*Damen szemszöge
Reggel kicsit kipihentebben keltem, mint eddig a héten. Mivel nem volt első óránk ezért anyáék nem is nagyon szóltak, hogy keljek fel. Kikeltem az ágyból és elmentem a fürdőbe. A tükörben a hajam szanaszét állt. Kicsit beletúrtam, de még így is csak szerte állt. Hagyom a fenébe, a lányoknak úgyis mindegy, hogy hogy áll. Gyorsan lefürödtem és egy törülközőben mentem vissza a szobámba. Felöltöztem de átnéztem a szomszédba. Vanessa éppen a szekrényében keresgélt fehérneműben. Nem tagadom, tetszett a látvány. Azok a hosszú vékony lábak, formás fenék, mellek. Látszik, hogy sportos, de nem viszi túlzásba. Elég Damen, ezt nem csinálhatod! Ő a legjobb haverod csaja és a TE ellenséged. De ahhoz, hogy sikerüljön meg kéne vele barátkoznom. Persze, nem leszünk puszi pajtások, de csak annyira, hogy nem leszünk olyan gorombák egymással. Nem lesz könnyű, de megpróbálom.
Mire ezt kigondoltam, már nem is volt a szobájában. Gyorsan felkaptam a cuccom és én is elindultam, hátha még utolérem. Mivel Chris nem szokott hamarabb bejönni, ha nincs óránk, ezért gondolom, hogy Vanessa gyalog megy. Felkaptam a kocsikulcsom és bezártam a házat. Még a ház előtt nyomkodott valamit a telefonján, de indult is volna, ha nem fogom meg a karját. Kivette a füléből a fülhallgatót és megfordult.
- Mit akarsz? - ne, Damen, ne szólj vissza.
- Figyelj, szeretnék bocsánatot kérni az eddigi viselkedésemért. Szeretnék jóban lenni veled és nem csak akkor, ha Chris is ott van. Benne vagy? - láttam rajta, hogy hezitál, de a végén bólintott. Egy győztes mosolyt varázsoltam magamnak. - Nem akarsz velem jönni, kicsit gyorsabb lenne, mint gyalog. - Beszálltunk a kocsimba és elindultunk. Csend uralkodott a kocsiban, amit én törtem meg.
- Mióta ismered Christ?
- Amióta az eszemet tudom - vont vállat. Ne már, ez valami barátságból lett szerelem dolog? - Tudod, Chris olyan, mintha a bátyám lenne. Mindentől és mindenkitől megvéd. És te honnan ismered?
- 3 éves koromtól kezdve. Még az oviban, rögtön az első nap, bajba keveredtünk. - megmosolyogtat az emlék. - Azóta minden hülyeséget csináltunk együtt. - Pár perc múlva oda is értünk a suliba. Még úgy 10 perc volt hátra az 1. órából ezért addig leültünk az aulába. Közben a többiek is elkezdtek megérkezni a suliba. Vanessához odajött Jenny és elkezdtek beszélgetni, majd felálltak és csak ennyit mondtak:
- A teremben találkozunk. - és el is mentek. De a tervem eddig nagyon is jól halad.
*Vanessa szemszöge
- Miss Turner, megtudhatám, hogy mi megbeszélni valójuk akadt? -szinte villámokat szórt a szeméből.
- Nem fontos, tanár úr. - erre a mondatra az egész osztály megrémült. A tanár kifújta a levegőt majd újra megszólalt.
- Idefigyeljen, szép lassan átül egy másik helyre és nem zavarja az órámat vagy súlyos következményi lesznek. - Mondanom sem kell, megfagyott bennem a vér. Körülnéztem, de sehol nem volt üres hely.
- De nincs máshol hely.
- Mr Turner, maga és Miss Turner most azonnal helyet cserélnek!! - ordította el magát Mr Winslow. Chris-szel felkaptuk a cuccunk és gyorsan helyet is cseréltünk. Szinte felszabadulás volt, amikor megszólalt a csengő. Egy emberkén álltunk föl és mentünk ki a teremből.
- Fhúú, Vanessa, ehhez nagy bátorság kellett - ölelte át a vállam Chris - de nézd a jó oldalát.
- És mi lenne az?
- Jól megkeseríti az életed - röhögte el magát.
- Kösz - le is löktem magamról a kezét. A következő óránk fizika volt. Ezt a tárgyat utálom a legjobban. Becsöngőkor be jött az...osztályfőnök.
- Jó reggelt, gyerekek. - már akinek.
- Jó reggelt - köszöntünk kórusban. Hmmm, azt hiszem, mégsem lesznek olyan szörnyűek ezek az órák. Az óra hamar elment azzal, hogy biztonság, kísérlethez tartozó cuccok, stb. Ez az óra is gyorsan eltelt, a többi óra hamar eltelt. Órák után bepakoltam a szekrényembe és lementem az ebédlőbe. A suli ebédlője elég nagy volt. Kerek asztaloknál a diákok beszélgettek. Elvettem a kajámat és megkerestem Chris-éket. Nem kellett nagyon erőlködnöm, hisz a drága uncsi tesóm majdnem leesett a székről, úgy integetett. Odamentem és leültem közéjük. Persze, hogy a matek óráról volt szó.
- Szerintetek mivel fogja büntetni? - komolyan, mintha itt sem lennék!
- Szerintem mindig őt fogja feleltetni - mondta Adam.
- Nem zavar, hogy én is itt vagyok?! - csattantam föl. Ezen elgondolkoztak, majd kinyögték, hogy:
- NEM! - persze, ezen mindenki jót nevetett. Így a villámra helyeztem egy kis valamit a kajámból és egyenesen Chris szájába lőttem. Aki, persze, színpadiasan fuldokolni kezdett.
- Mivel akarsz te megmérgezni? Áááá, se-gít-ség. - mondta ki az utolsó mondtatát és elterült a földön. A többiek csak röhögtek, de én segítségül vizet öntöttem az arcára, amitől 'feléledt'.
- Elmehetnél színésznek. Tényleg, miért nem mész színjátszóra?
- Á, nem akarom elvenni a többiektől a lehetőséget. Én túl jó lennék oda. - legyintett. Erre csak megforgattam a szemem, majd Jenny-vel felállva az asztaltól elhagytuk az ebédlőt és hazafelé vettük az irányt. Otthon bepakoltam holnapra, majd interneteztem egy kicsit. Felmentem Facebook-ra, de ott nem volt semmi érdekes. A suli honlapján néztem, hogy a röplabda csapatba a felmérést holnap a 7. órában lehet menni. Kikapcsoltam a gépet és lementem. Időközben anyáék is megjöttek és együtt vacsoráztunk meg. Majd a szobámban fülesről zenét hallgattam és elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése