Reggel ismét a telefonom idegesítő hangjára keltem. Gyors kikapcsoltam és próbáltam még aludni pár percet, mielőtt anya beront és kirángat az ágyból. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de furcsa volt, hogy anya még nem jött be. És jól éreztem, mert valami jéghideg dolog csorgott szét az arcomról, a nyakamon keresztül, a pólómig. Rögtön felkeltem és Chris vigyorgó képével találtam szembe magam.
- Chris, ezt mégis, hogy képzelted?! - kiabáltam rá.
- Amikor megjöttem, Nicole néni megkért, hogy keltselek fel és odaadta a poharat.
- Ugye tudod, hogy ezt nem úszod meg szárazon? Még visszakapod. - fenyegettem meg.
- Szerintem már szárazon megúsztam - utalt itt a vizes pólómra, ami kicsit...ÁTLÁTTSZOTT!!. Gyors eltakartam magam. - Fúúú, nagyon félek - nevetett.
- Ha kiröhögted magad, akár ki is mehetnél, hogy fel tudjak öltözni. - kilöktem az ajtót és gyorsan be is zártam. Fogtam egy törölközőt és megtöröltem vizes arcomat, majd amennyire lehetett, a pólómról is felitattam a vizet. A szekrényemben kerestem a mai ruhámat. Mivel elég meleg volt, ezért egy egyszerű farmersortot és ujjatlant választottam. Már éppen vettem volna le a pizsimet, de úgy éreztem, hogy valaki figyel engem. Chris nem lehet, hisz, őt kizártam, és tuti nem leskelődne. Megfordultam és Damen-t láttam meg a szomszédban. Franc, nem húztam el a függönyt. Ő meg csak vigyorogva engem nézett egy szál törölközőben. Biztos, most tusolt le, mert mellkasán csillogott néhány csepp. Nem Vanessa, ne gondolj rá, ő egy bunkó. Gyorsan elhúztam a függönyt, hogy ne nézzen tovább. Gyorsan felöltöztem, felkaptam a táskámat és lementem. Lent a konyhában anya és Chris beszélgettek.
- Jó reggelt - köszöntem - látom, találtál egy új embert, aki leönthet az ágyban - néztem anyára.
- Ragaszkodott hozzá, hogy ő tegye meg - gyilkos pillantás küldtem Chris felé. Gyorsan megreggeliztem, elraktam a szendvicsemet és már mentünk is a suliba. Az úton megmondtam Chris-nek, hogy vigyázzon magára, mert komolyan gondoltam a bosszúmat.
- Jaj, kérlek, ne tedd ezt velem! Nagyon félek, megteszek mindent, csak ne tegyél semmit! - játszotta a berezelt kis csajt, amin én csak röhögni tudtam. A suliba érve letettük a könyveinket a szekrényekbe és mentünk is órára.
- Milyen órád lesz? - kérdezte Chris, ahogy az órarendet néztem.
- Dupla francia - mosolyogtam. Imádom a franciát, és egyszer szeretnék elmenni Párizsba is. - Neked?
- Dupla olasz.
- Miért pont az olaszt választottad?
- Amikor, 9. elején, nyáron választanom kellett, pont pizzát ettem és mondtam anyának, hogy azt akarok. - rántotta meg a vállát. Elkísért a terembe és utána ő is ment a sajátjába. A teremben senki nem volt, ezért leültem középre és vártam a többieket. Bedugtam a fülesem és a tankönyvet olvasgattam. Úgy 5 perc múlva valaki belépett a terembe. Egy lány volt, hosszú, szőke haja volt, ami lazán omlott a vállára. Egyszerű nyári ruhát viselt. Odajött hozzám és leült mellém. Kivettem a fülesem és felé fordultam.
- Szia, Vanessa vagyok. - mutatkoztam be.
- Szia, én Jenny. Szóval te vagy az új lány.
- Igen. Bocs, elüljek, mert ha egy barátnőddel akarsz ülni, akkor... - nem tudtam befejezni, mert félbeszakított.
- Ugyan, ne hülyéskedj. Inkább mesélj magadról. Mert tegnap nem tudtam veled beszélni és honnan ismered Christ, hogy ilyen jóban vagytok?
- Ő az unokatestvérem, de én már a bátyámnak érzem. Hát, ahogy tegnap mondtam, Barcelóna-ból jöttem, de előtte Londonban éltem. És most költöztünk vissza. Nagyjából ennyi.
- És London vagy Barcelona tetszett a legjobban? - nagyon sokat beszélgettünk és észre se vettük, hogy a többiek is megjöttek, mert becsöngettek. Jenny nagyon jó fej és kedves lány. Bejött a terembe a franciatanár.
- Látom, új diákot köszönthetünk az osztályban. Professeur Gillet vagyok. Mademoisella Turner, kérem bemutatkozna? - persze mindent franciául mondott. Elmondtam a szokásos monológomat, persze franciául és vissza is ültem.
- Ezt minden órán el kell mondanom? - kérdeztem Jenny-től, aki csak vigyorogva bólogatott. A tanár elmondta a monológját a tanévre. Lényegében azt, hogy ebben az évben már komoly munkát vár el, hogy letegyük a nyelvvizsgát, ami igaz, hogy jövőre lesz, de nem baj. És elmondta, hogy lesz lehetőség az év vége felé egy francia táborba, ami Párizsban lesz. Ezzel ment el az első óra, a második órában a nyarunkat kellett elmesélnünk. Ez is hamar eltelt, így Jenny-vel kicsengőkor a szekrényekhez mentünk, kivenni a matek cuccot. A terembe érve egy kis káosz fogadott, de mi csak leültünk a helyünkre. Chris-szék is beértek a teremből és egyből oda is jöttek hozzánk. Ott volt, Chris, Adam, Aaron és persze Damen.
- Látom, szereztél új barátnőt. Szia Jenny - mosolygott Chris - Milyen volt az első francia órád?
- Nagyon jó, mivel imádom a nyelveket. - franciául válaszoltam, amit persze 3 értetlen szempár követett. Jenny-vel persze jót röhögtünk. Azonban...
- Örülünk, hogy jól érzed magad - válaszolt Damen.
- Tudsz franciául? - döbbentem le.
- Ja - rántotta meg a vállát hanyagul.
- Damen nagyon jó nyelvérzékkel rendelkezik. Legalább valaki tud segíteni a tz-nél - veregették hátba a srácok. Amikor becsöngettek, mindenki a helyére ült és vártuk a tanárt. Már vagy 5 perce ülhettünk, amikor nyílt az ajtó. Mindenki lélegzett visszafojtva várt, amikor belépett egy nem túl öreg ember. A feje tetején nem is volt haj, de a feje körül hosszú őszhajszálak voltak. Az orrán egy vastag keretes szemüveg. Nagyon tanáros szerkót viselt. Letette a cuccait az asztalra és szembe nézett velünk. Körülnézett, majd megállapodott rajtam a tekintete. Mondanom sem kell, amint belenéztem a tanár szemeibe, végig futott a hátamon a hideg.
- Látom, megérkezett az új diák. Mr Winslow tanár úr vagyok. Ne fáradjon, már meséltek önről, úgyhogy nem kell mesélnie - csak bólintottam egyet. Nem tudtam mást mondani. Egyszerűen megrémisztett ez a tanár. Mondott pár dolgot a tanévről kapcsolatban, és a többiek csak csöndben hallgatták. Fura. Kicsöngőkor megvárták, míg a tanár kimegy és egyszerre sóhajtottak fel. Mintha eddig nem is vettek volna levegőt.
- Mi volt ez? - kérdeztem Jenny-t a szekrénynél.
- Mi?
- A matek óra. Mi van ezzel a tanárral, hogy szinte...féltek tőle?
- Ezt inkább hagyjuk, csak ne dühítsd fel és ne szólalj meg az óráján és nem lesz baj. - ezzel le is zárta az egészet. A további órák unalmasan teltek. Minden tanár elmondta a monológját a tanévre és ki is csöngettek.
Órák után bepakoltunk a szekrényekbe és mentünk is. Otthon bepakoltam holnapra, de legalább nem lesz első órám. Felnéztem Face-re, volt pár ismerősnek jelölésem, köztük Jenny, Aaron, Adam és...Damen, meglepődtem, de visszajelöltem őket. Majd válaszoltam Lyana-nak, mert kérdezte milyen az új suli meg minden. Válaszoltam neki, majd kijelentkeztem és kikapcsoltam a gépet. Gyors lezuhanyoztam és kerestem valami ennivalót. Anyáék ma későn jönnek haza ezért a TV-ben kerestem valami jó sorozatot és azt néztem estig. Fél 10 körül már elnyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése