2.évad 7.rész - Nem engedem!

Hola chicas! Új résszel jelentkezem, ami remélem elnyeri a tetszéseteket;)
Köszönöm a több, mint 22000 oldalmegjelenítést!
Várom a komikat!:)
Anna xx.
 

*Vanessa szemszög

- Hát te? - kérdezte, de a szája már mosolyra húzódott. 
- Ezt én is kérdezhetném tőled. -  vágtam vissza. - Bébyszitterkedsz? - kérdeztem.
- Ja, valami olyasmi. - rántotta meg a vállát.
- Bátyus, vegyél fel! - nyújtotta fel a kezét Lily, Josh meg nagy mosollyal vette fel. Azonban én leragadtam a megszólításnál. Bátyus?! Az ikreknek van egy bátyja???
- Valami baj van Vanessa? - kérdezte Josh.
- Ááá, nem. - legyintettem. - De te komolyan a bátyjuk vagy?
- Hát, ja. Figyelj, nem akarsz bejönni? Ott jobb lenne megbeszélni ezt, mint a kerítés két másik oldalán. 
- Gyere Vani játsszál velünk!! - mondta Lily, majd el kezdett ficánkolni Josh kezében. Letette, majd a kislány a kapuhoz szaladt és kinyitotta azt nekem. Amint beléptem, rögtön elkapta a kezem és maga után húzott, hogy megmutassa az új barbie-ját, amit Josh hozott neki. Közben Harry is utánunk futott, hogy ő meg az új távirányítós autóját mutassa meg.
A két kicsi egyszerre mondta és mutatta a játékokat, hogy már azt sem tudtam hova figyeljek. Persze Josh, csak mosolyogva nézte, ahogy a testvérei engem nyúznak.
- Mondjátok, nem akartok esetleg bújócskázni? - vetettem fel az ötletet, amikor abbahagyták a nagy információ áramlatot.
- Deeeee!!! - kiáltották és rögtön el is szaladtak.
- Ugye tudod, hogy nagyon jók ebben? - hallottam meg Josh hangját.
- Persze, de addig, amíg őket keressük, elmesélheted, hogy hol voltál idáig.
- Miért, Chris nem beszélt rólam? - nevetett, majd elkezdtük az ikreket is keresni.
- Ő inkább, mint egy kisgyerek bezsongott, de Damen elmondta a sztori egy részét. Csak azt nem tudom, hogy hova tűntél. - magyaráztam.
- Igazából semmiség, csak egy évre Németországba utaztam nyelvet tanulni.
- Wow, és tetszett?
- Hát ja, ott már 18 évesen ihatsz. - erre csak megforgattam a szemem, bár ő ezt nem láthatta.
- De legalább fejlődtél? - na, ekkor németül kezdett el hablatyolni. - Oké, oké megértettem. - állítottam le.
- Na és te? Még nem láttalak erre.
- Tudod, én régen itt éltem, de aztán Londonba, majd onnan Barcelonába költöztünk. Majd tavaly újra visszaköltöztünk. - meséltem el röviden életem történetét.
- Aha. Akkor gondolom a spanyol nagyon megy. És akkor Chris az unokatesód. - bólintottam. - És Damen-nel milyen kapcsoltban vagy?
- Ő a barátom. - jelentettem ki büszkén.
- Mennyi ideje?
- Lassan egy éve.
- Azta, amikor még elmentem, a barátnő szó ismeretlen volt számára. - mondta. És ekkor pont megtaláltuk az ikereket.
Sokáig játszottunk velük, míg végül el nem aludtak. Nem is vettem észre, hogy már 4 óra is elmúlt.
- Szerintem én haza megyek. Damen is már biztos hazaért. - mondtam, majd kifelé vettem az irányt.
- Oké, és köszi, hogy eddig maradtál. - mosolygott rám kedvesen.
- Semmiség. Amúgy, hogy-hogy nem a haverjaiddal lógsz szombaton?
- Tudod, ha egy évig nem látod a családod, akkor kicsit megváltozik a hozzáállásod. - kisírt ki a kiskapuig. - Öm, nem tudod, hogy...ismered Jenny Johnson-t?
- Legjobb barátnőm. - bólintottam. - Miért?
- Oh, nem tudod, hogy... - vakarta a tarkóját. - nem jár valakivel? - eléggé ledöbbentett a kérdése, de válaszoltam neki.
- Ami azt illeti, ő Chris barátnője.
- Oh, akkor mindegy is. Majd a suliban találkozunk, szia. - és ezzel vissza is ment a házba. Oké, ezt értenem kellene?
Mindegy, gyorsan hazaértem, amikor megcsörrent a telefonom. A képernyőn Damen neve villogott.
- Szia édes! Átjöhetnél, Damen még nem jött meg. - szóltam bele édesen.
- Én is pont erre gondoltam. 5 perc múlva ott is vagyok vagy... - megszólalt a csengő. Lementem, kinyitottam és megláttam a göndörömet az ajtóban. - le kell mondanod a szeretődet, mert megjött az igazi férfi. - mosolygott rám elképesztően. Lazán bejött, majd a szobámig követett. Rögtön levetődött az ágyra, én meg törökülésben helyezkedtem el mellette. Azonban ez neki nem tetszett és lehúzott magához egy hosszú csókra.
- Na milyen volt a fiúkkal? - kérdeztem, miután elváltunk.
- Csak a szokásos. - rántotta meg a vállát. - És te, mit csináltál nélkülem? Fogadjunk, hogy szenvedtél a hiányomtól. 
- Ami azt illeti, épp ellenkezőleg. - kacsintottam rá. - Igaz, az elején nem tudtam mit csinálni, de aztán elmentem sétálni és az ikrekkel játszottam. Miért nem mondtad, hogy Josh a testvérük?
- Szóval te egész délután Josh-sal voltál? Kettesben? - ült fel idegesen.
- Igen, de ez miért vagy most ilyen ideges? - húztam össze a szemöldököm. 
- Nézd Vanessa, ismerem őt, és nem hagyhatom, hogy egyedül legyél vele. Érted?
- Most nem nagyon értelek, nagyon rendes és vicces srác. Különben sem voltunk egyedül. - ráztam a fejem.
- Van, kérlek, most hallgass rám. Én bízom benned, de én csak benne nem bízom, oké?
- Tudod, én is mondhatnám ezt rád meg a szőke cicababára. - vágtam vissza.
- Na most kezdett el fájni a fejem. - fogta meg a homlokát, én meg csak nevettem rajta.
- Na jó, egyezzünk meg. Egyikünk sem lehet az említett személyekkel egyedül kettesben. - kötöttem ki.
- És mi lesz azzal aki megszegi? Büntetést kap? - húzogatta fel-le a szemöldökét perverzen, mire kapott egy párnát az arcába.
- Most mit csináljunk? - kérdeztem pár perc csönd után.
- Hát, nekem vannak ötleteim. - húzott magához közel és a nyakamat kezdte el csókolgatni, amitől kirázott a hideg.
- Akkor te is arra gondolsz amire én. - mondtam, majd végig simítottam a mellkasán és eltoltam magamtól. - Nézzünk filmet! - mondtam, majd felugrottam, hogy keressek valamit.
- Olvasol a gondolataimban. - morogta Damen. Hallani lehetett a hangjából, hogy egyáltalán nem erre gondolt. Csak nevettem rajta. 
A film közben Damen inkább velem volt elfoglalva. Amikor vége lett, kikapcsoltam a TV-t és felé fordultam.
- Nem bírsz magaddal, ugye? - kérdeztem, majd az ölében kötöttem ki.
- Kicsit sem. - válaszolt huncut mosollyal, majd szenvedélyesen megcsókolt. 

2.rész 6.rész - Ez most komoly?

Hola chicas! Sajnálom, hogy ennyit kellett várni, de meghoztam az új részt! Nem tudom, hogy mennyire lett jó, de ezt rátok bízom;) Jó olvasást és hagyjatok pár komit!:D
Anna xx.
P.S. Köszönöm a 24 feliratkozót és a több, mint 21000 oldalmegjelenítést!!:D
 

*Vanessa szemszöge

Reggel fáradtan és kicsit dühösen ébredtem. Hogy miért? Mert az én drágalátos barátom nem jött át, úgy ahogy megígérte. De még annyi fáradságot sem vett, hogy üzenjen, hogy 'Figyelj, ne várj rám, most mégsem megyek át.' Igen, még csak ennyit sem érdemlek!
Ezért ma úgy döntöttem, hogy gyalog megyek iskolába. Semmi kedvem, egy kis hazug mellett ülni egy kocsiban! De lám, még ez sem sikerült, ugyanis direkt a kapu előtt már Göndörke áll a kocsijának dőlve. Próbáltam gyorsan elmenni mellette, de ugye ez nem sikerült, mert amint elindultam volna, azonnal elkapta a karom és visszahúzott.
- Üdvözlést nem kapok? - kérdezte édes mosollyal, de engem ez sem érdekelt. Meg sem szólaltam. - Na mi van? Elvitte a cica a nyelvedet? - nevetett. - Haragszol rám? - ráncolta a szemöldökét.
- Nahát, erre magadtól jöttél rá? - kérdeztem gúnyosan.
- Mit csináltam? - sóhajtott, majd az égre emelte a tekintetét, onnan meg vissza rám.
- Inkább mit NEM csináltál. - emeltem ki a 'nem' szócskát. Egy ideig elgondolkozva nézett rám, majd leesett neki, hogy mire is gondolok.
- Meg tudom magyarázni... - kezdte.
- Na, azt kíváncsian várom. - fontam keresztbe a karom.
- Szerintem induljunk el, mert el is fogunk késni. - beszálltunk az autóba és elindultunk a suli felé.
- Na, tegnap, amint bementem a lakásba, anyáék rögtön letámadtak, azzal a mondattal, hogy segítenem kéne nekik...
- Mégis miben? - vágtam közbe.
- Én is ezt kérdeztem. - nézett rám gyorsan. - Szóval, kaptak egy feladatot, ami az, hogy le kell kapcsolniuk egy drogbárót. És, mivel a lánya a sulinkba jár, valahogy közel kell kerülnöm hozzá...
- Közel kerülni hozzá? Pontosan mennyire? - vágtam közbe kissé ingerülten. Oké, hogy segít, de hogy egy lányhoz kell közel kerülnie??? Na, azt már nem hagyhatom!
- Tudtam, hogy így fogsz reagálni. - mondta, amikor leállította a motort a suli előtt. Kiszálltunk, majd befelé vettük az irányt. - Figyelj, ha tehetném, nem vállalnám el. - rántott magához és átölelte a derekamat. Itt, a folyosó közepén. - De szeretnék segíteni anyáéknak. És különben is, a múltkorit is élveztem. Az elrablásodat leszámítva. - mondta, enyhe dühvel a hangjában. Lassan felvezettem a kezemet a hajába és hajába túrva adtam neki egy lágy csókot. Először meglepődött, de rögtön visszacsókolt.
- Rendben. - mondtam kicsit elhúzódva tőle.
- Deeeee...??? - kérdezte és ajkait mosolyra húzta.
- De nem kerülhetsz a lányhoz közelebb,  mint ha egymás mellett álltok és CSAK a vállatok ér össze!! - kicsit furcsán fogalmazhattam, de nem engedhetem, hogy összejöjjön egy másik lánnyal!
- Megpróbálok mindent, de igyekezni fogok. - ígérte és egy újabb csókot adott, amikor megszólalt a csengő. Szerencsére még a tanár előtt beértünk a terembe. Hát akkor kezdődjön a nap!

Úristen, azt hittem, hogy soha nem lesz vége a napnak! Vagyis igazából, csak ebéd szünet lesz és utána lesz még egy matek óránk, de az már nem olyan vészes. Na, szóval Jenny-vel már a tálcáinkkal a kezünkben kerestük a fiúkat. Meg is találtuk őket, azonban az ÉN göndör barátom mellett egy szőke lány ült, aki éppen a karját simogatta!!!!!
- Mi a... - mondtuk egyszerre Jenny-vel.
- Lányok végre!! - kiáltott fel Chris. És ahogy látom, még meg is könnyebbült. Mindenki ránk kapta a tekintetét, mint a szőke csaj is, aki nem mellesleg a tegnapi lány volt, akivel Damen találkozott. Ó, hogy az a....!!!! Helyett foglaltam Damen másik oldalán, aki rögtön közelebb húzódott hozzám és egy csókot nyomott a számra.
- Köszönöm. - súgta a fülembe. Na, mi van? Lemaradtunk valamiről. - Ó, csajok, ő itt Jasemine, új lány a suliban. Jasmine, ők itt Vanessa és Jenny. - mutatott be minket egymásnak.
- Nagyon örülök. - mondtam és mosolyt erőltettem az arcomra. Ő már kevésbé próbálkozott így.
- Ja, én is. - biccentett, majd Aaron-hoz fordult és vele kezdett tovább beszélgetni. Szegény srác, az arcán jól látható volt a fájdalom.
Az ebéd szünetnek gyorsan vége lett és mi is mentünk az órára, azonban valami még mindig ott motoszkált a fejemben.
- Miért is ült az a lány velünk ma? - állítottam meg Damen-t.
- Ömmm, elfelejtettem említeni, hogy ő az a lány, akihe közel kell kerülnöm? - vakarta a tarkóját és mindenfele nézett, csak rám nem. Ó, ezt biztos, hogy nem hagyom szó nélkül!
- Felfogtad, hogy ez a lány már tegnap rád mászott??!! Ha, nem megyek oda...
- Szerinted hagytam magam? Ilyennek ismersz? - háborodott föl. Még ő van kiakadva?
- Nem, én...basszus, nem tudom!! - túrtam bele a hajamba. Most nagyon is kavarogtam a fejemben a gondolataim. Ez az egész...talán nem kellene engednem, hogy Damen ezzel a csajjal legyen. - Talán, inkább attól félek, hogy elvehet tőlem, oké?? - löktem meg egy kicsit a mellkasánál. Ő rögtön elkapta a karom és magához húzva egy hosszú ölelésre. Nem sok kellett, hogy megnyugodjak, miközben ő a hajamat simogatta.
- Figyelj rám, - tolt el egy kicsit magától, hogy a szemembe nézhessek. - senki, ismétlem, senki nem cserélhet le téged, oké? Szeretlek, szerinted hogy lehet, hogy már majdnem 1 éve veled vagyok? Csak bízz bennem, oké? - szavai nagyon jól estek, én meg megkönnyebbülten bólintottam. - Na gyere, essünk túl azon a matekon. - sóhajtott fel fájdalmasan, míg én csak nevettem rajta.

***

Nem akartam elhinni, hogy már hétvége van. Komolyan, az elmúlt napok Jasemine-nel, maguk voltak a pokol. A hangjától, a beszédétől...egyszerűen az egész lényétől fejfájásom volt. És nem csak én éreztem így, hanem mindenki, aki velünk volt. Chris már a könyvtárba menekült, mert ott legalább csönd volt. Igen, ilyen drasztikus lépésre kényszerült unokatesóm a szőke baba miatt.

Most éppen csak sétálok az utcában, mert unatkoztam. A fiúk terveztek valamit, Jenny pedig a nagyszüleinél segít, úgyhogy egyedül maradtam.

- Vaniiii!!! - hallottam meg egy ismerős hangot az egyik ház kertjéből. Még pedig a kis Lily-t pillantottam meg.

- Szia Lily! Hát te mit csinálsz itt egyedül? - kérdeztem, mert sem Harry-t, sem pedig a szüleiket nem láttam az udveron.

- Elbújtam a fiúk elől. - válaszolt.

- Fiúk? - és ekkor jelent meg Harry, mögötte pedig egy eléggé ismerős sráccal. Mindketten meglepődve néztük a másikat, majd Ő törte meg a csendet. 

2.évad 5.rész - Az új Brithany

Hola chicas!:D Ennyi idő után új részt hoztam! Sajnálom, hogy ennyit kell várni, de remélem ez a rész kicsit kárpótol:)
Nem beszélek sokat, jó olvasást, Anna xx.
P.S. Köszönöm a 23 feliratkozót és a több, mint 20.000 oldalmegjelenítést! Várom a véleményeteket a résszel kapcsolataban! 
És sok sikert az iskolához!
 

*Damen szemszöge

Reggel egy nem éppen kellemes hangra ébredtem, ami nem volt más, mint az ébresztő. Én mondjuk szívesebben aludtam volna még, ha a mellettem fekvő nem rúgott volna le a takaróm kihúzása módszerrel.
- Ez nem volt szép. - morogtam.
- De ideje menni. - hallottam a választ, majd amikor feltápászkodtam már a saját szobájában találtam meg. Álmosan ugyan, de feltápászkodtam és a fürdőbe vettem az irányt. Gyors elkészültem, majd az üres táskámat felkapva indultam le. Megreggeliztem és egy 'Elmentem!' kiáltással ki is mentem az ajtón. A kocsi mellett Vanessa álldogált.
- Tovább készülődsz, mint én. Most melyikünk a lány? - mosolygott, én meg egy szemforgatás után megcsókoltam.
A suliba érve, nem fogadott semmi különleges. Sor a büfénél, beszélgető diákság, ó és most még az igazgatóhelyettest is hallottam ordibálni. Ez új. 
Chris-széket a teremben találtuk meg, amint valamin nagyban veszekedtek.
- Nem, nem és nem! - mondta Chris.
- De igen, ez így van! - kontrázott Aaron. Van Jenny-hez ült, míg én a fiúkhoz csatlakoztam.
- Na most mégis min veszekedtek? - kérdeztem egy fáradt sóhajjal. Gyakran van az, hogy valami hülyeségen egyszerűen összevesznek és a legtöbbször az agyamra mennek ezzel.
- Ez a hülye azt mondja, hogy egy igazi kém soha nem szokott nyaralni! - felelte keresztbe font kézzel. Én meg csak lefejeltem az asztalt egy 'Arrrrgh!' morgással.
- Mondom, hogy nem! Mindig készenlétben kell lenniük! - kontrázott Aaron. Bedugtam a fülest, hogy kimaradjak ebből az egészből és egy kis alvással vártam az óra kezdetét.

