2014. október 30., csütörtök

2.évad 9.rész - Ezt magyarázza meg!

Hola chicas! Meg is hoztam a következő részt, ami nagyon remélem elnyeri a tetszéseteket;)
Eddig milyen az őszi szünet? Ugye ti sem akartok suliba menni?:D
Na, de jó olvasást, Anna xx.
P.S. Lehet, hogy mi nem ünnepeljük, de Boldog Halloween-t mindenkinek!
 

*Vanessa szemszöge


Ez után a hét után nem éppen a legjobb egy bulival kikapcsolódni. Meg a tudat, hogy azzal a csajjal leszünk még egy légtérben...basszus, már most elkezdett fájni a fejem!
A szobámban készülődtünk Jenny-vel és közben minden hülyeségről beszélgettünk, de akkor eszembe jutott egy igen fontos dolog.
- Régen ismerted Josht? - fordultam felé, amint készen lettem a sminkemmel.
- Aha. - rántotta meg a vállát és lapozott a magazinban, amit éppen olvasott. - Miért? - nézett fel rám.
- Semmi, csak kérdeztem. - ráztam a fejem. - Azt hiszem, hogy készen vagyok. - álltam fel.
- Akkor szóljunk a fiúknak! - állt fel Jenny is, majd lent meg is találtuk a fiúkat. Éppen a telefonjaikat nyomkodták, nem figyelve semmire.
- Khm. - köszörültem meg a torkom, mire végre ránk kapták a szemüket. Damen szeme majdnem ki is esett a helyéről.
- Na milyen? - fordultunk meg előttük.
- WOW! - ennyit mondtak, de még mindig minket bámultak.
- Azt hiszem, hogy nagy sikerünk van. - állapítottam meg, Jenny meg nagyban bólogatott mellettem.
- Akkor mehetünk? - kérdezte Chris végre.
- Azt várjuk, hogy megmozduljatok. - mondta Jenny, majd maga után húzva uncsitesóm, ki mentek.
- Ebben a ruhában nem hagyhatlak egyedül. - súgta a fülembe egy mély hang, amitől kirázott a hideg.
- Azt nem is ajánlom. - fordultam meg és átkulcsolva a nyakát megcsókoltam. Ezt a szép pillanatot egy hangos dudaszó szakította meg.
- Menni kéne. - váltam el egy pillanatra a Göndörke ajkaitól, de ő nem hagyta és még egy utolsó csókot adott a számra.
Beszálltunk a kocsiba, majd el is indultunk. A szokásos buliházba mentünk, ahol Chrisék tavaly nekem a meglepetés bulit rendezték. Amint találtunk egy parkoló helyet, kiszálltunk és elindultunk az ajtó felé. A zene már így is jól kihallatszott, nem is kellett volna bemennünk. A házban a teljes káosz uralkodott. Emberek mindenhol, pohárral a kezükben és aki tudott, az táncolt. Hát tök jó.
- Szerintetek hol van Josh? - kiabálta Chris és a nyakát nyújtogatta, hogy meglelje új/régi barátunkat. 
- Szerintem majd ő... - ám mielőtt befejezhettem volna a mondatom, meg is érkezett az emlegetett szamár.
- Sráááácoooook!!! De jóóóó, hogy el-eljöttetek. - szorongatott meg mindannyiunkat. Ahogy elnézem, túl lehetett már pár poháron. - Naaa, jertek be és érezzétek magatokat...jól. - mondta el két csuklás között. Hát oké.
- Helyesbítek. Nem mehetsz sehová sem nélkülem. - mondta Damen és ha ez lehetséges még közelebb húzott magához.
Nehezen, de sikerült kimennünk az erkélyre, ahol szerencsére nem is voltak annyian. Vagy ha voltak is, azok legalább józanok voltak.
- Na jó, szerzek valami innivalót. - indultam volna be, amikor egy kéz fogta meg a csuklóm és húzzott vissza. 
- Majd mi megyünk! Ti maradjatok itt! - mondta határozottan Göndörke és már el is mentek a konyha felé. Alig hogy becsukódott az erkély ajtaja, már is újra kinyílt és a házigazda rontott ki rajta. Majd a korláton áthajolva adott ki magából mindent.
- Már jobb? - kérdeztem.
- Aha. - hallatszott a gyenge válasz.
- Tessék, ezt idd meg. - nyújtott felé egy üveg vizet Jenny, amikor már Josh is ki tudott egyenesedni. Ejtett egy halvány mosolyt és egy nagyot kortyolt a vízből. Majd még egyet és még egyet.
- Amúgy itt mindenkit ismersz? - kérdeztem tőle, amikor az üveget is csak úgy találomra elhajította.
- Nem. - nevetett fel óvatosan. - Csak haverok és annak ismerőseik és azoknak az ismerősei. - rántotta meg a vállát. Gondoltam. - Hol vannak a srácok?
- Elmentek innivalóért. - adtam meg a választ.
- Aha. Ömm, az nem Damen Jasmine-nal a karjaiban? - bökött az üvegen túlra. Azonnal odafordítottam a fejem és reménykedtem, hogy Josh csak hülyéskedik.
De nem, ott láttam, hogy a barátom annak a szőke libának a derekát fogja, a lány a tarkóját és éppen nagyban elmerülnek egymás szájában. 
A szemembe azonnal könnyek gyűltek, de nem hagytam őket az útjukra engedni, ezért fogtam magam és lefutottam a lépcsőn a partra, otthagyva Josh-t és Jenny-t egyedül. Remélem a Göndörének is jó magyarázata van erre!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése