8. rész - Elmehetnél színésznek.

 Holaa!!:) Tudom, soha nem írtam ide, de most kipróbálom:D És köszönöm a feliratkozót, nem hittem volna, több is lesz. Na, mindegy, jó olvasást. Anna xx.

*Damen szemszöge

Reggel kicsit kipihentebben keltem, mint eddig a héten. Mivel nem volt első óránk ezért anyáék nem is nagyon szóltak, hogy keljek fel. Kikeltem az ágyból és elmentem a fürdőbe. A tükörben a hajam szanaszét állt. Kicsit beletúrtam, de még így is csak szerte állt. Hagyom a fenébe, a lányoknak úgyis mindegy, hogy hogy áll. Gyorsan lefürödtem és egy törülközőben mentem vissza a szobámba. Felöltöztem de átnéztem a szomszédba. Vanessa éppen a szekrényében keresgélt fehérneműben. Nem tagadom, tetszett a látvány. Azok a hosszú vékony lábak, formás fenék, mellek. Látszik, hogy sportos, de nem viszi túlzásba. Elég Damen, ezt nem csinálhatod! Ő a legjobb haverod csaja és a TE ellenséged. De ahhoz, hogy sikerüljön meg kéne vele barátkoznom. Persze, nem leszünk puszi pajtások, de csak annyira, hogy nem leszünk olyan gorombák egymással. Nem lesz könnyű, de megpróbálom.
Mire ezt kigondoltam, már nem is volt a szobájában. Gyorsan felkaptam a cuccom és én is elindultam, hátha még utolérem. Mivel Chris nem szokott hamarabb bejönni, ha nincs óránk, ezért gondolom, hogy Vanessa gyalog megy. Felkaptam a kocsikulcsom és bezártam a házat. Még a ház előtt nyomkodott valamit a telefonján, de indult is volna, ha nem fogom meg a karját. Kivette a füléből a fülhallgatót és megfordult.
- Mit akarsz? - ne, Damen, ne szólj vissza.
- Figyelj, szeretnék bocsánatot kérni az eddigi viselkedésemért. Szeretnék jóban lenni veled és nem csak akkor, ha Chris is ott van. Benne vagy? - láttam rajta, hogy hezitál, de a végén bólintott. Egy győztes mosolyt varázsoltam magamnak. - Nem akarsz velem jönni, kicsit gyorsabb lenne, mint gyalog. - Beszálltunk a kocsimba és elindultunk. Csend uralkodott a kocsiban, amit én törtem meg.
- Mióta ismered Christ?
- Amióta az eszemet tudom - vont vállat. Ne már, ez valami barátságból lett szerelem dolog? - Tudod, Chris olyan, mintha a bátyám lenne. Mindentől és mindenkitől megvéd. És te honnan ismered?
- 3 éves koromtól kezdve. Még az oviban, rögtön az első nap, bajba keveredtünk. - megmosolyogtat az emlék. - Azóta minden hülyeséget csináltunk együtt. - Pár perc múlva oda is értünk a suliba. Még úgy 10 perc volt hátra az 1. órából ezért addig leültünk az aulába. Közben a többiek is elkezdtek megérkezni a suliba. Vanessához odajött Jenny és elkezdtek beszélgetni, majd felálltak és csak ennyit mondtak:
- A teremben találkozunk. - és el is mentek. De a tervem eddig nagyon is jól halad.

*Vanessa szemszöge

 Az óra előtt, Jenny-nek még el kellett mennie a mosdóba, ezért elkísértem. Amíg rá vártam, addig Damen-ön gondolkoztam. Vajon most hirtelen miért lett ilyen kedves. Eddig olyan bunkó volt, most meg hirtelen nem? Itt valami nincs rendben. Chris-től nem kérdezhetem meg, mert a legjobb haverja, szóval biztos nem gondolna róla ilyeneket. Majd egyedül kell kitalálnom. Gondolkodásomból Jenny zökkentett ki. Mivel lassan becsöngetnek, ezért már mentünk is a terem felé. Matek óránk lesz. Hát nem remek? Mire beértünk a terembe, már mindenki bent volt és helyén ülve várta a tanárt. Jenny-vel mi is leültünk és abban a pillanatban be is csöngettek és a tanár is pont akkor lépett be. Ijesztő. Mr Winslow lerakja a dolgait az asztalra és kezdi el magyarázni az egyenleteket. Kinyitottam a füzetem és kezdtem volna jegyzetelni, de nem volt nálam toll. Pont kértem volna Jenny-től csak a tanár nem hagyta.
- Miss Turner, megtudhatám, hogy mi megbeszélni valójuk akadt? -szinte villámokat szórt a szeméből.
- Nem fontos, tanár úr. - erre a mondatra az egész osztály megrémült. A tanár kifújta a levegőt majd újra megszólalt.
- Idefigyeljen, szép lassan átül egy másik helyre és nem zavarja az órámat vagy súlyos következményi lesznek. - Mondanom sem kell, megfagyott bennem a vér. Körülnéztem, de sehol nem volt üres hely.
- De nincs máshol hely.
- Mr Turner, maga és Miss Turner most azonnal helyet cserélnek!! - ordította el magát Mr Winslow. Chris-szel felkaptuk a cuccunk és gyorsan helyet is cseréltünk. Szinte felszabadulás volt, amikor megszólalt a csengő. Egy emberkén álltunk föl és mentünk ki a teremből.
- Fhúú, Vanessa, ehhez nagy bátorság kellett - ölelte át a vállam Chris - de nézd a jó oldalát.
- És mi lenne az?
- Jól megkeseríti az életed - röhögte el magát.
- Kösz - le is löktem magamról a kezét. A következő óránk fizika volt. Ezt a tárgyat utálom a legjobban. Becsöngőkor be jött az...osztályfőnök.
- Jó reggelt, gyerekek. - már akinek.
- Jó reggelt - köszöntünk kórusban. Hmmm, azt hiszem, mégsem lesznek olyan szörnyűek ezek az órák. Az óra hamar elment azzal, hogy biztonság, kísérlethez tartozó cuccok, stb. Ez az óra is gyorsan eltelt, a többi óra hamar eltelt. Órák után bepakoltam a szekrényembe és lementem az ebédlőbe. A suli ebédlője elég nagy volt. Kerek asztaloknál a diákok beszélgettek. Elvettem a kajámat és megkerestem Chris-éket. Nem kellett nagyon erőlködnöm, hisz a drága uncsi tesóm majdnem leesett a székről, úgy integetett. Odamentem és leültem közéjük. Persze, hogy a matek óráról volt szó.
- Szerintetek mivel fogja büntetni? - komolyan, mintha itt sem lennék!
- Szerintem mindig őt fogja feleltetni - mondta Adam.
- Nem zavar, hogy én is itt vagyok?! - csattantam föl. Ezen elgondolkoztak, majd kinyögték, hogy:
- NEM! - persze, ezen mindenki jót nevetett. Így a villámra helyeztem egy kis valamit a kajámból és egyenesen Chris szájába lőttem. Aki, persze, színpadiasan fuldokolni kezdett.
- Mivel akarsz te megmérgezni? Áááá, se-gít-ség. - mondta ki az utolsó mondtatát és elterült a földön. A többiek csak röhögtek, de én segítségül vizet öntöttem az arcára, amitől 'feléledt'.
- Elmehetnél színésznek. Tényleg, miért nem mész színjátszóra?
- Á, nem akarom elvenni a többiektől a lehetőséget. Én túl jó lennék oda. - legyintett. Erre csak megforgattam a szemem, majd Jenny-vel felállva az asztaltól elhagytuk az ebédlőt és hazafelé vettük az irányt. Otthon bepakoltam holnapra, majd interneteztem egy kicsit. Felmentem Facebook-ra, de ott nem volt semmi érdekes. A suli honlapján néztem, hogy a röplabda csapatba a felmérést holnap a 7. órában lehet menni. Kikapcsoltam a gépet és lementem. Időközben anyáék is megjöttek és együtt vacsoráztunk meg. Majd a szobámban fülesről zenét hallgattam és elaludtam.

7.rész - Jenny vagyok

*Vanessa szemszöge

Reggel ismét a telefonom idegesítő hangjára keltem. Gyors kikapcsoltam és próbáltam még aludni pár percet, mielőtt anya beront és kirángat az ágyból. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de furcsa volt, hogy anya még nem jött be. És jól éreztem, mert valami jéghideg dolog csorgott szét az arcomról, a nyakamon keresztül, a pólómig. Rögtön felkeltem és Chris vigyorgó képével találtam szembe magam.
- Chris, ezt mégis, hogy képzelted?! - kiabáltam rá.
- Amikor megjöttem, Nicole néni megkért, hogy keltselek fel és odaadta a poharat.
- Ugye tudod, hogy ezt nem úszod meg szárazon? Még visszakapod. - fenyegettem meg.
- Szerintem már szárazon megúsztam - utalt itt a vizes pólómra, ami kicsit...ÁTLÁTTSZOTT!!. Gyors eltakartam magam. - Fúúú, nagyon félek - nevetett.
- Ha kiröhögted magad, akár ki is mehetnél, hogy fel tudjak öltözni. - kilöktem az ajtót és gyorsan be is zártam. Fogtam egy törölközőt és megtöröltem vizes arcomat, majd amennyire lehetett, a pólómról is felitattam a vizet. A szekrényemben kerestem a mai ruhámat. Mivel elég meleg volt, ezért egy egyszerű farmersortot és ujjatlant választottam. Már éppen vettem volna le a pizsimet, de úgy éreztem, hogy valaki figyel engem. Chris nem lehet, hisz, őt kizártam, és tuti nem leskelődne. Megfordultam és Damen-t  láttam meg a szomszédban. Franc, nem húztam el a függönyt. Ő meg csak vigyorogva engem nézett egy szál törölközőben. Biztos, most tusolt le, mert mellkasán csillogott néhány csepp. Nem Vanessa, ne gondolj rá, ő egy bunkó. Gyorsan elhúztam a függönyt, hogy ne nézzen tovább. Gyorsan felöltöztem, felkaptam a táskámat és lementem. Lent a konyhában anya és Chris beszélgettek.
- Jó reggelt - köszöntem - látom, találtál egy új embert, aki leönthet az ágyban - néztem anyára.
- Ragaszkodott hozzá, hogy ő tegye meg - gyilkos pillantás küldtem Chris felé. Gyorsan megreggeliztem, elraktam a szendvicsemet és már mentünk is a suliba. Az úton megmondtam Chris-nek, hogy vigyázzon magára, mert komolyan gondoltam a bosszúmat.
- Jaj, kérlek, ne tedd ezt velem! Nagyon félek, megteszek mindent, csak ne tegyél semmit! - játszotta a berezelt kis csajt, amin én csak röhögni tudtam. A suliba érve letettük a könyveinket a szekrényekbe és mentünk is órára.
- Milyen órád lesz? - kérdezte Chris, ahogy az órarendet néztem.
- Dupla francia - mosolyogtam. Imádom a franciát, és egyszer szeretnék elmenni Párizsba is. - Neked?
- Dupla olasz.
- Miért pont az olaszt választottad?
- Amikor, 9. elején, nyáron választanom kellett, pont pizzát ettem és mondtam anyának, hogy azt akarok. - rántotta meg a vállát. Elkísért a terembe és utána ő is ment a sajátjába. A teremben senki nem volt, ezért leültem középre és vártam a többieket. Bedugtam a fülesem és a tankönyvet olvasgattam. Úgy 5 perc múlva valaki belépett a terembe. Egy lány volt, hosszú, szőke haja volt, ami lazán omlott a vállára. Egyszerű nyári ruhát viselt. Odajött hozzám és leült mellém. Kivettem a fülesem és felé fordultam.
- Szia, Vanessa vagyok. - mutatkoztam be.
- Szia, én Jenny. Szóval te vagy az új lány.
- Igen. Bocs, elüljek, mert ha egy barátnőddel akarsz ülni, akkor... - nem tudtam befejezni, mert félbeszakított.
- Ugyan, ne hülyéskedj. Inkább mesélj magadról. Mert tegnap nem tudtam veled beszélni és honnan ismered Christ, hogy ilyen jóban vagytok?
- Ő az unokatestvérem, de én már a bátyámnak érzem. Hát, ahogy tegnap mondtam, Barcelóna-ból jöttem, de előtte Londonban éltem. És most költöztünk vissza. Nagyjából ennyi.
- És London vagy Barcelona tetszett a legjobban? - nagyon sokat beszélgettünk és észre se vettük, hogy a többiek is megjöttek, mert becsöngettek. Jenny nagyon jó fej és kedves lány. Bejött a terembe a franciatanár.
- Látom, új diákot köszönthetünk az osztályban. Professeur Gillet vagyok. Mademoisella Turner, kérem bemutatkozna? - persze mindent franciául mondott. Elmondtam a szokásos monológomat, persze franciául és vissza is ültem.
- Ezt minden órán el kell mondanom? - kérdeztem Jenny-től, aki csak vigyorogva bólogatott. A tanár elmondta a monológját a tanévre. Lényegében azt, hogy ebben az évben már komoly munkát vár el, hogy letegyük a nyelvvizsgát, ami igaz, hogy jövőre lesz, de nem baj. És elmondta, hogy lesz lehetőség az év vége felé egy francia táborba, ami Párizsban lesz. Ezzel ment el az első óra, a második órában a nyarunkat kellett elmesélnünk. Ez is hamar eltelt, így Jenny-vel kicsengőkor a szekrényekhez mentünk, kivenni a matek cuccot. A terembe érve egy kis káosz fogadott, de mi csak leültünk a helyünkre. Chris-szék is beértek a teremből és egyből oda is jöttek hozzánk. Ott volt, Chris, Adam, Aaron és persze Damen.
- Látom, szereztél új barátnőt. Szia Jenny - mosolygott Chris - Milyen volt az első francia órád?
- Nagyon jó, mivel imádom a nyelveket. - franciául válaszoltam, amit persze 3 értetlen szempár követett. Jenny-vel persze jót röhögtünk. Azonban...
- Örülünk, hogy jól érzed magad - válaszolt Damen.
- Tudsz franciául? - döbbentem le.
- Ja - rántotta meg a vállát hanyagul.
- Damen nagyon jó nyelvérzékkel rendelkezik. Legalább valaki tud segíteni a tz-nél - veregették hátba a srácok. Amikor becsöngettek, mindenki a helyére ült és vártuk a tanárt. Már vagy 5 perce ülhettünk, amikor nyílt az ajtó. Mindenki lélegzett visszafojtva várt, amikor belépett egy nem túl öreg ember. A feje tetején nem is volt haj, de a feje körül hosszú őszhajszálak voltak. Az orrán egy vastag keretes szemüveg. Nagyon tanáros szerkót viselt. Letette a cuccait az asztalra és szembe nézett velünk. Körülnézett, majd megállapodott rajtam a tekintete. Mondanom sem kell, amint belenéztem a tanár szemeibe, végig futott a hátamon a hideg.
- Látom, megérkezett az új diák. Mr Winslow tanár úr vagyok. Ne fáradjon, már meséltek önről, úgyhogy nem kell mesélnie - csak bólintottam egyet. Nem tudtam mást mondani. Egyszerűen megrémisztett ez a tanár. Mondott pár dolgot a tanévről kapcsolatban, és a többiek csak csöndben hallgatták. Fura. Kicsöngőkor megvárták, míg a tanár kimegy és egyszerre sóhajtottak fel. Mintha eddig nem is vettek volna levegőt.
- Mi volt ez? - kérdeztem Jenny-t a szekrénynél.
- Mi?
- A matek óra. Mi van ezzel a tanárral, hogy szinte...féltek tőle?
- Ezt inkább hagyjuk, csak ne dühítsd fel és ne szólalj meg az óráján és nem lesz baj. - ezzel le is zárta az egészet. A további órák unalmasan teltek. Minden tanár elmondta a monológját a tanévre és ki is csöngettek.
Órák után bepakoltunk a szekrényekbe és mentünk is. Otthon bepakoltam holnapra, de legalább nem lesz első órám. Felnéztem Face-re, volt pár ismerősnek jelölésem, köztük Jenny, Aaron, Adam és...Damen, meglepődtem, de visszajelöltem őket. Majd válaszoltam Lyana-nak, mert kérdezte milyen az új suli meg minden. Válaszoltam neki, majd kijelentkeztem és kikapcsoltam a gépet. Gyors lezuhanyoztam és kerestem valami ennivalót. Anyáék ma későn jönnek haza ezért a TV-ben kerestem valami jó sorozatot és azt néztem estig. Fél 10 körül már elnyomott az álom.

