2.évad. 13.rész - Szülinapi buli

Hola chicas!:D Sajnálom, hogy a múlt héten nem volt rész, de fárasztó hétvégém volt és sem erőm, sem kedvem nem volt írni...de most itt vagyok! És mivel lesz egy kis szünetem (érettségi szünet) ezért próbálok minél többet hozni, vagy legalább előre megírni a részeket:)
Köszönöm az előző részhez jött kommenteket és az immár 27 feliratkozót!^^ Oké, nem is szaporítom tovább a szót, jó olvasást!
Anna xx.


*Damen szemszöge

- Jól érzed magad? - ordítottam Vanessa fülébe. Persze, tudom hogy úgy sem fog megsüketülni, csak a zene olyan rohadt hangos, hogy máshogy nem tudok kérdezni vagy mondani neki valamit.

Csak egy hatalmas vigyorral bólint és továbbra is táncolunk. Ma van Vanessa szülinapja és a szokásos házban ünnepeljük a szülinapját. Tegnapi napról nem akarok és nem is óhajtok beszélni, mert ez nem tartozik senkire, csak Nessara és rám. Ez van, ha megsértődtök, nem az én bajom. Az előttem táncoló lány már hivatalosan is nagykorú lett. Ruhája szorosan simult a testére, ami teljesen megőrjített, de amikor teljesen nekem simul minden helyen, na azt hiszem, hogy nekem teljesen végem van, ha így fojtatja tovább. Megfogtam a derekát és még közelebb húztam magamhoz -már ha ez lehetséges- és megcsókoltam.
Ebben a pillanatban pedig valaki megkocogtatta a vállamat. Kissé idegesen fordultam meg, mert képes volt megzavarni, de amint megláttam az előttem lévő srácot, kissé dühös lettem, mert eszembe jutott róla valami.
- Lekérhetem a szülinapost? - kérdezte Josh és Van felé pillantott. Mielőtt elküldtem volna a francba, Vanessa végigsimított a karomon és a 'semmi gond nem lesz' pillantást küldött felém.
- Egy tánc. - feleltem, majd otthagyva őket a konyhába indultam, hogy szerezzek valamit inni.
- Mi van nagyfiú? - hallottam meg egy fülsértő hangot. Basszus, ő hogy került ide??!!
- Téged meg ki hívott? - kérdeztem kicsit sem barátságosan. Nem érdekel apáék küldetése vagy mije, már nem tudnak semmit sem beígérni, hogy az apja kedvéért továbbra is ezzel a csajjal lógjak!
- Édes, én mindenhol ott vagyok. - kacsintott felém és a mutató ujjával végigsimított a mellkasomon, ha nem lököm el magamtól, akkor sokkal lejjebb ment volna. - Csak nem dobott a kis barátnőd? - nyújtott felém egy üveg sört. Más esetben el se vettem volna, de mivel már szinte minden elfogyott, így kikaptam a kezéből és azonnal meghúztam.
- Most mit vigyorogsz? - ráncoltam a szemöldököm.
- Óóóó, semmin édes.
- Ne nevezz így! - vágtam közbe.
- Amúgy, biztos hogy nem szakítottál a kis 'barátnőddel'? - köpte szinte felém az utolsó szót, én pedig próbáltam visszafogni magam, nehogy felpofozzam...vagy rosszabbat tennék.
- Biztos. - adtam meg a választ, miután sóhajtottam egy nagyot.
- Akkor miért is Josh enyeleg vele és nem te? - erre azonnal megfordultam és Vanessáék felé pillantottam. Persze nem is értem, hogy mégis miért hittem ennek a picsának, de Josh-ban nem bízom úgy ahogy régen, amióta láttam, hogy majdnem lesmárolta Jennyt a múltkori bulin. De sajnos most az egyszer nem kamuzott, ott láttam, ahogy a srác a derekánál átkarolja az ÉN barátnőmet és a fülébe mond valamit. Nessa pedig nem hogy ellökte volna, hanem még nevetett is, majd a vállára hajtotta a fejét. Nekem kéne ott lennem!
Azonnal levágtam az asztalra a sört és már el is indultam a 'gerlepár'hoz. Nem törődve senkivel Josht a pólója nyakánál elrántottam Van-tól és egy jól irányzott ütéssel a földre küldtem. Hirtelen rosszullét fogott el és szédülés. A látásom is kezdett homályosodni és mindent elég tompán hallottam. Van előttem magyarázott valamit és a kezeivel is folyamatosan kalimpált, de nem vettem ki belőle semmit. Inkább elindultam a fürdőbe, mert nagyon rosszul lettem, de aztán teljes képszakadás következett be...

