2.évad 8.rész - Vigyázz rá.

Hola chicas! Először is, sajnálom, hogy ennyit kellett várni a következő részre. De most itt van és megpróbálok több részt is hozni:) Addig is, remélem ez a rész elnyeri a tetszéseteket és kapok is pár komit:D
És jó szünetet mindenkinek, próbáljátok kipihenni magatokat;)
Anna xx.
 

*Damen szemszöge

Nulla életkedv, majdnem lecsukódó szemhéjak, az iskola felrobbantásának tervei. Á, csak a szokásos hétfői feeling.
A suli felé hajtva aludni akartam, mint a mellettem ülő Vanessa, csak éppenséggel nem akartam meghalni, ezért ébren tartottam magam, amiben a reggeli kávé nagy részben segített. Ellenben, a gondolataim folyamatosan cikáztak. Méghozzá Jasmine-ról és Van és Josh 'együtt töltött idejéről'.
Kezdjük a rosszabbik esettel. Jasmine. Még mindig nem tudom, elhinni, hogy tudtak anyáék rávenni erre. Komolyan, a lány kész agyrém. Nincs más beszédtémája, a ruhákon, a haján és a körmein kívül. Csoda, ha nem lövöm le, vagy inkább magamat. A srácok sem értik, hogy miért kezdtem el beszélgetni vele. Hát, képzelhetik, hogy nekem sem volt az ínyemre. Lerí róla, hogy ő apuci édes kis hercegnője. Csak itt éppenséggel, apuci a drogok királya és nem egy jól menő vállalaté.
Na és ott van Vanessa és Josh. Amikor Van elmondta, hogy együtt vigyáztak a kicsikre, az teljesen fel idegelt. Ismerem Josh-t és tudom, hogy milyen nagy csajozós. Őt nem érdekli, ha a lánynak barátja van vagy akármi, addig nem nyugszik, amíg meg nem szerzi magának. Én meg nem akarom, hogy kikezdjen Vanessával, mert nem akarom betörni a képét. Hisz még is egy haverom.
Mire feleszméltem a gondolataimból, addigra meg is érkeztünk a suliba. Nessát is felébresztettem Álomországból és mehettünk is be. Ő elment dupla franciára, én meg dupla olaszra. A teremben megláttam Chris-széket, akik Josh-sal kiegészülve röhögtek. Amint megláttam, rögtön elöntött a düh, de lenyugtattam magam, hogy amíg nincs kettesben Vanessával, addig nincs is baj.
- Na és milyenek a német csajok? - kérdezte Chris és szinte csillogott a szeme, ahogy az előtte álló srácot nézte. Mint egy kisgyerek karácsonykor, de komolyan!
- Neked nincs barátnőd? - nevetett Aaron.
- Kérdezősködni csak szabad. - motyogta durcásan és keresztbe fonta a karját.
- Ami azt illeti, elég dögösek. - mondta Josh. - És imádják a külföldi srácokat. - kacsintott.
- Irány Európa! - kiáltott Aaron, mire mindenki felnevetett. 
- Na, Damen. - fordult most felém. - Hallom barátnőd van.
- Bizony és lassan egy éve! - húztam ki magam büszkén.
- Hát, meg kell hagyni, igen jó csaj. - mondta. - Vigyázz rá. - veregette meg a vállam, majd el is ment, mert becsöngettek.

Kész felüdülés volt ebédre menni, mert olyan hangosan korgott a hasam, hogy eskü az óceánon túl is hallottak. A többiek még valamit megbeszélnek, nekem meg nem volt türelmem azt még megvárni.
Most egész jó volt a kaja is, ezért nagy örömmel kezdtem neki, azonban hirtelen kihúzódott a mellettem lévő szék és leült mellém valaki. Istenem, add, hogy ne Ő legyen!
- Hali szépfiú. - nyávogta. Pedig most tényleg jó voltam!
- Heló. - motyogtam és tovább ettem.
- Istenem, hogy tudod te azt megenni? Tudod mennyi zsiradék és szén-hidrát van ebben a moslékban? - sipította és ekkor történt, hogy a dobhártyáim felmondták a szolgálatot. - Tudod, a saláta sokkal jobb és egészségesebb... - mondta és mondta és mondta. Ezért a szüleim nagyon is tartoznak nekem! - Oh, képzeld...! - beszélt és miközben én ettem, elég sokszor megsimította a karom, a lábával meg az én lábamat, de bármennyire is próbáltam elhúzódni, ő annál közelebb jött. Valaki mentsen meg!
- ...és ekkor úgy döntöttem, hogy megveszem mindkettőt. - újságolta izgatottan, én meg próbáltam nem elaludni.
- Kedves vagy, hogy megvártál minket. - hallottam meg egy megmentő hangot, amitől rögtön mosolyra húzódott a szám. Van letette a tálcáját, de amikor leült volna, a derekánál fogva belehúztam az ölemben. És igen, ez volt az a pillanat, amikor a szőkeség is mellettem végre befogta! Köszönöm!
Lassan a többiek is megérkeztek és amíg ők ettek, ment a sztorizgatás. Persze megint szegény Aaron lett az eldozat, ugyanis Jasmine őneki kezdett el mesélni, de időközben, néha rám pillantott. Még is vár valamit?
- Na mi újság fiatalság? - érkezett meg Josh is.
- Semmi, idős bácsi. - válaszolt Chris, nagy szemekkel, mire kapott egy tockost az 'öregtől'.
- Van tervetek hétvégére? - mindenki csak nagyban rázta a fejét. Most volt hétvége, neki meg már a mostanira is terve van? - Akkor hivatalosan is eljöhettek a bulimra!
- Bulid lesz? - kérdezte Jasmine. Jaj, ne! Ne, ne, ne, ne!!!!
- Aha, te is jössz? - és ekkor volt az a pillanat, hogy a társaság minden tagja megutálta a drága Josh gyereket.
- Hát persze! Ez olyan szupcsi lesz!!! - kiáltott fel ijesztően magas vinnyogó hangon.
Hirtelen mindenki befejezte az evést és egy emberként hagytuk el az ebédlőt. Még egy förtelmes biosz óra is jobb, mint a csaj vinnyogását hallgatni.
- Héj, srácok! Hova rohantok ennyire? - futott utánunk Josh értetlenül.
- Talán nem akarjuk Jasmine hülyeségeit hallgatni? - mondta Chris és most szerintem ő is mérges volt.
- Miért? Azt hittem kedvelitek, hisz mindig veletek van. - értetlenkedett.
- Inkább olvass a jelekből. - tanácsoltam neki és Van-t magamhoz húztam a derekánál fogva.
- De azért ti eljöttök, ugye? Annyi ember lesz ott, szinte fel sem fog tűnni.
Nessával egymásra néztünk, végül csak megvonta a vállát. Sóhajtva visszanéztem hülye haverunkra és válaszoltam.
- Persze. Ott leszünk.