6.rész - Új osztálytárs

*Damen szemszöge

Reggel anyám keltett ki az ágyból, mert mennem kellett suliba. Nem értem minek kellene bemenni ilyenkor, hisz szinte semmi nem szokott történni. Mindegy, felkeltem és elkészültem, csak hogy anyáék örüljenek. Mire leértem és megreggeliztem, már késésben voltam. 20 percem volt,  hogy beérjek csöngetésre, anyáék már elmentek dolgozni. Fogtam a kocsikulcsom és indultam, de tettem egy kis kitérőt, hogy vegyek magamnak egy kávét egy StarBucksban. Leparkoltam a suli előtt és mentem a terem felé. A folyosókon elég nagy hangzavar volt, és a diákok a nyárról beszélgettek. Még volt 5 percem, amíg becsöngetnek, de ahogy siettem beleütköztem valakibe. A szomszéd csaj. Úgy tűnik ide fog járni. 

- Nem tudsz vigyázzni?

- Ezt én is mondhatnám! - azzal otthagytam. Még lementem a büfébe, de pont becsöngettek. Mindegy legalább nem lesz sor. Megettem amit vettem és mentem föl a terembe. Az ajtó elé érve hallottam, ahogy 'Mr Payne' az órarendet diktálta. Kinyitottam az ajtót és beléptem a terembe, mire minden szem rám szegeződött.

- Damen - sóhajtotta a tanár - jó hogy jössz, le is ülhetnél - látom, ő is nagyon örül nekem. Körülnéztem Christ keresve, de az új lányon megakadt a szemem, aki a szomszédom. Szóval velünk fog egy osztályba járni. Aztán megláttam mellette Christ. Mi van?! Mindig ketten szoktunk hülyéskedni a hátsó padban. Leültem a hátsó padba és elkezdtem zenét hallgatni. A tanárok már megszokták ezeket tőlem, szóval Payne nem foglalkozott velem, tovább diktálta az órarendet. Szinte örömtáncot jártam volna, amikor meghallottam a kicsöngőt. Már álltam volna fel, hogy lenézzek az udvarra, de Chris odajött az új csajjal együtt.