***

Unalmas és fárasztó nap! Edzésről jövök és már csak haza akarok menni, hogy egy nagyot aludhassak. Már az üres folyosón mentem a kijárat felé, hogy utolérjem a többieket, amikor valaki hirtelen nekem jött. Én kicsit hátra tántorodtam, de ez a valaki elesett.
- Bocs, ne haragudj. Nem láttalak. - mentegetőztem, holott nem is én voltam a hibás, csak mivel akit 'elgázoltam' lány volt, sajnos nem hibáztattam. 
- Ne, nem a te hibád! - válaszolt magas hangon. Óvatosan feltápászkodott, bár abban a magassarkúban elég nehéz volt. Amint biztos sarkakon állt, gyorsan végig néztem rajta (nem félreérteni!). Hosszú, szőke haj, sok smink, márkás ruhák...basszus. - Amúgy Jasemine Beaker vagyok. Új diák. - nyújtotta a kezét, csak úgy, mint abban a romantikus filmekben, amikor a férfi kezet csókol a lánynak. Hányok.
- Én Damen és mennem kell. - kerültem volna ki, de elkapta a karom és ott tartott. 
- Nem mondanám meg, hogy hova kell mennem a pom-pom lány válogatásra? Sajnos eltévedtem. - dobálta a haját és szomorúságot színlelt.
- Amint látod, nem vagyok pom-pom lány, így nem tudok segíteni. - próbáltam kiszabadítani a karomat, de erősen fogott, a körmét a bőrömbe mélyesztve.
- Akár másban is segíthetnél... - súgta halkan, végig simítva a mellkasomon.
- Damen, jössz már? - érkezett oda Vanessa. Hála istennek! Jasemine rögtön elengedett, én meg gyorsan mellé léptem és átöleltem a derekát.
- Persze, mehetünk. - mondtam hangosan és minden köszönés nélkül otthagytuk az új lányt és kifelé vettük az irányt.
- Ki volt ez? - szólalt meg Van, a kocsiban.
- Új lány. - sóhajtottam. - Szerintem inkább az új Brithany. -  javítottam ki magam.
- És miért hagytad, hogy simogasson? - kérdezte enyhe éllel a hangjában. A térdére tettem a kezem és megszorítottam.
- Nem akartam, próbáltam eltűnni, de nem eresztett. - mondtam higgadtan. Amikor megálltunk a házunk előtt, kiszálltunk, de amint el akart menni, elkaptam a karját, visszarántottam és megcsókoltam. De úgy, mint még soha.
- A szobádban találkozunk. - súgtam, amikor elváltunk egymástól. Csak biccentett és átment a saját házukba, majd én is bementem.
- Segítened kell! - támadtak le a szüleim, amint beléptem. 

2.évad 4.rész - Figyeljetek!

 Hola chicas!:D Sajnálom, hogy ilyen ritkán hozok részt, de ez most így alakul. Tudom, nem valami jó indok, de igyekszem. Jó olvasást, Anna xx.
Komizzatok pls!:))
P.S. Köszönöm a 23(!!) feliratkozót!! Nagyon hálás vagyok!:))

*Damen szemszöge

Az óra szokás szerint unalmasan telt. De volt benne jó is, mert Chris szinte már ugrált a széken, mint akinek WC-re kell mennie.
- Haver nyugodj már le, már az asztal is mozog! - súgtam oda neki, kicsit már mérgesen. Komolyan, ha nem marad nyugton, leütöm.
- Bocs, de nem érted?! Hát visszajött! - fájdalmasan felsóhajtottam, de azért részben megértettem. Josh, szinte olyan volt, mint...
- Mr. Turner, Mr Wright, mi olyan sürgős megbeszélni valójuk akadt? - mordult ránk a drága biológia tanárnő.
- Semmi érdekes tanárnő. - mosolygott Chris angyalian a tanárnőre és én is követtem a példáját.
- Ide figyeljetek! - 'szidott' le minket és újra a tábla felé fordult. Visszafogott nevetéssel öklöztünk haverommal, aztán találkozott a tekintetünk Nessával. Az arca komoly volt, de a szemén láttam, hogy mosolyog. Figyelned kéne - tátogta felém és már vissza is fordult. Én is szófogadó kisfiú módjára visszafordultam a táblához, de 'pechemre' nyitott szemmel elaludtam.

Órák és edzés után hazafelé mentünk. Szegény Van, szinte elaludt a kocsiban. Szinte? Láthatólag tényleg elaludt.
- Van, megjöttünk. - rázogattam a vállát. Semmi. - Vanessa Turner, kelj fel vagy hozom a vizet! - fenyegettem, ami látszólag hatott is, mert szélsebesen kiugrott a kocsiból.
- Hé, el se búcsúzol? - kiáltottam utána, amikor én is kiszálltam. Nem szólt semmit, csak bevágta maga után az ajtót. Na, szuper. Pedig csak hülyültem.
Beléptem a házba. Hallottam, ahogy anyáék a TV-t nézik.
- Megjöttem! - léptem a nappaliba, mire anyáék rám kapták a tekintetüket.
- Milyen volt a suli? - kérdezte anya.
- Csak a szokásos első tanítási nap, az ismétlésekkel. - rántottam vállat. - Az edzés jobban kifárasztott.
- Jó hallani, de idáig is érezni a szagod. - mondta apa. Amióta megtudtam anyáék hivatalos munkáját, sokkal jobb lett a viszonyunk, most hogy ezt is megtudtam.
- Akkor megyek és lefürdök. És szerintem alszok is. Jó éjt. - indultam az emeletre.
- Jó éjt kicsim! - hallottam még anya hangját. A fürdőben vettem egy gyors zuhanyt és fogat mostam, majd egy törülközővel magamon indultam a szobámba. Mikor beléptem, egy kis meglepetés várt rám.
- Hát te? - kérdeztem mosolyogva.
- Átjöttem. - rántotta meg a vállát. - Miért, zavarok? - húzta fel a szemöldökét.
- Dehogy is. - ráztam a fejem. - Sőt, meg tudnám szokni. - kacsintottam, majd a fiókomból kivettem egy tiszta alsót és felvettem. Mikor visszafordultam, Van már az ágyamon volt kiterülve. Követtem a példáját és én is mellé feküdtem.
- Min gondolkodsz ennyire? - kérdeztem, amikor már egy ideje csak csöndben bámulta a plafont.
- Ja, semmi, kicsit elbambultam. - rázta a fejét. - Amúgy honnan ismeritek ezt a Josh-t? - fordult felém.
- Na, az egy jó kis történet. - nevettem fel egy kicsit. - Igazából nem is. Amikor 9-esként először beléptünk a suliba Chris-szel, nem tudtunk semmit a való életről. Vagyis ezt mondta Josh, amikor találkoztunk. Akkor ő már 10-es volt, szóval elég 'királyság' volt, hogy menő és idősebb haverunk volt és hát, ő tanított meg minket csajozni, bulizni. Szinte bátyként tekintettünk rá. Így visszagondolva elég szánalmas. - gondoltam vissza.
- Miért? Szerintem tök aranyos és vicces. - nevetett, én meg a fejemre húztam a párnámat. - Akkor ezért volt Chris így bezsongva?
- Aha, legjobb barát, szinte testvér volt, aztán elment, de most úgy tűnik visszajött. - morogtam a párnába.
- Na, ne legyél már ilyen. - vette le rólam a párnát, de a szememet továbbra sem nyitottam ki. - Jól van, visszamegyek, mert láttam bealudtál. - állt volna fel, de visszarántottam a csuklójánál fogva.
- Lehet, hogy fáradt vagyok, de nem eresztelek egykönnyen. - fogtam át a derekát és húztam magamhoz. - Jó éjt, Nessa.
- Jó éjt  Göndörke.

Oklevél

A Deadline által meghirdetett verseny eredmény:

Interjúkérdések:

- Mit érzel írás közben?

Átmehetek egy új és saját világba, amit én irányíthatok. 

- Mi volt a reakciód, mikor megtudtad, hogy első lettél a kategóriában?

Őszintén? Nagyon meglepődtem. Ez volt az első verseny, amire jelentkeztem. Nem is gondoltam volna, hogy már is első helyet érek el. Szóval elég kellemes meglepetés volt.

- Átéled a szereplőid érzéseit?

A legtöbbször igen.

- Van olyan személy, aki bátorít és erőt ad neked az írásban?

A legjobb barátnőim, és még a többi olvasóm.

- Az íráson kívül foglalkozol még valamivel?

Sportolok.

- Olvasni vagy írni szeretsz jobban?

Mindkettőt egyformán szeretem, de talán egy kicsivel az olvasást szeretem jobban. Nem olyan fárasztó:D

- Mi adott ihletet a blogodhoz?

Egyszerűen kipattant a fejemből. Csak úgy jött.

- Szeretnél egyszer komolyabban foglalkozni az írással?

Szeretnék, de szerintem megmarad hobbinak.

- Ha könyv készülne a blogodból, ki vagy mi lenne a borítón?

Ezen nem is gondolkoztam még. Így hirtelen nem is tudom. 

Nagyon köszönöm, a Deadline írójának, Little Missy-nek!!:))

2.évad 3.rész - Visszajött!

Hola chicas! Új résszel jelenkezem! Tudom, hogy elég régen volt új rész, de most nem lesznek olyan gyakran új részek, mert van még két másik blog, amit 'üzemelek'. De addig is, jó olvasást ehhez a részhez. Anna xx.
P.S. Kérlek, írjatok véleményt!! 

*Vanessa szemszöge

 Még mindig ezekbe a kék szemekbe néztem, már nem is tudom, hogy mióta. Még a fejfájásom sem izgatott.
- Jól vagy? - ismételte meg, de most már mosolyogva.
- Ja, igen persze. - bólintottam. Aztán csak támadt egy jó ötletem. - De pontosan mi is történt, hogy ezt kérdezed? - néztem az idegenre értetlenül, az ő arcára meg ki ült a pánik.
- Most ugye csak szórakozol velem? - kérdezte idegesen, én meg próbáltam nem elnevetni magam. - Úristen, ha kinyírtam a memóriádat... - nem bírtam tovább, elnevettem magam.
- Jesszus, látnod kellett volna az arcod. - mondtam neki még mindig nevetve.
- Várj, te csak...hülyítettél? - nézett rám, de az arcába már kezdett visszamenni a szín.
- Aha, nem tudtam kihagyni egy ilyet. - töröltem meg a szemem, mert a nevetéstől már a könnyem is folyt. - Bocs, ha megijesztettelek. - mosolyogtam rá bocsánatkérően.
- Hát, talán megbocsáthatok egy ilyen szép lánynak. - villantott rám egy 100 wattos mosolyt.
- Hohó, hátrább az agyarakkal. - tettem fel a kezem. - Barátom van és amúgy sem ismerlek.
- Nem ismersz? - nézett rám hitetlenkedve, én meg csak megráztam a fejem. - Pedig engem mindenki ismer a suliból.
- Hát még sosem láttalak és még csak nem is hallottam rólad. - rántottam vállat, afféle 'ez van' mozdulattal.
- Új vagy itt?
- Tavaly jöttel, igen. - feleltem. - Amúgy Vanessa vagyok. Vanessa Turner. - mutatkoztam be, amit eddig persze nem tettünk meg.
- Turner? Véletlenül nem ismered Chris Turner-t?
- Unoka tesóm. - bólintottam. - Te ismered?
- Jó haverom volt. - bólintott. - Csak elutaztam és nem nagyon beszéltünk. De most mennem kell, bocsi. - ezzel el is ment, de még utána kiáltottam.
- Hé, még a nevedet, sem tudom! - erre gyorsan visszafordult.
- Josh. - és már el is tűnt a folyosón, én meg tovább mentem az ebédlő felé.

*Damen szemszöge 

A srácokkal az ebédlőben ültünk és a kajának nevezett trutyival kísérleteztünk. Nem értem, hogy miért fizetünk ezért a moslékért, mert néha, elég érdekes 'ajándékok' is vannak benne. Remélem tudjátok mire gondolok.
- Vanessa? - kérdezte meg Jenny, amikor már ő is megérkezett.
- Nem tudom. - fordultam én is körbe, de pont akkor ért ő is be. Elvette az ebédjét és már le is ült mellém. 
- Bocs, hogy késtem. - mondta, majd egy szolid csókot váltottunk.
- Hé Tökmag - szólt neki Chris. - Szerinted mi van a tányérodon? - Van a tényárjára meredt, beletúrt a villájával, majd egy grimasszal az arcán felnézett.
- Rakott krumpli...remélem. - felelte, a többiek pedig csak röhögtek és a büfében vásárolt pizzájukba haraptak. Ez kegyetlenség! De, aztán valamin megakadt a szemem...
- Vanessa, miért piros a homlokod? - kérdeztem összeráncolva. Hirtelen a fejéhez kapott és letörölte...a vért! - Valaki bántott?! - idegesen az asztalra csaptam és rögtön a legrosszabbra gondoltam. De az nem lehet, AZ nem tehette!
- Nem! - rázta rögtön a fejét. - Csak történt egy kis baleset!
- Még is mi? Mondd el, pontosan mi is történt! - pattant oda Chris és már is a 'védelmező báttyá' alakult. Mindenki érdeklődve figyelt Nessára, aki nagyot sóhajtott.
- Nos, - kezdte. - Amikor ide tartottam, az egyik ajtó hirtelen kivágódott és pont eltalált. De megbeszéltük és nincs gáz, senkit nem kell szétverni! - nézett rajtunk végig.
- De ki volt az? - kérdeztem idegesen.
- Valami Josh. A teljes nevét nem mondta el, de téged ismert. - fordult legjobb haveromhoz.
- Josh, Josh, Josh... - töprengett, aztán mintha megvilágosodott volna. - Magas, sötét hajú volt?
- Azt hiszem, igen. - bólintott Vanessa, a fiúkkal meg csak összenéztünk.
- Srácok, visszajött! - kiáltott fel Chris, mire mindenki felénk nézett, de nem érdekelt minket. - Meg kell keresnünk! - és bumm, pont akkor csöngettek be. - Ne máááár! - hisztizett, és nagyot sóhajtva indultunk mi is órára.  

2.évad 2.rész - Találkozás

 Hola chicas! Ez lenne a következő fejezet! Tudjátok, az előző két részhez, nem kaptam semmilyen komit, így nem tudom, hogy érdemes-e tényleg folytatnom a blogot. Kérlek, ha nem tetszik vagy tetszik írjatok!!
P.S. Átléptük a 18000 oldalmegjelenítést! 
És ha valaki még nem tudja, megnyitottam az új blogomat, oda is várom a feliratkozókat;) http://summerlovebyanna.blogspot.hu/

*Vanessa szemszöge

A hülye csörgő ébresztett fel. Őszintén, most simán fel tudtam rá kelni, nem mint majd a év többi napján fogok. Ez biztos a nyár miatt van, amikor későn fekszem-későn kelek dolog miatt van.
Lassan felkeltem, de rájöttem, hogy nem a saját szobámban vagyok. Ekkor két erős kar fonódott a derekamra és rántott vissza fekvő helyzetbe, csak nem a párnákra érkeztem, hanem egy kidolgozott mellkasra, ami továbbra is egyenletesen mozgott fel és le.
- Ne menjünk még. - mormolta egy mély, rekedtes hang. Felnéztem az arcára, de a szemei le voltak csukva, de egy apró mosoly bujkált a szája szélén, amiből tudtam, hogy ébren van. Jobban szemügyre vettem tökéletes arcát. De a legjobban a göndör haja a kedvencem, ami még jobban szerte állt, mint más reggeleken.
- De muszáj, mert elkésünk. - próbáltam újra felülni, de nem engedett. - Damen!
- Az a nevem. - felelte, de továbbra sem engedett el csak kinyitotta gyönyörű szemeit. - De jobban tetszik, amikor a gyönyörtől sikítod. - kacsintott. Éreztem, ahogy a vér az arcomba szökik, ezért amennyire tudtam lehajtottam a fejem, hogy még véletlenül se lássa meg.
- Perverz. - csak ennyit tudtam mondani. Csak röhögött rajtam. Na, megállj csak!
Hirtelen ötlettől vezérelve kezeit levettem magamról és csípőjére ültem. Láthatóan meglepte cselekedetem, de tetszhetett neki, a mosolyából elnézve.
- Hmmm, képes lennék egész nap így lenni. - lehajoltam hozzá és egy lágy csókot nyomtam a szájára, majd áttértem a nyakára. Halk sóhajokkal adta tudtomra, hogy tetszik neki, amit csinálok.
- Ideje menni! - pattantam fel hirtelen és máris az ablakához siettem.
- Ne máár! - hallottam meg magam mögött Göndörke 'hisztis' hangját. Gyorsan átmásztam és gyorsan elkészültem a sulira. Kint már csak Damen-re kellett várni, aki úgy 5 perc után meg is érkezett.
- Mi tartott eddig? - kérdeztem, amikor beültünk a kocsiba és Damen elindította a kocsit.
- Volt egy kis elintézni valóm, miután otthagytál. - erre csak felröhögtem. - Ez nem vicces! Sőt nagyon gonosz húzás volt! - háborodott fel és leparkolt a sulinál. Mindketten kiszálltunk és a suli felé vettük az irányt. 
- Ugye nem haragszol? - fordultam felé, amikor már a teremben voltunk.
- De igen! - fonta keresztbe a kezét és elfordult. Na, ez van, ha túl sok időt töltesz Chris társaságában. Bárhogy próbáltam magam felé fordítani vagy elérni, hogy rám figyeljen teljesen hasztalan volt. Hirtelen ötlettől felálltam majd egyenest beleültem Damen ölébe. Bármennyire is 'dühös' volt rám, egyáltalán nem bánta, hogy ott ültem. Átkulcsoltam a kezemet a nyakán.
- Még most is? - bólintott. - Mivel engesztelhetlek ki? - mint a kisfiú, úgy csücsörítette a száját. Nevetnem kellett kisfiús cselekedetén, de teljesítettem a kérését és egy rövid csókot nyomtam ajkaira. De kezét tarkómra csúsztatva tartott magánál és egy hosszú, szenvedélyes csókot formált az enyémből.
- Szobára fiatalok. - szólt Chris, amikor beléptek a terembe. Kedvesen rányújtottam a nyelvemet és átültem Jenny mellé és a szünet hátra lévő részében beszélgettünk, majd Mr Robins bejött és kezdhettük a dupla spanyol órát.

Éppen az ebédlőbe igyekeztem. A legtöbb órát már nagyjából túléltem, szóval nincs para.
Már az ajtóhoz értem, amikor az hirtelen kivágódott. A fejemet fogva estem hátra és kicsit szédültem is.
- Nagyon sajnálom, jól vagy? - hallottam meg egy hangot magam mellett. Amikor felnéztem egy kék szempárt láttam magam előtt.