2.évad 17.rész - Élj a mának!

Hola chicas! Remélem örültök a hosszú hétvégének és a mai résznek!:D Nem tudom mennyire sikerült jól, de ha nektek tetszani fog, akkor örülni fogok!
Komikat várok és jó olvasást kívánok!
Anna xx.


*Damen szemszöge

Lustán ültem a boxban és a táncoló tömeget néztem. Vagyis úgy tűnt, hogy azt nézem, mert a gondolataim teljesen máshol jártak. Hogy pontosan hol vagy inkább kin, nem nehéz kitalálni.
A héten nem volt olyan nap -óra, perc, másodperc- hogy ne Vanessára gondoltam volna. Chris volt az én közvetett informátorom, így mindig tudtam Van állapotáról. Mindig azt mondja, hogy jól van, de mindenki tudja, hogy nincs jól. Látszik az arcán, de a legjobban a szemén. Tudom, hogy a poklot éli át, ha engem lát. Ja, de én a pokolnál is szörnyűbb helyen vagyok, ahol a szőke IQ-bajnok a vezetője. Komolyan, ebben a hétben, sikeresen kifejlesztettem, hogyan kell nyitott szemmel aludni és mikor kell beszélni vagy éppen nem. Nem lepődnétek meg azon, hogy már többször is elgondolkoztam a meggyilkolásán...soha nem voltam az ilyen típus, de gondolom megértitek, hogy milyen ezzel a csajjal az élet, ha már idáig is eljutottam.
Mégis, az első utam hozzá vezetett, amikor Vanessa szakított velem...bocsánat, szakítottunk. Ketten döntöttünk így. Mindegy, igazából azért mentem oda, hogy anyáék minél hamarabb elkapják az apját és akkor már nagy ívben elkerülhetem...
- Ééééédeeees - huppant le mellém az ideiglenes 'barátnőm' és már ennyitől éreztem, hogy már eleget ivott. Mindegy, ha ki is dől, kevesebb az esélye, hogy összehányja a kocsimat.
- Mi van? - ittam bele a kólámba. Vezetek, persze hogy nem iszom.
- Nem akarsz szórakozniiii? - kezdte el simogatni a mellkasom. Mennyivel jobb lenne, ha Nessa lenne itt...
- Most nem. - mondom és lehámozom a kezeit magamról.
- De miééééért? - nyavajgott, de szerencsére a hangos zene miatt azt már nem hallom. - Gyereeeee táncoooolniiii - kezdte el rángatni a karom. Az a baj vele, hogy az ilyenekben nem tágít, szóval gyorsan megittam az üdítőmet és hagytam, hogy a tánctérre vezessen. Neki nem kellett több, azonnal 'táncolni' kezdett, ami igazából abból állt, hogy szorosan hozzám simult és próbálta elérni a kívánt hatást. Neki nem sikerült, így mérgében szó nélkül otthagyott. Megkönnyebbülten felsóhajtottam és már azon voltam, hogy itt hagyom ezt a csajt -hazatalál egyedül is, vagy majd a srác hazaviszi, akivel az éjszakát fogja tölteni- de akkor a szemem megakadt az ajtón belépő lányon.
Nem vitt túlzásba semmit, de pontosan mindig ez az, ami a legtöbbször megfog rajta. Mint ahogy ez a ruha a lábait hagyta szabadon. Mintha megérezte volna, hogy nézik/nézem a fejét elfordította és ekkor volt, hogy egy hét után a szemébe néztem. Szokásos meleg barna szemei, most hideged csillogtak rám és semmiféle érzelmet nem mutatott felém...Kivéve hogy ismerem már annyira, hogy tudjam, ilyenkor csalódott és nagyon is szomorú a szakításUNK miatt. De ha tényleg ez lenne, akkor már rég elfordult volna.
Ekkor pont megpillantottam Vanessa mögött Jennyt és...Josht. Ezek meg miért vannak itt?!
Jenny valamit súgott Vannak és elkezdte a bár felé húzni.
Azt hiszem, hosszú éjszaka lesz...