- Haver, egy kicsit lemaradtál az óráról, ezért személyesen én mutatom be az új osztálytársunkat Vanessát. Vanessa, ő a legjobb haverom, Damen. - hmmm, szóval Vanessa. De ne higgye azt, hogy mindenki a lábai előtt hever, mert új lány. Teszek róla. De illedelmesen mosolyogtam és kezet nyújtottam neki.

- Szia, Damen vagyok. Nagyon örvendek - láttam, hogy hezitál, de végül kezet fogtunk.

- Szia, Vanessa vagyok, én is örülök. - ő is elmosolyodott. Szép mosolya van. Fejezd be, Damen! - Lekísérsz a büfébe? - jaj, szegényt még kísérgetni kell, egyem meg! Bár szívesen megkóstolnám.

- Persze, jössz Damen?

- Nem, menjetek - miközben a teremből mentek ki, Vanessára ragadt a tekintetem. Hát, az a feszülős szoknya...Ááá, most még nem. Lementem az udvarra kicsit nézelődni. A végzősök is csatlakoztak hozzám, beszélgettünk míg be nem csöngettek. A többi osztályfőnökin is csak unatkoztam, de nem tudtam levenni a szemem Vanessáékról. Chris folyton vele volt, hülyültek és röhögtek. De amikor Chris megpuszilta ott már felment bennem a pumpa. MI VAN?! Ő becsajozott a nyáron. Akkor nem is egy rokonának mutatta meg a várost? Mondhatta volna ahelyett, hogy hazudik. Jól van, most olyan, mintha valami féltékeny kis csaj lennék.

Az utolsó osztályfőnökiről is kicsöngettek. Végre mehetek, szabadság! 

A kocsim felé menet láttam, ahogy Chris és Miss Vanessa beülnek Chris kocsijába és elhajtanak. Ez a kis ribanc nem fogja elvenni a haveromat!

Beültem a kocsimba és hazamentem. Felálltam a feljáróra és bementem a házba. Mivel holnaptól már edzések lesznek és a nyáron elég keveset kosaraztam ezért gondoltam egy kicsit kimegyek és gyakorlok. Felvettem az edzőcipőm és egy edzőgatyát. Pólót azt nem, kint úgyis nagyon meleg van, hát még hogy edzeni fogok. A kertben először bemelegítettem és bedugtam a fülest, hogy zenét hallgassak. Minden taktikát kigyakoroltam és a dobásokat is gyakoroltam. Már eléggé izzadtam és fáradt voltam, hogy abbahagytam. A zenét leállítottam és letöröltem magam egy törülközővel. Amikor felvettem a labdát, akkor vettem észre, hogy valaki figyel engem. Nem is akárki! Vanessa nézett a kerítésnél.

- Mi van, tetszik a látvány? - kérdeztem tőle elégedett vigyorral.

- Persze, láttam már jobbat is - nézett rám unottan. Közelebb mentem hozzá.

- Na, figyelj rám édes. Én nem dőlök be neked. Ismerem a magadfajtát és nem hagyom, hogy Christ is megbolondíts. Teszek róla.

- Te meg miről beszélsz?! Ismered a magam fajtám? Fogalmad sincs róla, hogy ki vagyok, és ne kreálj rólam semmit. Inkább nézz tükörbe és magadba. - emelte meg a hangját. - Chris miatt elvisellek, mert a legjobb haverja vagy, de ennél többet ne várj! - megfordult és bement a házukba. Csak bikini volt rajta, ami elég keveset takart. Hmmm, azok a combok és az a fenék. Nem Damen, vannak nála szebb lányok is. Gyorsan lezuhanyoztam és felvettem egy alváshoz kényelmes boxert. Még átnéztem az ablakon és láttam ahogy Vanessa a laptopján nézett valamit. Nem érdekelt, ezért inkább befeküdtem az ágyamba és aludtam.

*Vanessa szemszöge

 Vajon mi a fene ütött belé? Ismeri a magamfajtát?! És mi az, hogy nem hagyja, hogy Christ is megbolondítsam? Ez kész. Mindenesetre ezt inkább nem mondom el Chrisnek, nehogy valami más is történjen. Mindegy, holnaptól már tanítás is lesz. Remélem, a tanárok nem gázok. Mivel még nem voltam álmos, ezért a suli honlapján megnéztem milyen szakköröket és sportokat indítanak. Van pár érdekes, a suliújságot megnézném, de a röplabda is hiányzik, ezért még a lány csapatba is szívesen bekerülnék. Elmegyek ezekre és majd lesz valahogy. Kikapcsoltam a gépet és aludtam.

5.rész - Első iskolai nap

 *Vanessa szemszöge

Reggel az ébresztőm hangos zenélése keltett fel. Nagy nehezen, de kimásztam, hogy kikapcsoljam és tovább alhassak. Már éppen visszafeküdtem, amikor anya rontott be a szobámba.
- Jó reggelt, ideje felkelni! - mondta, és elhúzta a függönyt. A nap sugarai pont a szememre sütöttek, ezért a fejemre húztam a takarót. De anya nem adta fel. Oda jött és lerántotta rólam, én persze morogtam egyet a cselekedetén.
- Vagy most felkelsz és elkészülsz, vagy hozok egy vödör jéghideg vizet és rádöntöm. Választhatsz, nekem mindegy! - erre a kijelentésre kiugrottam az ágyból és rohantam a fürdőbe. Anya képes ilyenre, egyszer már tényleg leöntött. Mondhatni jólesett a hűvös Londonban.
A fürdőben gyorsan vettem egy zuhanyt és elvégeztem a teendőimet. Visszamentem a szobámba és felvettem az ünneplőmet. A konyhában apa épp újságot olvasott, anya meg a reggelit csinálta.
- Jó reggelt! - leültem az asztalhoz és a müzlimet kezdtem enni.
- Jó reggelt, izgulsz a ami nap miatt? - kérdezte apa.
- Egy kicsit - vallottam  be.
- Ne izgulj, minden rendben lesz - mondta anya. Csöngettek, én meg mentem és kinyitottam az ajtót. Chris-szel találtam szembe magam, aki szintén ünneplőben volt.
- Jó reggelt, Chris Bond - próbáltam nem nevetni rajta, több-kevesebb sikerrel.
- Nevess csak, de a lányok imádnak ünneplőben - erre csak megforgattam a szemem. Gyors elvettem a tízóraim, felkaptam a táskámat, elköszöntem anyáéktól és már mentünk is.
A suliba vezető úton Chris elmondta, hogy is megy a St. Marks-ban az élet. Melyik tanároknál legyek óvatos, meg ilyenek. A sulihoz érve kicsit lefagytam. Miért mindig a célegyenesben parázok be?! Chris is észrevehette a pánikom, mert odajött hozzám.
- Hé, ne izgulj. Ha bármi van, szólsz és segítek. Rendben?
- Rendben - mosolyodtam el. Már indult volna be, de utána kiáltottam.
- Chriiiiis!! Hol van az igazgatói?
- Ja, gyere - mondta és kinyitotta a kaput. Amint beléptem a kapun még a szám is nyitva maradt. A suli nem csak kívül, de belül is hatalmas volt. Jó azért nem olyan hatalmas, de nagyobb, mint az eddigi iskoláim. Rögtön egy nagy aula féleségben voltam, ahol a diákok csoportosan beszélgettek. Chris felvezetett az 1. emeletre és megálltunk egy ajtó előtt.
- Megvárjalak?
- Nem kell, menj csak. Megoldom.
- Biztos?
- Biztos. - Chris elment én pedig bekopogtam és benyitottam. Szembetaláltam magam egy körülbelül 50 év körüli nőnek. Bár nem vagyok benne biztos, mert volt egy két ránca, és a vörös hajából ki lehetett venni pár ősz hajszálat. Szemüvege mögül kicsit ijesztően nézett.
- Ömm...Jó napot, Mr. Johnson igazgató úrhoz jöttem. Vanessa Turner vagyok, új diák. - elővett egy naptárat és keresgélni kezdett benne.
- Ááá, igen, megvan. Már várja magát, menjen be - mutatott egy ajtóra, majd fojtatta a munkáját. Az igazgatóhoz belépve kellemes csalódás fogadott, hisz azt hittem, hogy a nővel egyidős öreg lesz. De tévedtem, mert az asztal mögött egy 30 évei végéhez közeledő férfi ült. A haja csak egy-két helyen őszült vagy kopaszodott. A papírok közül felnézve látott meg engem.
- Bizonyára ön Vanessa Turner. Foglaljon helyet. - intett az asztal előtt elhelyezett fotelbe.
- Szóval, ahogy írták, Spanyolországból jöttek, ezért anyanyelvi szinten beszéli a spanyolt, és második nyelvként a franciát tanulta.-kezdet bele.
- Igen - bólintottam. Igazából, még örültem is, hogy franciát kezdtem el tanulni ott a gimiben, mert a másik választásom a német lett volna, de azzal nem nagyon szimpatizáltam. Ezután még beszélt jó 10 percig, majd elengedett. Kifelé menet belém jött valaki, mikor felpillantottam megláttam azt a fiút aki az utcánkban is nekem jött. Komolyan ez a hobbija?!
- Nem tudsz vigyázni? - kérdeztem kissé idegesen, mert a papírtömeg amit, Miss Fisherman az igazgató helyettes, nyomott a kezembe.
- Ezt én is mondhatnám! - morogta,majd odébb lökött és bement. Ekkora bunkót!
Összeszedtem a papírokat,majd megkerestem a termet, ami nem volt egy egyszerű feladat, de egy lány segített, miután egy kicsit 'eltévedtem'.
Az osztályba érve rögtön megpillantottam Christ, amint két sráccal beszélgetett. Ő is észrevett és intett, hogy menjek oda én is. A két srác is rám nézett és kicsit megdöbbent, de aztán elmosolyodott.
Kissé görcsösen, de odamentem és megálltam Chris mellett.
- Srácok, ő itt az unokahúgom, Vanessa. Vanessa, ők a haverjaim, Adam és Aaron. - mutatott be a két fiúnak.Adam magas,fekete hajú és szemű, izmos pasi ,míg Aaron kissé véznább,de ő is izmos,szőke hajú kék szemű fiú.
- Szia, nagyon örülünk. Nem is gondoltam volna, hogy rokonok vagytok.
- Ja, mondták már - vágtuk rá egyszerre Chrissel, mire elnevettük magunkat. Még beszélgettünk kicsit, de becsöngettek és kerestem egy helyet. Természetesen Chris mellém ült, hogy ne legyek egyedül.
Belépett egy nagyon helyes fiú, mire mindenki lecsendesedett. Nem nézett ki éppen tiniként, inkább mint, egy fiatal felnőtt, borostás, barna hajú és szemű, nagyon izmos és magas, a lányok csak úgy csorgadták a nyálukat.
- Jó napot! Kérem mindenki, üljön le a helyére! - mondta mire én csak ráncoltam a szemöldökömet. Chris láthatta zavarom, mert odasútogott:
-Ő az osztályfőnök. - ledöbbentem. Mi az isten?! Ő az osztályfőnök?! Aztaaaa, már tetszik a suli.
- Látom, hogy egy új diákot köszönthetünk az osztályban. Miss Turner, kérem, bemutatkozna? - mondta és egy szédítő mosolyt küldött felém, amitől a lányok irigykedve néztek rám. Felálltam és kimentem a táblához. Sosem szerettem mások előtt beszélni, de nagy levegőt vettem és elkezdtem.
- Vanessa Turner vagyok. Itt születtem Los Angeles-ben... - gyors bemutatkozás után le is ültem, és hallgattam, hogy Mr.Payne, mint kiderült, szövegét az idei programokról. Lesz egy kirándulás, amikor egy egész hétre New York-ba utazunk, hű ez az iskola király. Éppen az órarendet diktálta a tanár, amikor egyszer csak az ajtó kicsapódott és belépett egy srác. A göndör fürtjei miatt imádkoztam, hogy ne ő legyen, de könyörgésem hiábavaló volt. Ugyanis Ő volt az, teljes életnagyságban.
- Damen - sóhajtotta Mr. Payne, úgylátszik ez nem az első eset - jó hogy jössz, le is ülhetnél. - Damen (mint kiderült) ahogy meglátott egy kis döbbenet, majd haragot láttam meg a szemeiben. Leült a leghátsó padba és elkezdett zenét(!!) hallgatni az óra közben. A tanár, mintha nem is venné észre, tovább diktálta az órarendet. Majd kicsöngettek és mindenki a folyosóra vette az irányt. Én is épp felállni készültem, de Chris megragadta a karom és odahúzott az épp felállni készülő Damen-höz.
- Haver, egy kicsit lemaradtál az óráról, ezért személyesen és mutatom be az új osztálytársunkat Vanessát. Vanessa, ő a legjobb haverom, Damen. - Damen mosolyt erőltet az arcára és a kezét nyújtotta.
- Szia, Damen vagyok. Nagyon örvendek - nem szívesen, de elfogattam és kezet ráztunk, hiszen Chris haverja.
- Szia, én meg Vanessa, én is örülök - én is küldtem felé egy mosolyt. - Lekísérsz a büfébe? - fordultam Chris-hez.
- Persze, jössz Damen?
- Nem, menjetek. - a teremből kifelé menet Damen tekintetét éreztem magamon. A büfében vettem magamnak egy kólát kis ébresztő gyanánt. Tudom, nem egészséges, de szeretem. Visszamentünk a terembe és kezdődhetett a 2. osztályfőnöki,egész órán Damen bámult és ez így ment egész nap.Az órákon engem nézett,szünetekben is.Végre kicsengettek a negyedik óráról,és haza mehettünk,ma csak megbeszélések, órarend lediktálás,programok,ezért volt ilyen kevés óránk. Bezzeg,holnap 7 óránk lesz.
Chris haza kísért,a mai nap sokat segített,ami meg is köszöntem neki,de,azért majd a lányokkal is beszélnem kell.
Egész este gyakran tekingettem ki az ablakon.De,miért?!Miért érdekel engem,hogy Damen mit csinál?!
Kissé csalódtam,amikor szemközt csak az elhúzott függönyt láttam.Végül,miután megvacsoráztam,letusoltam és lefeküdtem.

4.rész - Disneyland

*Vanessa szemszöge

Amikor tegnap Chris azt mondta, hogy korán kell menni Disneylandbe, azt hittem, hogy csak viccel! De tévedtem, ugyanis reggel fél 7-kor, amíg én aludtam, addig valaki megállás nélkül nyomta a csengőt. Mérgesen, de kiszálltam az ágyból és ajtót nyitottam. 'Meglepetésemre' Chris állt az ajtóban.

- Még nem vagy kész? - kérdezte.

- Nem, mert aludtam és nem szeretem, ha felébresztenek! - válaszoltam kicsit sem kedvesen.

- De mondtam, hogy korán fogunk menni! Szóval szedd össze magad és készülj el! - lökdösött a lépcső felé.

Mivel Chris komolyan vette ezt a korán kelést, megkértem, hogy csináljon egy kis reggelit nekem, amíg felöltözök. Mivel kint még mindig nagyon meleg volt, ezért felvettem egy laza nyári ruhát és hozzá egy kicsi táskát. Beletettem a mobilom és egy egész napra való pénzt, a hajamat meg egy laza kontyba fogtam.

Késznek nyilvánítottam magam, ezért lementem, hogy reggelizzek. A konyhából isteni illatok jöttek ki. Bementem és meglepetésemre Chris rántottát csinált.

- Jaj de cuki vagy! - pusziltam arcon,mire ő csak mosolygott.

- Mindent az én drága unokatesómnak. - ölelt meg. Miután megreggeliztünk ő elmosogatott, én meg írtam egy üzenetet anyáéknak, ha későn érkeznénk haza. Bezártam a házat, majd beültünk Chris kocsijába.

Az út körülbelül egy óra volt, amit végig hülyéskedtünk. Szinte elrepült az idő és mire észrevettem, már ott is voltunk. A belépőt megvettük és már mentünk is. Elsőnek valami nagyon durva hullámvasútra rángatott fel, és szinte végig ordibáltuk az egészet. Ez után dodzsemeztünk és még vattacukrot is vettünk. Mivel a hely elég nagy volt és elég messze voltak egymástól a legjobb hullámvasutak ezért sokat kellett gyalogolnunk. De nagyon nem bántam, hisz eddig nem voltam itt és jó volt nézni a sok kisgyereket, ahogy mutogatnak a szüleiknek és mondják ki melyik disney-figura.

Mivel a legjobb hullámvasutakra hosszú volt a sor, ezért főleg álltunk meg sétáltunk egész nap. Most jöttünk le egy elég keményről, aminek hála hányingerünk lett. Mivel már közeledett az ebéd idő, ezért beültünk az egyik kis étterembe.

- Én hozom a kaját, addig te foglalj egy asztalt - mondta Chris, én meg szófogadóan bólintottam és kerestem egy szabad asztalt. Pont volt az ablak mellett egy szabad asztal, ezért gyorsan el is foglaltam. Amíg Chris-re vártam megnéztem a telefonom, hátha valaki keresett. Anya kérdezte, hogy milyen a vidámpark. Mire megírtam a választ, pont leült elém valaki. Felnéztem és egy idiótán vigyorgó, felzselézett hajó, fültágítós ismeretlen sráccal találtam szembe magam.

- Szia, segíthetek?

- Igen, eljöhetnél velem valahova - vágta rá egyből magabiztosan.

- Inkább kopj le, annak jobban örülnék - feleltem unottan. Az ilyenektől mindig rosszul leszek. A srác már válaszolni akart, amikor megjelent Chris.

- Hé, húzz el a lánytól, vagy a ronda arcod még rondább lesz! - mondta kicsit sem barátságosan, de a srác legalább elment.

- Köszi - csak mosolyogva megrántotta a vállát, mondván semmiség. Megettük a kaját, amit hozott és még felültünk pár dologra. Nagyon jó nap volt.