*Vanessa szemszöge

- Hé, jól vagy? - térdeltem le Josh mellé, akit nemrégiben ütött ki Damen.
- Persze. - törölgette az orrát, ami vérzett. Ha visszajön a Göndör én esküszöm...!
- Mi történt? - jelent meg Jenny is Chrisszel a nyomában, aki segített régi haverján és átcipelte a konyhába.
- Damen hirtelen behúzott nekem. - magyarázta Josh, miközben Jenny próbálta ellátni. Félszemmel azért őket néztem.
- És ő hol van? - nézett körbe Chris, mire mind csak egy vállrándítással válaszoltunk. - Jó, akkor előkerítem. - motyogta és eltűnt a tömegben, akiknek igazából fel se tűnt az előbbi kis incidens.
- Remek nővér lenne belőled. - hallottam meg Josh hangját.
- Tényleg? Ilyet még nem hallottam. - kuncogott legjobb barátnőm. Miiiiiii?????
- Tudod, a hátamat is beütöttem, nem vizsgálnád meg azt is? - vigyorgott a 'sérült' és már készült is levenni a pólóját és Jenny nem ellenkezett...
- Tuti semmi komoly. Hagyd csak magadon! - állítottam meg, majd megragadva Jenny karját, kihúztam őt az erkélyre. Szerencsére nem volt itt senki. - Ez mégis mi volt?
- Mi?
- Hogy hogy mi? Gyakorlatilag flörtölt veled, te pedig szívesen adtad alá a lovat! - jó kis szülinap. Ügyelhetek megint Jenny szerelmi kis háromszögére!
- Nem is, mi csak...hülyültünk. - halkult el a hangja a végére. Lefogadom hogy már ő maga sem hitte el, amit mondott. Hát még én! - Mi csináljak Vanessa?
- Na nem! - tettem fel a kezem. - Ezt már neked kell eldöntened! Elég ideig húztad, ideje végre eldöntened, hogy...! - nem tudtam befejezni, mert az erkély ajtó kivágódott és Chris lépett ki rajta.
- Van, azonnal el kell innen menned!
- Mégis miért? - értetlenkedtem. - És hol van Damen?
- Most nem hiszem, hogy találkoznotok kellene! - válaszolta idegesen, ökölbe szorított kézzel.
- Mi történt Chris?! - lettem ideges én is. Nem válaszolt.
Ha ő nem mond semmit, akkor majd én megkeresem! Hirtelen felindulásból indultam a göndör keresésére. Átverekedtem a tömegen és elindultam a fürdőbe. Biztos, hogy odament, miután leordítottam a fejét, mert elég sápadt volt már akkor.
A zene már nem volt olyan hangos, ezért teljesen jól lehetett hallani...bizonyos hangokat. És sajnos ezt a fülsértően magas hangot nagyon nehezen lehet összetéveszteni bárkivel is. Sajnos a fürdő ajtaja még egy kicsit nyitva is volt így tökéletes rálátásom volt a bent lévő 'párocskára'.
A szívem azonnal ezer darabra tört és a szemembe is könnyek szöktek, amikor megláttam az összetéveszthetetlen barna, göndör fürtöket, amibe az a ribanc mélyesztette a karjait.
- Tűnjünk innen! - hallottam meg Chris hangját magam mögött és a karomat megragadva húzott kifelé. Már a bejárati ajtónál jártunk, amikor Jenny futott hozzánk könnyei neki is az arcán folytak.
- Chris, kérlek, hadd magyarázzam meg! - kérte, de unokatesóm csak ránézett és ennyit mondott:
- Végeztünk. - aha, szóval Jenny döntött és azt hiszem, ránk is ez a sors vár...