2.évad 14.rész - Ezt akarta...

Hola chicas! Igen, új rész érkezett, remélem tetszeni fog és nem fogtok nagyon utálni. Nem tudok nagyon hozzáfűzni semmit, csak hogy jó olvasást és hagyjatok magatok után nyomot!;)
P.S. Köszönöm az előző részhez jött kommentet és az immár 28 feliratkozót!:D
Anna xx.


*Vanessa szemszöge

A teljes autóutat szinte végigbőgtem. Nem tudom elhinni, hogy valóban ezt tette! Ráadásul pont azzal a csajjal, akit ki nem állhat!
- Bejössz? - kérdeztem Christ, amikor megálltunk a házunk előtt. Anyáék már rég aludtak, de így sem akartam egyedül maradni a történtek után.
- Persze. - mosolyodott el halványan, de a szemében sokféle érzelem kavargott: szomorúság, düh és...megkönnyebbülés?
A fürdőben vettem egy gyors zuhanyt, lemostam a sminket magamról és a pizsamámban visszatértem a szobámba, ahol már Chris várt. Az ágyamon ült és az arcát a kezébe temette.
- Hé - tette a kezem a vállára, mire lassan felnézett rám. - Jól vagy? - kérdeztem.
- Persze. - bólintott. - Itt az a kérdés, hogy TE jól vagy-e. - nézett a szemembe, nekem meg azonnal eleredtek a könnyeim, amint eszembe jutott Damen és az a ribanc. - Ssss, semmi baj. - simogatta a hátam vigasztalás képen, majd lefeküdt az ágyamra engem is magával húzva. A mellkasán sírtam tovább, így eláztatva a pólóját. Még mindig képtelen vagyok elhinni, hogy ezt tette velem a szülinapomon per évfordulónkon. - Jobban vagy? - kérdezte egy idő után. Egy jó hosszú idő után.
- Fogjuk rá. - szipogtam. - Veletek mi történt? - motyogtam.
- Mi?
- Mármint, nem tartozik rám, de...kíváncsi vagyok...mármint... - túrtam a hajamba idegesen. Kíváncsi vagyok, hogy mi történt azután, hogy én elmentem tőlük, de ha nem akar erről beszélni azt is megértem.
- Hogy mi történt velem és Jennyvel? - kérdezett rá, amit én nem tudtam úgy összerakni, hogy ne őt bántsam meg. Óvatosan bólintottam. - Igazából nagyon semmi. Megláttam, ahogy Joshsal smárolnak. - vonta meg a vállát lazán, én pedig összezavarodottam.
- És ezt csak ilyen lazán veszed? - értetlenkedtem. - Nem vagy szomorú, dühös vagy...nem is tudom mi, de akkor is! - töröltem meg a szemem, mert kicsit homályos volt a látásom.
- Máshogy nem tudom venni. - magyarázta. - Tudod, nekem igazából Jenny csak 10. év vége felé kezdett érdekelni. De tudtam, hogy Josh akarta megszerezni, ezért is figyeltem fel rá. Később sokat lógtunk együtt, beszélgettünk és hát, kezdtem beleesni. Amikor összejöttünk, örültem is meg nem is. Tudtam, hogy Josh úgyis vissza fog jönni és nem is tévedtem olyan sokat. Úgy tűnik, nekem nem Jenny volt megírva. - mesélte el szerelmi történetét.
Vajon Damen is ilyen lazán kezeli ezt a dolgot? De akkor nem maradt volna velem 1 egész évig, ha mindez neki csak ennyit jelentett volna.
- Tudom, hogy min töröd a fejed és nem, Damen nem olyan. - felelte Chris, mint aki olvas a gondolataim között.
- Honnan tudod? Ha jól emlékszem, Damen nem volt a hűség mintaképe, mielőtt járni kezdtünk. - vágtam rá és a nyakamban lévő nyakláncot szorongattam, amit még Damen adott nekem karácsonyra. Emlékszem, akkor mondta ki először, hogy szeret.
- Lehet, de teljesen megváltozott. Miattad. Az hogy ma este megcsalt téged - ennél a szónál összerezzentem. Elég szar ezt így hallani. - annak biztos van valami a hátterében. Csak valahogy ki kell találnom, hogy mi. - dörzsölte meg az arcát és ásított egyet, amit én is követtem. - Na jó aludjál. Ez után az este után eléggé kilehetsz. - állt volna föl, de csak még jobban hozzábújtam.
- Ne menj el. - ráztam a fejem. - Most nem akarok egyedül maradni.
- Rendben. - mosolygott, majd betakart mindkettőnket. - Jó éjt Tökmag. - súgta a fülembe.
- Jó éjt Répafiú. - mondtam, majd lekapcsolva a lámpát szorosan hozzábújtam. A mostani helyzetben örülök, hogy ő most itt van velem, akire számíthatok.

*Damen szemszöge

A szemem kipattan és ijedtemben felülök az ágyban. Szörnyű álmom volt. Furcsa, de Van szülinapi bulija volt én pedig lefeküdtem Jaseminenel. Durva mi? Én meg az a csaj...haha, jó vicc.
Várjunk. Még is hol a fenében vagyok? Körülnézek a szobában, ami tuti, hogy nem az enyém, de a ruháim szét vannak dobálva és ahogy hallom, valaki zuhanyzik. Hmm, ha már én meztelen vagyok, akkor nincs kétségem afelől, hogy ki lehet az.
Lassan kimászok az ágyból, felkapom az alsómat és a telefonomért nyúlok, hogy csekkoljam az időt. Fél 1 van, ez még nem is nagyon zavarna, de amint meglátom a dátumot, szinte lefehéredek. Október 4. Ezek szerint tegnap volt Nessa szülinapja...basszus, mi történt az éjjel?!
- Felkeltél? - hallottam meg magam mögött az idegtépő hangot, amit jobban utálok mindennél ezen a világon. Megfordulok, reménykedve, hogy nem is ő áll előttem és csak a képzeletem szórakozik velem...de nem, valóban ott állt. Egy szál törülközőben és csak vigyorgott rám. - Mi van, a tegnap estétől elment a hangod? - kuncogott.
- Még is mi történt tegnap este? - kérdezem döbbenten. Eskü nem rémlik semmi sem.
- Ó, csak hivatalosan is az enyém lettél, édes. - kacsintott, majd ledobta magáról azt az egy törülközőt is. - Nincs kedved megismételni a tegnap estét?
- Inkább a halál. - vágtam rá, majd elkezdtem öltözni.
- Érdekes tegnap a mosdóban nem ezt mondtad. - vágta rá hisztérikusan. - És az se nagyon zavart téged, hogy a 'kis barátnőd' ránk nyitott. - formált idéző nyeleket, én pedig szinte lefagytam. Mi? Nessa látott engem ezzel a...ribanccal?! Baszki, meg kell találnom és el kell neki magyaráznom...a mit? Hisz még a tegnap este sem rémlik!
- Mit tettél? - vontam kérdőre dühösen és közel hajoltam hozzá. Az sem érdekel, hogy meztelen, nekem csak Van kell!
- Én ugyan semmit, édes. - szörnyen bénán hazudik. - Szerintem csak te láttad be, hogy ki az igazán jó neked. - mosolygott rám, nekem pedig kedvem lett volna felpofozni.
Se szó, se beszéd nélkül öltöztem fel és hagytam el a szobát. A nappaliban hatalmas rendetlenség fogadott...aha, a buli házban vagyok és tényleg tegnap volt Van szülinapja és...az évfordulónk.
Bevágódtam a kocsimba és próbáltam Vanessát a mobilján hívni. Kinyomott. Istenem, add hogy otthon legyen!
Rekordsebességgel értem haza és mentem át a szomszédba, hogy beszélhessek a barátnőmmel...ha még az egyáltalán.
Mielőtt becsöngettem volna, az ajtó már ki is nyílt és Chris lépett ki rajta. Meglepődött, amikor meglátott, de aztán semleges arccal ennyit mondott:
- Csalódott benned. - ha lehet, ez esett a legrosszabbul, amit eddig mondtak nekem.
- De meg tudom magyarázni...vagyis, nem tudom, nem emlékszem semmire...vagyis... - túrtam idegesen a hajamba, de megállított.
- Nem nekem kell magyarázkodnod. Nekem van egy kis sejtésem, de nem vagyok benne még biztos. Az biztos, hogy nem most kéne vele beszélned, de... - sóhajtott. - Tudom, hogy milyen hajthatatlan vagyok, szóval tessék. - lépett ki az ajtón és azt nyitva hagyva nekem, beült a kocsijába és elhajtott.
Nekem több se kellett, azonnal Van szobája felé vettem az irányt és csak benyitottam. Nessa az ágyában feküdt és a telefonját nyomkodta.
- Csak nem itt hagytál valamit? - kérdezte mosolyogva, de amint rám pillantott, elkomorult és elfordult. - Tűnj innen!
- Van, meg tudom magyarázni... - kezdtem bele, de félbeszakított.
- És ha én nem vagyok rá kíváncsi? - pattant fel az ágyból, de továbbra sem fordult velem szembe.
- Akkor is meghallgatsz! - mentem oda hozzá és a könyökénél fogva magam felé fordítottam. A szeméből már most hullottak a könnyek, amik mind miattam keletkeztek...pedig soha nem akartam, hogy ez történjen.
- Nem inkább az újdonsült ribancoddal kellene most lenned? Biztos már nagyon hiányzol neki. - rántotta ki magát a szorításomból.
- Nessa...
- Ne hívj így! Köztünk már mindennek vége! - kiabálta az arcomba.
- Szóval ezt akarod? - vettem fel a 'leszarom' énemet, holott éreztem, hogy belül teljesen összetörök. Nyálas dolog, hogy ilyet mondok, de ez van.
- Igen, bárcsak soha ne jöttünk volna össze! Életem legrosszabb döntése volt! - kiabált szüntelenül és már rendesen sírt.
- Jól van, ha ezt akarod, akkor legyen! - kiabáltam már én is. - Remélem most aztán boldog vagy. - vágtam még hozzá, majd a szobából kilépve becsaptam magam után az ajtót. Idegesen mentem ki a házból és csak mentem, amerre a lábam vitt. Ezt akarta, akkor tessék, megkapta! De én nem fogok a semmiért próbálkozni...!