*Damen szemszöge

Ma az egész napom unalmasan telt. Mivel Chris egy rokonának mutatja a várost, ezért nem volt kivel elütni az időt. Szóval helyette elmentem kondizni, kosaraztam a kertben és elmentem deszkázni is, de még így is unalmas volt. Mivel már 5 óra körül volt az idő, ezért gondoltam elmegyek egy klubba. Gyors lezuhanyoztam és el is indultam az egyik kedvenc helyemre. Mivel ismerem a tulajt ezért nem is kellett várnom, rögtön beengedtek. A helye szokás szerint tömeg volt. A lányok a táncparketten rázták magukat, a fiúk meg nézték őket. Odaverekedtem magam a pulthoz és kértem egy sört. És csak néztem a 'kínálatot'. Most valamiért nem izgatott fel egyik sem, szóval csak ültem a pultnál is ittam. Úgy pár perc múlva valaki megbökte a vállamat. Oldalra néztem és egy csaj állt velem szemben. Fekete csipkés ruhát viselt, ami szinte semmit nem takart. Mély dekoltázsáról rögtön vörös rúzzsal kent ajkaira tévedt a tekintetem.

- Heló szépfiú. Egyedül? - kérdezte nyávogós hangján, majd kivette a kezemből az üveget és beleivott. Jobban végig néztem rajta. Az arcát erős smink réteg borította, a haján meg látszott, hogy csak festett. A testén látszott, hogy van rajta pár kiló fölösleg. Lerakta az üveget majd elkezdte a nyakamat csókolgatni. Már most idegesített a csaj, pedig egy menetet sem szoktam visszautasítani. De gondoltam kicsit szórakozok vele. Ezért elkezdtem simogatni a combját majd a fülébe suttogtam.

- Nem akarod ezt máshol folytatni? - és megpusziltam a füle mögötti részt, amibe beleborzongott. A kezemnél fogva magával húzott egy szobába. Az ajtót becsukta és rögtön a számra tapadt. Nem cicóztam, a falhoz nyomtam és úgy csókoltam. A szájáról a nyakára tértem át, amit jól megszívtam és egy kicsit harapdáltam is. Kezeimet végig vezettem a combján, ezzel teljesen felgyűrtem szoknyáját. Hangos nyögésekkel adta tudtomra, hogy tetszik neki amit csinálok. Ágy felé kezdtem tolni és szinte ledobtam. Majd mikor láttam, hogy ajkait harapdálja, és mélyeket sóhajt, fogtam magam és felálltam és egyszerűen otthagytam. Utánam kiabált, mire vissza fordultam és csak ennyit mondtam:

- Többet nem iszod meg a piámat, ribanc!

3.rész - Városnézés

*Vanessa szemszöge

Tegnap nem kis munkával, de sikerült a bútorokkal berendezni a lakást. A szobámat is úgy rendeztük be, mint amilyen volt az előző házban. A falam, sötét narancssárga színe jól ment a krém színű bútoraimhoz. A szőnyegem is vöröses színű lett. A TV-met az ággyal szembe tettük és a DVD-lejátszót és a Hi-Fit is csatlakoztattuk. A ruháimat gyorsan bepakoltam a szekrénybe, a könyveimet a polcra, a CD-imet a TV melletti polcra és végül a többi cuccomat is is kipakoltam. Hát, a kipakolás gyorsabban ment, mint a bepakolás.
Mivel már nem volt semmi dolgom és nagyon régen jártam itt, ezért anya felhívta Christ, hogy vigyen el egy városnézésre. Gyors elkészültem, még időben, mert csöngettek. Gyorsan az ajtóhoz siettem és kinyitottam. Először nem is ismertem meg, de a kék szemei és, a szerinte, elengedhetetlen répa volt a kezében, az arcán meg egy levakarhatatlan mosoly ült. Nem bírtam ki és a nyakába ugrottam, szorosan ölelve.
- Te is hiányoztál nekem, de nem kéne kiszorítanod belőlem a szuszt - mondta nyögve, mire nevetve elengedtem.
- Tudom, de majdnem 7 éve nem találkoztunk. Nagyon megváltoztál és nőttél - néztem fel rá, majdnem egy fejjel volt magasabb nálam.
- Te is. Na, kezdődhet az álom város nézés?
- Veled? Max rémálom - húztam egy kicsit.
- Hidd el, sok lány erről álmodozik, hogy velem menjenek bárhova - húzta ki magát büszkén.
- Szóval az egód csak megnőtt az évek alatt - forgattam meg a szemem. 
- Itt hagylak és mehetsz egyedül - 'fenyegetett' meg mosolyogva.
- Nem tennéd, mert túl aranyos vagyok - pislogtam rá angyalian.
- Erre nem mondok semmit - zárta le a témát. Az ajtót bezártam és indultunk is, de Chris egy kocsihoz vezetett. Nem nagyon konyítok a kocsikhoz, de ez nem egy átlagos darab, szerintem. És ilyen van egy 17 évesnek.
- Megvan a jogsid? - kérdeztem, amikor beültünk a kocsiba és Chris indított.
- Aha - rántotta meg a vállát, mintha ez nagyon természetes lenne.
- Mióta?
- Nyár eleje óta, akkor vették anyáék is - mosolygott. Elindultunk, ő meg elkezdte mesélni, hogy mi volt vele, amikor elmentem. Eleinte szomorú volt, de aztán sok új fiú barátja lett, majd a gimiben ez meg is maradt, a kosárcsapat tagja lett és elég népszerű lett.
Aztán én is elmeséltem, hogy milyen nehéz volt megszoknom az új környezetet. Londonnak az éghajlatát szoktam meg nehezen, de egészen tetszett. Barcelona meg már jobb volt, és mivel a nyelvet Londonban már tanultam, ezért könnyű volt, de a beilleszkedés ment kicsit nehezen.
De Chris szerint, bejártam már a fél világot úgyhogy ne panaszkodjak. Kösz. 
Chris először Hollywood-ba vitt, mondván ha itt nem jártam még, nem vagyok igazi Los Angelesi. Sétáltunk a Hirességek Sétányán, amit imádtam és elmentünk a Hollywood felirathoz is. Aztán elvitt Chinatown-ba, ahol megebédeltünk. A következő úti cél az El Pueblo de Los Angeles volt, aholt L.A. legöregebb házai voltak, majd a Getty Center-be, de az sajnos zárva volt, de csak annyit mondott róla, hogy ez a legnagyobb és legdrágább építmény itt.
Aztán a nap vége felé elmentünk Beverly Hills-be.

