kis vizet. - mosolyogtam anyára.
- Többet is spórolhatnánk, ha mindig ilyenkor kelnél. - és persze, hogy nem bírta ki, hogy beszóljon. Igazából, anyával mindig is jól kijöttünk. Mindent elmondhattam neki és segített, ha valami nem ment. De persze, néha olyan, mint a gonosz nőverem, mint a vizes ébresztés. De ezek ellenére is nagyon fontos nekem.
- Ha-ha - csak ennyit mondtam és lent vártam Chris-re. Aki pár perc múlva már meg is érkezett. Gyorsan ajtót is nyitottam. Eléggé álmos feje volt, de amikor felébredt, rögtön elkerekedett a szeme. Úgy tűnik felébredt.
- Hogy-hogy ilyen korán?
- Most miért kell ezen ennyire meglepődni? Nem tudtam aludni, ezért hamar keltem. Ennyi. Na, indulhatunk?
- Ja, igen. Gyere. - a suli felé menet észrevettem, hogy Chris nem valami éber ma reggel. Sőt, szinte majdnem elaludt vezetés közben. Meg is kérdeztem, hogy mit csinált tegnap este, de csak annyit mondott, hogy sokáig tanult. Aha, persze, én meg el is higgyem, mi? De nem firtattam. A suliban az első óránk dupla tesi volt. Szeretem a tesit, csak kora reggel még semmi kedvem nincs a mozgáshoz. De Chris szerint Miss Jones nagyon kedves és jó fej, úgyhogy nem kell aggódnom tőle. Hát, ha ő mondja. A suliban letettük a táskánkat a szekrénybe és a tesi cuccunkkal indultunk el a sportcsarnokba. Vagyis inkább Chris mutatta az utat én meg követtem. Beérve a csarnokba pont Jenny-be ütköztünk. Így Chris ment is a fiú öltözőbe és Jenny meg megmutatta a lány öltözőt. Belépve a többi lány elégszúrósan nézett rám. De nem foglalkoztam velük, ezért el kezdtünk öltözni. Átöltöztünk a suli melegítőjébe és vártuk a csengőt.
- Lányok, gyertek, becsöngettek! - szólt be a tanár. Kimentünk az öltözőből és a tanárnő ott várt, hogy be zárhassa az ajtót, de engem még megállított.
- Te vagy az új diák? Vanessa, ugye?
- Igen.
- Nagyon örülök, hogy ide fogsz járni. Sportolsz valamit? Tudod, ezt mindenkitől megkérdeztem 9. elején.
- Most nem, de szeretnék bekerülni a suli röplabda csapatába.
- Ó, ezt örömmel hallom, tudod én vagyok az edzőjük és örömmel látnálak, de először szeretném látni, hogyhogy játszol.
- Természetesen, remélem nem fog csalódni.
- Na, indulás órára. - bázarta az ajtót én meg odamentem a rám váró Jenny-hez.
- Mit beszéltetek?
- Csak megkérdezte, hogy mit sportolok és örömmel látna a csapatban. - rántottam meg a vállam.
- Röplabda csapatba jelentkezel?
- Igen, miért?
- Mert én is csapattag vagyok! Remélem, hogy bekerülsz! - ugrott a nyakamba, amitől kicsit meginogtam.
- Lányok, gyertek órára, már mindenki rátok vár! - zökkentett ki minket Miss Jones hangja. Gyorsan beszaladtunk a többiekhez és végighallgattuk szinte ugyanazt a szöveget. De ahogy elnéztem, a fiúk nagyon is figyeltek a tanárra. Nem értem, jó a tanár elég fiatal és nagyon kedves. Ja, oké. Fiatal. Mindegy, mivel ez volt az első óránk, ezért a tanár kis visszarázódást gondolt a dupla órára, mert gondolja, hogy sokan kissé ellazultak a nyár alatt. Ezért a két óra futással és erősítéssel ment el. Mondjuk, nekem nem okozott gondot, se Jenny-nek, se Chris-nek, se Damen-nek és Aaron-nak és Adam-nek sem. De a többiek... hááát, szinte összeestek. Ja, és a legjobb, hogy egész órán magamon éreztem Damen tekintetét, de próbáltam nem rá figyelni. Meg aztán, miért bámul, amikor megbeszéltük, hogy barátok vagyunk? Soha, nem fogom megérteni. Óra végére az osztály nagy része, szinte összeesett a fáradságtól. Gyorsan felöltöztünk és mentünk is következő órára, ami dupla spanyol volt. Leültünk a helyünkre. Jenny gyorsan elmondta, hogy mivel foglalkozzak majd a válogatáson. Becsöngőkor be is lépett a tanár.
- Buenos días, chicos! - köszönt a tanár. - Látom, új diák jött az osztályba. Rodríguez tanár úr vagyok. A kisasszony tud spanyolul? - kérdezte spanyolul.
