17.rész - Egy kis buli

 Hola chicas!:D Meghoztam az új részt! Remélem tetszeni fog. Örülök pár kommentnek is;) Jó olvasást, Anna xx.

*Damen szemszöge

Eldöntöttem, hogy edzés után beszélni fogok Vanessa-val. Chris megkértem, hogy addig tartsa fel Jenny-t, ameddig lehet. Pont időben végeztünk mi is, így láttuk, ahogy a kijárat felé mennek, de Vanessa még elmegy, gondolom a szekrényéhez. Itt az esély, hogy beszéljek vele!
- Csak ne szúrd el! - súgta Chris és már ment is Jenny-hez.
Elindultam a szekrényéhez, ahol a táskájába pakolt pár könyvet. Halkan mögé sétáltam és amikor végzett és megfordult, rögtön neki nyomtam a szekrénynek és a kezeimet a szekrénynek támasztottam a teste mellett, így elállva a menekülési utat.
- Engedj el és hagyj végre békén! - Nem kiabált, de hallani lehetett, hogy türtőzteti magát. Ha valami kis szerencsétlen lennék, akkor már elmentem volna, de az biztos, hogy nem hátrálok meg.
- Nem. Beszélnünk kell! - a szemeiből csak úgy áradt a harag és a csalódottság.
- De engem nem érdekel! Te sem érdekelsz, úgyhogy hagyj végre békén és most engedj el!
- Nem, amíg el nem mondhatom, hogy miért is csináltam amit csináltam.
- De engem nem érdekel! Nem bírod felfogni? - a karomat ütötte, mire megfogtam a csuklóit és az egész testemmel neki nyomtam a szekrényhez. Próbált kiszabadulni, de nem sikerült. Csak mosolyogtam rajta, mikor végre megszólalt.
- Van 2 perced, hogy röviden elmond, nem több. Kezdheted. - mintha szívességet tenne úgy nézett rám. Vettem egy nagy levegőt és el is kezdtem.
- Suli előtt nem találkoztunk Chris-szel, mert azt mondta, hogy egy rokonának mutatja meg a várost. De amikor megláttalak az első napon és hogy milyen jól elvagytok, azt hittem, hogy becsajozott és ez miatt rázott le. Dühös lettem és azt akartam, hogy eltűnj innen jó messzire, ezért találtam ki azt ott az ebédlőben. De utána Chris elmondta, hogy csak az unokatesója vagy, én meg elég szerul éreztem magam, amiért ezt csináltam. Szóval remélem meg tudsz bocsátani! - Mondandóm végére kikerekedett szemekkel nézett rám. Szerintem nem tudta, hogy mit gondoljon, de végül összeszedte magát.
- Honnan kéne tudnom, hogy igazat mondasz?
- Mert igazat mondok, de ha nekem nem hiszel, akkor kérdezd meg Chris-t. - a száját harapdálta, ami azt jelentheti, hogy most higgyen-e nekem vagy ne.
- És ha még így sem bocsátok meg neked?
- Akkor addig fogok küzdeni ameddig meg nem bocsátasz! - komolyan mondtam, de ő elmosolyodott. Nem hisz nekem.
- Jó, mondjuk azt, hogy megbocsátok. Elengednél végre? Jenny már vár. - próbált eltolni magától, de nem ment neki, amin én csak jót nevettem. - Kiröhögsz?
- Neeeem. De ha adsz el puszit, akkor elengedlek. - kacsintottam rá.
- Arra ugyan várhatsz.
- Én tudok várni. - megrántottam a vállam és csak mosolyogva néztem tovább.
Már egy ideje állhattunk, amit én előszeretettel néztem, ahogy próbál kiszabadulni, majd végül feladta.
- Csak egy puszi, ugye?
- Igen, de ha többet akarsz adni, abban benne vagyok. - Megforgatta a szemét és már adta volna az arocomra, amikor...
- Vanesssa!! Jössz már? - Hát persze, Jenny-nek is pont jókor kell megjelenni. Vanessa kihasználta, hogy nem figyelek, így ellökött magától, felkapta a táskáját és már mentek is és Chris is megérkezett.
- Na, hogy ment?
- Nem tudtad volna még fél percig feltartani? - morogtam. - Igazából egész jól, de nem hitt nekem.
- Hé, én próbáltam, de nagyon erőszakos volt. - tette fel a kezeit védekezően. - Beszéljek vele?
- Majd megoldom. Holnap buli? Már nagyon régen nem voltunk. - egy ilyen hét után csak felejteni akarok.
Kimentünk a suliból és haza mentünk.

***

  A szórakozó hely, szokásosan fullon volt. A bárpultnál tömeg, ahogy a táncparketten is. A lányok minél kisebb és mutogató darabbal rázzák magukat, míg a fiúk nyálcsorgatva figyelik őket és a ma esti áldozatukat keresik. Mi, azaz én, Chris, Adam és Aaron egy boxba ültünk és sorra rendeltük a feleseket. Már nem tudom, hogy hanyadikat ittuk, de már egyre lazábbnak éreztem magam, mint szoktam, de nem voltam részeg.

- Na, és ki lesz a ma esti zsákmányod? - kérdezte Adam. Látszott rajta, hogy bármikor kidobhatja a taccsot. Körülnéztem, de úgy őszintén, most nem érdekeltek a csajok és ez nálam nagy szó.

- Most nem hiszem, hogy lesz. - rántottam vállat, mire kikerekedett szemekkel néztek rám. Jót nevettem az arckifejezésükön. - Hé, örüljetek, hogy nektek szabad a pálya. Most csak bulizni akarok.
A többiek elmerültek a tömegbe, én meg elmentem a pulthoz egy sörért.
Felültem a székre és onnan figyeltem a tánctömeget. Éppen ittam volna, amikor  felismertem egy ismerős alakot a tömegben. Rövid, teste feszülős ruhát viselt, ami kiemelte az alakját és rálátást engedett a vékony, hosszú lábaira. Haja hullámosan omlott a vállára.
Mielőtt észbe kaptam volna, felé igyekeztem és már pár lépéstől volt tőlem, de megéreztem kellemes illatát. Nem tudom mi lehet velem, lehet hogy a pia teszi, de nagyon megakartam kapni és nem csak egy éjszakára. Hmmm, talán mégsem lesz olyan unalmas ez az este.