Hát itt csak a leggazdagabbak élhetnek. Hatalmas házak, drága boltok. Biztos, hogy ide csak sétálgatni jövök majd.
Chris hazavitt, de megígérte, hogy holnap majd elvisz Disneylandbe.
- Akkor holnap Disneyland - mosolyogtam - Köszi a mai napot, nagyon tetszett.
- Megmondtam, hogy velem csak jól érezheted magad - húzta ki magát büszkén, mire csak oldalba böktem.
- Ne szállj el! Na, szia, majd holnap - kiszálltam a kocsiból és bementem. Mivel még nem voltam fáradt, ezért gondoltam elmegyek futni. Átöltöztem a futós cuccomba és kimentem futni pár kört. Már az utolsó kört futottam, amikor nekimentem valaminek, vagy inkább valakinek.
- Nem tudsz jobban vigyázni? - mondta cseppet sem barátságosan, miközben felállt a földről. Majdnem akkora volt, mint Chris. Barna, göndör tincsei belelógtak zöld szemeibe. Láttam, ahogy végigmér, ezért minél hamarabb elakartam menni
- Bocsi, máskor majd jobban odanézek - mondtam neki ugyanolyan stílusban, és tovább futottam. Ekkora bunkót! Remélem, soha többé nem találkozok vele. Amikor bementem a házba anyáék már itthon voltak.
- Megjöttem! - mondtam egy kicsit hangosan.
- Milyen volt? - érdeklődött anyu.
- Nagyon jó, de most felmegyek.
- Rendben, de ha éhes vagy van melegszendvics.
Gyorsan felmentem és letusoltam, majd belebújtam a pizsimbe, ami egy rövid gatyából és egy trikóból állt. A szobámban még egy kicsit leültem a párkányba és átgondoltam ezt a napot. Átnéztem a másik házba és megláttam azt a srácot az utcáról. Jaj ne, szomszédok vagyunk! Ő is engem nézett, ezért felálltam és elhúztam a függönyt. Befeküdtem az ágyamba és elaludtam.

2.rész - Az új szomszédlány

*Damen szemszöge

Reggel iszonyatos fejfájásra ébredtem. Mondjuk, nem kéne meglepődnöm, hisz Chrisszel egy iszonyat jót buliztunk és persze csajoztunk. Arra emlékszem, hogy egy dögös szőkével táncoltam, de utána semmi. Teljes képszakadás.
Lassan és kedvtelenül felkeltem az ágyból és lecsoszogtam a konyhába egy fejfájás csillapítóért. A konyhában bevettem a gyógyszert és csináltam magamnak pár szendvicset ebéd gyanánt, mivel már dél is elmúlt. Anyáék persze dolgoztak, mint mindig. Jól menő ügyvédek egy híres vállalatnál vagy mit tudom én. A lényeg, hogy keveset vannak itthon és így nem nagyon figyelnek rám.
A szendvicsekkel és egy bögre kávéval mentem vissza a szobámba, és visszafeküdtem az ágyamba. Miközben ettem a szendvicsemet bekapcsoltam a TV-t, de nem volt benne semmi izgalmas. Felnéztem facebookra de ott is csak a szokásos ment. Megosztások, tagellések, ismerősnek jelölés akikkel még soha nem beszéltem. De mivel én vagyok a suli legnépszerűbb fiúja, ezért muszáj, hogy ismerősök legyünk.
Mivel nem volt jobb dolgom, ezért gondoltam elmegyek deszkázni. Bizony, deszkázom és nem a gép előtt ülök mint a többi srác. Felvettem egy trikót, egy térd gatyát és egy deszkás cipőt. Az ajtó előtt felkaptam a deszkámat, bezártam az ajtót és elindultam. A mellettünk lévő háznál azonban állt egy költöztető autó és éppen a bútorokat pakolták ki. Nagyszerű, egy újabb család! Remélem, nem lesz olyan, mint az előző. Volt egy velem egy idős fiúk, aki szó szerint egy gyík volt. És a szülei szerint 'rossz hatással' voltam rá, nem is voltunk egy társaságban. Szerintem részben, miattam is költöztek el.
Gyorsan elindultam a deszkások 'törzshelyére' nehogy találkozzak az új szomszédokkal.
Mikor odaértem lepacsiztam a fiúkkal és már gurultam is tovább a pályához. Megmutattam mindent amit tudtam, és mikor végeztem vas tapsot kaptam. Hát, igen ez van ha a legnépszerűbb gyerek vagy a suliban.
Miután már kellőképpen elfáradtam, haza indultam. Épp az utcába fordultam be mikor valaki nekem jött.
-Nem tudsz jobban vigyázni? - förmedtem rá. Mikor felnéztem egy zavartan csillogó barna szempárral találkozott a tekintetem. Nem diszkréten, végig néztem igen formás alakján, és tetszett a látvány. Sporttopja elég kivágott volt, így teljes rálátássom került kebleire, rövid testre simuló nadrágja kiemelte formás combjait.
Mikor észrevette, hogy figyelem, lesütötte szemeit.
- Bocsi, máskor majd jobban odanézek! - vetette oda flegmán, majd megfordult és tovább futott. Hosszan néztem távolodó alakját, majd bementem a házba. Anyáék már itthon voltak, így próbáltam minél halkan és gyorsan felosonni a szobámba, de nem sikerült.
- Szia Damen, milyen volt a napod? - kérdezte anya kedvesen.
- Csak a szokásos - vontam vállat.
- Találkoztál az új szomszédokkal?
- Nem - zártam le a témát és mentem föl a szobámba. Felérve gyorsan letusoltam és felvettem egy alvásra alkalmas boxert. Kilépve a fürdőmből átnéztem a szomszéd házra. Meglepetésemre a párkányban az a lány ült, aki belém jött a sarkon. Szóval ő az új szomszédlány, egy darabig még néztem, de mikor észrevett, felállt és elhúzta a függönyt. Ekkor esett le hogy, szinte egy szál semmiben vigyorogtam rá.
Befeküdtem az ágyamba az Ipodommal. Miközben zenét hallgattam, elgondolkoztam. Csini új lány a szomszédban, vagyis nem ismer annyira, így nekem könnyebb dolgom lesz a befűzésével. Na, sima ügy lesz!
Mivel a zenétől sem bírtam elaludni, ezért inkább a  laptopomon megnéztem egy filmet. Körülbelül 3-kor sikerült elaludnom.