- Természetesen, tudja Barcelona-ban laktunk 2 évig. - válaszoltam, természetesen spanyolul.
- Rendben. - az óra többi részében, ugyanazt a szöveget hallgattuk, újra. Aztán a 2. órán mindenki elmesélte a nyári szünetét. A spanyol óra után egy matek óra jött. Mivel nem akartam még jobban magamra dühíteni a tanárt, ezért szép csendben meghúztam magam Damen mellett. Mr Winslow unalmas monológját hallgattam, amikor egy kis cetli landolt a füzetemen.
"Nagyon csendes vagy. Pedig te vagy a 'kedvence' az öregnek. D" - ránéztem Damen-re, de csak a füzetét nézte.
"Ja, gondolom mennyire imádhat. Remélem egyszer még megbocsát:P V" - és vissza adtam neki.
"Biztosan, imádja az bajkeverőket, mint te:D"
"Ha-ha, nem is vagyok bajkeverő! Csak Chris-szel, de csak akkor ha megérdemli:D"
"Oh, szóval ilyen rossz kislány éned is van? Velem is rosszalkodhatnál;)"
"Perverz vagy, mondták már?"
"Nem, ez volt az első. Most megsértettél!" - mire elolvastam, elfordult a székével. De komolyan, az óra közepén. A tanár kicsit meglepődött, de nem nagyon foglalkozott vele. Gondolom, csinált már ilyet máskor is. Próbáltam nem elröhögni magam több-kevesebb sikerrel. Egy ilyen matek után, már csak egy francia órám volt, amin csak feladatokat csináltunk. Kicsöngetéskor egyenesen a tornacsarnokba mentünk Jenny-vel. Gyorsan átöltöztünk és ő lement a csapat többi tagjához, míg én maradtam addig, míg nem szóltak. Elég sokan jöttek, de azért nem olyan nagy tömeg volt. Rajtam kívül úgy 3 kilencedikes, 2 tizedikes és még 2 tizenegyedikes. Lent a teremben úgy 10-en voltak.
- Na lányok, köszöntünk titeket itt a válogatón. A csapattal fogtok együtt dolgozni, így tudjuk kiválasztani azokat, akik tudnák bírni az edzéseket. 4 embert fogunk felvenni, úgyhogy ki kell magatokból adni a legjobbat. Akkor nem is beszélek tovább, sok sikert. - ezzel a tanárnő el is ment. Körülnéztem a csarnokban, hogy kik jöttek szurkolni a többieknek. A legfelső sorban, a karzaton megláttam Chris-t és meglepetésemre Damen-t is. Drága unokabátyám olyan eszeveszettül integetett - vagy inkább kalimpált - hogy sokan elég furcsán néztek rá. Gyorsan intettem nekik és én is elkezdtem bemelegíteni a többiekkel. Az edzés alatt a maximumot adtam, ami remélem elég lesz. Szeretnék bekerülni és legalább Jenny is a csapatban van. Az edzés végére már teljesen elfáradtam, de nagyon jól esett egy kis edzés. Elküldtek minket átöltözni, amíg meg nem beszélik, hogy ki fog bekerülni. Mire kiértünk, Jones tanárnő kezében volt egy papír, a lányok meg mögötte álltak és csak néztek minket.
- Tehát, akik bekerültek a csapatba, azok... - két 9-es és egy 11-es került be, én meg csak idegesen vártam, hogy ki az utolsó - és végül - nagy levegő - Vanessa Turner. A többieknek is köszönjük a részvételt. - mosolygott a tanárnő, majd el ment. Én rögtön Jenny nyakába ugrottam.
- Sikerült, bent vagyok, bent vagyok!
- Gratulálok csajszi! - örömünket Chris-szék szakították félbe.
- Tudtam, hogy be fogsz kerülni! Hiszen, ugyanolyan tehetséges vagy, mint én.- ölelt jó szorosan magához.- És holnap eljöttök a kosár-válogatóra? Nagyon jó lesz, légysziiii. - könyörgött, mint valami ovis. Ránéztem Jenny-re, hogy ha mennék is, ne egyedül. Végül bólintott.
- Rendben, de elviszel minket fagyizni.
- Jó, na, mehetünk.- ránéztünk Damen-re, aki csöndben állt mellettünk.
- Ja, persze. - és együtt mentünk ki a suliból. Chris átjött hozzánk, mondván még nincs kedve haza menni. Addig szétterült az ágyamon és a TV-t kapcsolgatta, míg én laptopoztam kicsit, amit elég gyorsan meg is untam. Legfeljebb válaszoltam Lyana üzenetére, és megírtam neki, hogy a hétvégén beszélhetnénk Skypon. Chris fél 7-kor hazament, én meg egy gyors zuhany után szinte bedőltem az ágyamba és rögtön elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése