2014. március 16., vasárnap

16.rész - Ismerős szempár.

 Holaa chicas!:D Meghoztam az új részt, ami elég rövid lett, de remélem elnyeri a tetszéseteket:) Jó olvasást. Anna xx.

*Vanessa szemszöge


Reggel, furcsa, de hamarabb keltem, mint, hogy az ébresztőm megszólalhatott volna. Eléggé furcsa egy álmom volt. Egy fiú volt benne, és hihetetlenül zöld szemei, amik nagyon ismerősek voltak. Mindegy. Szóval visszaaludni nem tudtam és nem is lehetett, ezért lementem reggelizni. Anyáék még aludtam, ezért próbáltam minél kevesebbet zajongani. Megettem a reggelim és felmentem elkészülni. Gyors zuhany után felöltöztem. Küldtem Chris-nek egy üzenetet, hogy most nem kell értem jönnie, mert egyedül megyek. Most egy kicsit fel akartam frissülni. Hagytam anyáéknak egy cetlit, hogy hamarabb elmentem és indultam.
A nap sugarai szépen bevilágították az eget és a szél is kellemesen fújt. Sajna a gondolataim mindig az álmomon jártak és azokon a zöld szemeken. A kisfiú azt mondta, hogy soha nem felejt el és nekem adott egy karkötőt. Eléggé furcsa volt, és mivel nem akartam ezen tovább gondolkodni, ezért elővettem a telefonom és zenét hallgattam a fülesemen. Annyi zene volt rajta, hogy nem tudtam, melyikkel kezdjem. Végül véletlen lejátszásban elindult a Three Days Grace-től a Life Starts Now. Egyik kedvenc számom.
Emlékszem, amikor még Londonban laktunk és egy ottani barátnőm, Amber mutatta meg. Ő ilyen rockos csaj volt és én is az lettem. De egy sulibulin nagyon dühös lett rám, mert volt egy srác aki tetszett neki, de a srác nekem énekelte el az Ő kedvenc dalát, az Over and Over-t, amire Amber teljesen kiakadt. Nem tehettem róla, de Amber nem hitte el és nem beszéltem velem többet. Aztán elköltöztünk, visszaváltoztam egyszerű lánnyá, de a zenéjüket továbbra is szeretem,  de társult hozzá, még a Green Day, Simple Plan is. De koncertre még soha nem jutottam el. Vagyis, Barcelonában Cortezék elvittek az utolsó Three Days Grace-re. Az élmény mindennel felért.
Mire észrevettem, már a sulinál voltam. Bementem és indultam a sportcsarnokba, hogy átöltözzek a dupla tesire. Még senki nem volt az öltözőben, de gyorsan átöltöztem és tovább hallgattam a zenét a padon ülve.
Szép lassan már jöttek a többiek és Jenny is megérkezett.
- Szia, hát te? - ő elkezdett öltözni, még én elraktam a telefonom.
- Hát, hamarabb keltem és besétáltam. - vontam meg a vállam. Jones tanárnő szólt, hogy becsöngettek, mire kimentünk az öltözőből és a tornaterembe mentünk. A fiúk már ott voltak és nagyban röhögtek valamin. Chris tegnap elmondta, hogy Damen-nel kibékültek. Annyira nem örültem neki, de nem tilthatom meg neki, hogy kivel barátkozzon.
Az óra elkezdődött, ezért 5 kör futás volt és a tanár kigondolta, hogy ma erősíteni fogunk. Nagyon jó. De úgy, hogy nem volt szünet. Óra végére mindenem fájt, mert elég rég volt ilyen óra.
Tesi után dupla spanyol óra jött. Az biztos, hogy ezek az órák már túl könnyűek, de igazából élvezem őket. Bár a tanár elég sokszor felszólít, hogy ezt a spanyolok hogy mondják meg ilyesmi.
Ez után egy 'kedvenc' órám jött, a 'kedvenc' tanárommal. Kitaláltátok? Persze, hogy matek. És még a legjobb benne, hogy Damen mellett ülök. A helyemen ültem és vártam, hogy elkezdődjön az óra, amikor valaki megbökte a karom. Persze nem kellett kitalálnom, hogy ki az, ezért nem is figyeltem rá. De ő elég kitartóan próbálkozott.
- Nem hagynál béké? - fordultam felé.
- Beszélnünk kell. - nyugodtan mondta, de én nem voltam az.
- Nincs miről beszélnünk! Ha Chris nem lenne a legjobb barátod és nem kellene itt ülnöm, akkor még csak a közeledbe sem jönnék! - válaszra nyitotta a száját, de Winslow bejött a terembe és elkezdődött az óra. Most szerencsére nem rám lett kiakadva, hanem egy srácra, asszem' Jason-re, pedig csak a leckét kérdezte meg tőle. Ez a tanár tényleg nem normális.
Szerencsére ezt az órát is túl éltem és jött egy nyugodt francia óra. Annyira belemélyedtem, hogy ki is csöngettek. Jenny-vel át is mentünk a tornaterembe, az edzésre. Hát, mit ne mondjak, a tanárnő nem csak tesi órán erősített, de még edzésen is. Jó megértem, hisz 3  hét múlva verseny, de azért na. Nem kéne kinyírni a gyereket. Edzés után megkértem Jenny-t, hogy várjon meg a kijáratnál, mert én még elmegyek a szekrényemhez.
Pár könyvet tettem el holnapra és el is raktam a tesicuccom. Bezártam a szekrényem, de amint megfordultam szembe találtam magam egy ismerős szempárral. A szekrényhez nyomott és elállt minden menekülési utat, úgymond csapdába estem.

1 megjegyzés: