3.rész - Városnézés

*Vanessa szemszöge

Tegnap nem kis munkával, de sikerült a bútorokkal berendezni a lakást. A szobámat is úgy rendeztük be, mint amilyen volt az előző házban. A falam, sötét narancssárga színe jól ment a krém színű bútoraimhoz. A szőnyegem is vöröses színű lett. A TV-met az ággyal szembe tettük és a DVD-lejátszót és a Hi-Fit is csatlakoztattuk. A ruháimat gyorsan bepakoltam a szekrénybe, a könyveimet a polcra, a CD-imet a TV melletti polcra és végül a többi cuccomat is is kipakoltam. Hát, a kipakolás gyorsabban ment, mint a bepakolás.
Mivel már nem volt semmi dolgom és nagyon régen jártam itt, ezért anya felhívta Christ, hogy vigyen el egy városnézésre. Gyors elkészültem, még időben, mert csöngettek. Gyorsan az ajtóhoz siettem és kinyitottam. Először nem is ismertem meg, de a kék szemei és, a szerinte, elengedhetetlen répa volt a kezében, az arcán meg egy levakarhatatlan mosoly ült. Nem bírtam ki és a nyakába ugrottam, szorosan ölelve.
- Te is hiányoztál nekem, de nem kéne kiszorítanod belőlem a szuszt - mondta nyögve, mire nevetve elengedtem.
- Tudom, de majdnem 7 éve nem találkoztunk. Nagyon megváltoztál és nőttél - néztem fel rá, majdnem egy fejjel volt magasabb nálam.
- Te is. Na, kezdődhet az álom város nézés?
- Veled? Max rémálom - húztam egy kicsit.
- Hidd el, sok lány erről álmodozik, hogy velem menjenek bárhova - húzta ki magát büszkén.
- Szóval az egód csak megnőtt az évek alatt - forgattam meg a szemem. 
- Itt hagylak és mehetsz egyedül - 'fenyegetett' meg mosolyogva.
- Nem tennéd, mert túl aranyos vagyok - pislogtam rá angyalian.
- Erre nem mondok semmit - zárta le a témát. Az ajtót bezártam és indultunk is, de Chris egy kocsihoz vezetett. Nem nagyon konyítok a kocsikhoz, de ez nem egy átlagos darab, szerintem. És ilyen van egy 17 évesnek.
- Megvan a jogsid? - kérdeztem, amikor beültünk a kocsiba és Chris indított.
- Aha - rántotta meg a vállát, mintha ez nagyon természetes lenne.
- Mióta?
- Nyár eleje óta, akkor vették anyáék is - mosolygott. Elindultunk, ő meg elkezdte mesélni, hogy mi volt vele, amikor elmentem. Eleinte szomorú volt, de aztán sok új fiú barátja lett, majd a gimiben ez meg is maradt, a kosárcsapat tagja lett és elég népszerű lett.
Aztán én is elmeséltem, hogy milyen nehéz volt megszoknom az új környezetet. Londonnak az éghajlatát szoktam meg nehezen, de egészen tetszett. Barcelona meg már jobb volt, és mivel a nyelvet Londonban már tanultam, ezért könnyű volt, de a beilleszkedés ment kicsit nehezen.
De Chris szerint, bejártam már a fél világot úgyhogy ne panaszkodjak. Kösz. 
Chris először Hollywood-ba vitt, mondván ha itt nem jártam még, nem vagyok igazi Los Angelesi. Sétáltunk a Hirességek Sétányán, amit imádtam és elmentünk a Hollywood felirathoz is. Aztán elvitt Chinatown-ba, ahol megebédeltünk. A következő úti cél az El Pueblo de Los Angeles volt, aholt L.A. legöregebb házai voltak, majd a Getty Center-be, de az sajnos zárva volt, de csak annyit mondott róla, hogy ez a legnagyobb és legdrágább építmény itt.
Aztán a nap vége felé elmentünk Beverly Hills-be.

Hát itt csak a leggazdagabbak élhetnek. Hatalmas házak, drága boltok. Biztos, hogy ide csak sétálgatni jövök majd.
Chris hazavitt, de megígérte, hogy holnap majd elvisz Disneylandbe.
- Akkor holnap Disneyland - mosolyogtam - Köszi a mai napot, nagyon tetszett.
- Megmondtam, hogy velem csak jól érezheted magad - húzta ki magát büszkén, mire csak oldalba böktem.
- Ne szállj el! Na, szia, majd holnap - kiszálltam a kocsiból és bementem. Mivel még nem voltam fáradt, ezért gondoltam elmegyek futni. Átöltöztem a futós cuccomba és kimentem futni pár kört. Már az utolsó kört futottam, amikor nekimentem valaminek, vagy inkább valakinek.
- Nem tudsz jobban vigyázni? - mondta cseppet sem barátságosan, miközben felállt a földről. Majdnem akkora volt, mint Chris. Barna, göndör tincsei belelógtak zöld szemeibe. Láttam, ahogy végigmér, ezért minél hamarabb elakartam menni
- Bocsi, máskor majd jobban odanézek - mondtam neki ugyanolyan stílusban, és tovább futottam. Ekkora bunkót! Remélem, soha többé nem találkozok vele. Amikor bementem a házba anyáék már itthon voltak.
- Megjöttem! - mondtam egy kicsit hangosan.
- Milyen volt? - érdeklődött anyu.
- Nagyon jó, de most felmegyek.
- Rendben, de ha éhes vagy van melegszendvics.
Gyorsan felmentem és letusoltam, majd belebújtam a pizsimbe, ami egy rövid gatyából és egy trikóból állt. A szobámban még egy kicsit leültem a párkányba és átgondoltam ezt a napot. Átnéztem a másik házba és megláttam azt a srácot az utcáról. Jaj ne, szomszédok vagyunk! Ő is engem nézett, ezért felálltam és elhúztam a függönyt. Befeküdtem az ágyamba és elaludtam.