2.évad 16.rész - Ne foglalkozz velük

Hola chicas!:D Akkor itt is van az új rész. Remélem tetszeni fog;) Köszönöm az előző részhez jött, jöhet ehhez is, akár hideg vagy meleg:D
Jó olvasást!
Anna xx.


*Vanessa szemszöge

- Utálom ezt a napot! - vágtam be magam Chris kocsijába.
- Ki nem? - felelte mellőlem uncsitesóm és fáradtan elmosolyodott, majd indultunk is a suliba. Hétfő. A legrosszabb nap, amit kitaláltak. A ráadást az eső tetőzte, ami csak még jobban tacsra vágja a kedvemet.
A tegnapi 'párbeszédünk' folyamatosan lejátszódik a fejemben, emiatt tegnap este csak forgolódtam az ágyamban és szerintem alig 20 percet ha tudtam aludni. Pfff. - Jól vagy? - pillantott felém egy pillanatra.
- Jól. - bólintottam a lehető legmeggyőzőbben.
- Van. - nézett rám azzal a 'nem tudsz becsapni, hisz ismerlek' nézéssel.
- Vagyis...jól leszek. - javítottam ki magam. Majd kiugorva a kocsiból felfutottunk a suliba. Szerencsére kicsit sem néztek minket hülyének, mert az eső miatt megértik, hogy így rontunk be a kapun...és ekkor jött el az a pillanat, amikor úgy éreztem, hogy a hétfői napom a legkisebb gondom.
Ugyanis, ha hiszitek, ha nem, de nem sokkal utánunk Damen lépett be az iskolába. Ezzel még nem is lett volna baj, de nem egyedül érkezett. Az oldalán ott tipegett a ribanc, név szerint Jasemine. A legjobban még is az fájt, amikor megláttam, hogy kézen fogva sétáltak. A szőke ribanc csak amolyan 'én győztem' féle gúnyos mosolyt villantott rám, míg Damen ugyanolyan semleges arckifejezéssel nézett rám, mint eddig.
Éreztem, ahogy Chris a vállamat átkarolva húzott közelebb magához. Ezzel éreztette velem, hogy ő itt van...és ezért is szeretem annyira.
- Ne is foglalkozz velük. - suttogta a fülembe, én pedig óvatosan bólintottam. Ne is törődj velük, szakítottatok - hangzik a fejemben a hang. De az fáj, hogy ilyen könnyen továbblépett.
Nem sokkal később pedig Josh és Jenny jött meg a suliba kézen fogva és valamin nagyon nevettek. Tudom, hogy Chrisnek ez nem fáj annyira, de azért szerintem ezt mégsem olyan jó látni.
Már előre látom, hogy ez a hét nem lesz valami könnyű, pedig ez még csak az eleje...

Hogyan nevezzem a hetemet? Elég, ha csak annyit mondok, hogy SZÖRNYŰ volt. A suli csak a szokásos volt, az érettségi, meg egy bálféleség a végzősöknek, ez még úgy oké volt. De bárhol voltam, bárhova mentem, valahogy mindig belefutottam az új 'párba'. Igen, Damenről és a kis szőke ribancáról beszélek. Komolyan, mintha engem követtek volna, csak hogy mutogassák, milyen hihetetlenül 'boldogok'.
Az egyetlen, aki a lelket tartotta bennem, az Chris volt. Mindig be tudja bizonyítani, hogy ő a legjobb báty -még ha csak unokatesóm is- akit kaphattam.
Jennyékkel is elég sok időt töltöttem és bár nem szívesen mondom ki, ők tényleg összetartoznak. Chris túlságosan energikus volt Jennyhez képest, de valahogy mégis csak megtalálták a közös hangot.
Na mindegy, most végre péntek van és már nem esik az eső -egész héten csak esett- ezért úgy döntöttem, hogy edzés után inkább hazasétálok, hogy legalább kiszellőztessem a fejem. Pont megérkeztem a házunkhoz és már mentem is volna be, ha valaki nem kiállt utánam. Ha azt mondom, hogy a dobhártyám kiszakad ettől a hangtól, akkor kitalálhatjátok, hogy mégis ki volt az.
- Milyen érzés veszíteni? - először vettem egy nagy levegőt és lassan megfordultam. Az arcomra felvettem a 'nincs kedvem hozzád' képemet, de szerintem olyan szőke, hogy ez nem esik le neki. - Nem bírsz megszólalni, mert olyan lúzer vagy?
- Jasmine, menj és dugasd meg magad valakivel, engem meg hagyj békén. - feleltem unottan és mentem volna be, azonban még mindig nem tágított.
- Tudod te, hogy kivel beszélsz? - sipította, nekem meg kedvem lett volna betömni a száját a földdel.
- Persze, apuci kicsi lányával, aki annyira éhezik a figyelemre, hogy minden jött-menttel lefekszik vagy éppen csak más pasijával, csak hogy legalább ennyi 'törödést' kapjon a ruhák és a pénz mellett. - mondtam ki, ami éppen az eszembe jutott és próbáltam elrejteni a vigyoromat, mert a szőkeség itt helyben fog hisztit csapni, mint egy 5 éves kislány.
- Te most leribancoztál?! - sipákolt.
- Nem én mondtam. - most már elengedtem és csak vigyorogtam rajta és még mielőtt szólhatott volna, Damen kilépett a házból.
- Mehetünk? - sóhajtott és unottan nézte a még mindig hisztis barátnőjét.
- Édes, a volt kis ribancod sérteget, tegyél valamit! - 'árulkodott', Damen pedig kérdő tekintettel felém fordult.
- Először is: Ne keverj össze magaddal. És másodszor: Ha csak szembesítelek az igazsággal, akkor igen, sértegettelek. - magyaráztam.
- Látod? Csinálj valamit! - toporzékolt.
- Nézd baby. - kezdte Damen, miközben a homlokát masszírozta. - Most vagy itt fogsz tovább hisztizni én pedig bemegyek vagy most megyünk a Feliz-be, hogy részegre idd magad. Választhatsz. - hoppá! Csak nem zűr van a paradicsomban? Várjunk, mit is mondott egyszer Damen arról, ha babynek nevez egy csajt?
- Már te is kezded édes? Tudod, így nem kapsz meg semmit az este. - indult meg a kocsihoz és Damen is sóhajtva követte. Majd mielőtt kinyitotta volna az ajtót még visszafordult hozzám.
- Szép volt Nessa. - nézett rám, de most először láttam meg a szája sarkában egy apró mosolyt, amit próbált elrejteni. Kicsit ledöbbentem, majd csak annyi történt, hogy Damen beszállt a kocsiba és elhajtottak.

- Nézd Nessa, ha azt hiszed, hogy egyszer is babynek foglak becézni, akkor azt felejtsd el. - vágta rá Damen.
- Miért? - néztem rá. Igazából, utáltam azokat, akik babynek neveznek vagy a barátnőjüket, mert olyan, mintha kisbabák lennének.
- Mert mindig azokat a csajokat hívtam így, akiket csak az ágyba akartam vinni vagy egyáltalán nem éreztem irántuk semmit. Szóval ha egyszer is így neveznélek, megteheted, hogy tökön rúghatsz! - magyarázta, én pedig nevetve nyomtam az arcára egy puszit, de neki ez nem volt elég, így követelőzően megcsókolt...

Játszódott le a fejemben az alig 3 hónappal ezelőtti beszélgetésünk. Hirtelenjében előkaptam a telefonom és tárcsáztam.
- Jenny, készülj! Ma bulizni megyünk...!