*Vanessa szemszöge

Hogy miért is jöttem? Már nem teljesen tudom, viszont csak egy dolog zakatolt a fejemben. Vagyis inkább valaki és az nem más mint: Damen. Ki más lehetne, nem igaz?
- Gyere Van, igyunk valamit! - húzott a bárpulthoz Jenny és szerintem nem vette észre Dament, akivel már percek óta egymás szemébe néztünk. Már annyira hiányzott az a zöld tekintet...basszus, jobb lenne, ha végre kimondom, de hatalmas, orbitális hibát követtem el azzal, hogy szakítottunk...vagyis, én szakítottam vele és nem is hagytam, hogy megmagyarázza! De basszus, más mit csinált volna a helyemben?!
- Tessék, lazíts egy kicsit! - tolta elém Jenny a kis poharat, amiben tuti, hogy nem víz volt. Kicsit hezitáltam, de aztán mégis csak lehúztam. El akarom felejteni legalább ma estére a gondokat és a sok gondolatot, ami most is itt zakatol a fejemben.
Sorra rendeltük az italokat, de persze tudtam, hogy nem akarok segg részeg lenni, de csak annyira voltam becsiccsentve, hogy sokkal, de sokkal jobban érezzem magam.
- Menjünk táncolni! - kiáltottam föl és a tánctérre mentem. Azonnal átvettem a zene ritmusát és élveztem az estét. Hirtelen két kart éreztem meg a derekamon és egy mellkast szorosan a hátamhoz simult. Nem érdekelt, tovább táncoltam.
- Nem akarsz valami mást is csinálni, gyönyörű? - súgta a fülembe a mögöttem lévő alak.
- Nem igazán. - válaszoltam és próbáltam kiszabadulni a szorítása alól, sikertelenül.
- Ezt a választ nem fogadom el. - felelte határozottan és dühösen a hang és elkezdett rángatni...valahova. A tekintetemmel próbáltam Jennyt vagy Josht megtalálni, de őket teljesen elnyelte a tömeg.
Kivitt a szórakozóhelyről, amikor hirtelen megállt.
- Mégis hova viszed? - felismertem ezt a hangot és most bármit megadtam volna azért, hogy a karjaiban tudhassam magam.
- Semmi közöd hozzá, haver! - felelte ez az állat indulatosan.
- Ezt így nem tűrhetem. Haver. - hallottam a választ és...már csak annyit láttam, hogy a kezemet szorongató srác a járdán landol, engem elengedve és az arcát fogja. - Tűnjünk innen. - fogta meg a kezem, olyan gyengéden, mint ahogy mindig is szokta. És ami baromira hiányzik, főleg, hogy ahol megérint a bőröm felhevül.
Damen szó nélkül a kocsijához vezetett és beültetett az anyósülésre. Gyorsan ő is beült a kormány mögé és már indult is. Amikor leparkolt a házuk előtt, azt hiszem, csak akkor pörgött le a fejemben, hogy pontosan mi is történt. A szemembe könnyek gyűltek és hagytam őket végigfolyni az arcomon, még ha el is kenem a szemfestékemet. Nem érdekelt.
- Hé, már nincs semmi baj. - suttogta a göndör, amikor kisegített a kocsiból és magához húzott.
- N-n-nem fog ha-ha-haragudni? - kérdeztem, de a sírástól elég nehezen ment.
- Ki?
- A ba-ba-barátnőd. - húzódtam el tőle és próbáltam kiszabadulni a karjaiból, de ő csak szorosan tartott.
- Ki mondta egyáltalán, hogy járunk? - nézett a szemembe és egy óvatos mosoly jelent meg az arcán.
- De...
- Nessa, most komolyan RÓLA akarsz beszélni? - tárta szét a karját, én pedig hevesen a fejemet ráztam. Nem, persze, hogy nem akarok arról a ribancról beszélni! - Akkor jó! Na, gyere és tedd rendbe magad. - húzott be a saját házukba. Nem, egyáltalán nem tudok átugrani a szomszédba, a saját házamba átöltözni, dehooogy!
- Tessék. - nyomta a kezembe az egyik pólóját és egy bokszert. Szó nélkül elmentem a fürdőbe lezuhanyozni és próbáltam a rám száradt, szétkenődött festéket leszedni az arcomról. Végül, többé-kevésbé sikerült. Felvettem Damen pólóját, de elég hosszú volt, így a bokszert inkább nem vettem föl. Mindegy, amint kimentem, a fürdőt azonnal Damen foglalta el. Hát jó.
Visszamentem a szobájába, majd a telefonomról írtam Jennyéknek, hogy hazajöttem. Végül is, nem sok választ el, hogy a saját szobámban legyek. Azonban a tekintetemet Damen telefonja zavarta meg, ami lenémítva villogott. Meglepődjek, hogy éppen Jasmine hívja? Pff.
- Ugye nem szándékozol felvenni azt a telefont? - hallottam meg a mély hangját, közvetlen a fülem mellett. Basszus, mikor jött vissza?
- Ettől nem kell félned. - adtam vissza a telefont, amit aztán egész egyszerűen kikapcsolt. - Nem veszed fel?
- Minek? - vont vállat. - Ez a lány a szobámban sokkal jobban leköti a figyelmem. - felelte és a törülközője alatt felvette a bokszerét.
- Kit rejtegetsz itt? - kérdeztem vissza, pedig nagyon is tudtam, hogy rám gondolt. Már egy vigyorral az arcán megrázta a fejét és hirtelen előttem termett. Egymás szemébe néztünk és egyikünk sem szólalt meg.
Hirtelen lassan végig simított az arcomon, ajkamon. Nem tudom mitől, talán az alkoholtól, nem löktem el magamtól és a kezem szabad akaratából a hajába szántott. Imádtam ezeket a göndör tincseket. Az arca egyre közelebb és közelebb jött hozzám és már azt hittem, hogy megcsókol, amikor...
- Biztosan szeretnéd? - kérdezte halkan, szinte suttogva. Nem válaszoltam, csak az ajkaira tapadtam, amivel meg is adtam a választ a kérdésére. Azonnal reagált ő is és engem felemelve cipelt el az ágyába.
Lehet, hogy meg fogom ezt bánni reggelre vagy nem, de most nem akarok ezekre gondolni, csak is a mának élek ma este!