2.évad 19.rész - Mit keresek itt?

Hola chicas!:D Íme új és hosszabb részt hoztam nektek, ugyanis végre itt a VAKÁCIÓ!! Mindenki várta már, ugye? Mert én nagyon:D Ti terveztek valamit a nyárra?
Köszönöm az előző részhez jött kommenteket és remélem itt sem lesz hiány;D
Jó olvasást!
Anna xx.


*Damen szemszöge

Idegesen szorítottam a kormányt, miközben a sebesség határt is átlépve siettem Chrisszékhez. Még mindig csak az elhangzottakon gondolkodtam...amitől végre kezdett már összeállni a kép. Valami mindig is furcsa volt aznap, de ez után már teljesen biztos vagyok benne hogy mi is történt.
Egy levegő után, kiszálltam a kocsiból és beléptem a házba. Szinte már a 2. otthonomnak számít.
- Chris? - kiáltottam el magam, mert a szülei szokás szerint nem voltak itt.
- Emelet! - hangzott a válasz. Szinte futva tettem meg a lépcsőn az utat és rontottam be legjobb haverom szobájába. Ő az ágyán ült és mindenféle lap volt körülötte.
- Te tanulsz? - lepődtem meg, mire furcsa arccal nézett fel rám.
- Hülye vagy? - kérdezett vissza. - Most fontosabb dolgom van a tételeknél. - magyarázta, majd egy lapot nyújtott felém. - Olvasd.
Kivettem a kezéből és olvasni kezdtem azt. Valami új fajta drogról írt meg annak mellékhatásairól.
- Aha és ennek mi köze van akármihez? - kérdeztem értetlenül.
- Tudod, amíg te a buli után Vanessát akartad visszahódítani én addig tettem egy kis nyomozást a helyszínen. - magyarázta...komolyan, mint egy vérbeli nyomozó. Azt hiszem, el tudnám őt képzelni ezen a 'pályán'. - A sört, amit ittál elküldtem a laborba és...
- Pillanat, te már ott dolgozol? - lepődtem meg, holott tudom, hogy nem ez a legfontosabb.
- Nem, csak afféle gyakornok...de végig mondhatnám végre?
- Persze, bocs. - tettem fel a kezem. - Folytasd, én pedig hallgatlak.
- Szóval... - vett fel egy másik papírt. - Mint ahogy a cikkben is olvastad, egy új fajta drog került a piacra. Aki beveszi, úgy kiüti magát, mintha csak seggrészegre itta volna magát. - nézett fel a lapokból. Huh, kösz, mintha ezt nem olvastam volna! - Éééés másnapra az egyen ugyanúgy nem fog emlékezni semmire.
- Aha, és mi itt a lényeg? - vágtam közbe türelmetlenül.
- Háááát... - mutatta fel a mutató ujját és direkt hatásszünetet tartott. - A te sörmaradékod eredményeiből pediiiig...ennek a drognak az összetevőit nyerték ki! - jelentette be ünnepélyesen, mint aki egy zseni.
Én pedig lefagytam. Mégis ki az, aki engem bedrogozott??!!! Sőt, rettegjen az, aki ezt megtette, mert annak szépen ki fogom tekerni a nyakát!
- Látom dolgoznak az agykerekeid. De tudod is, hogy ki volt az?
- Pont ez az, hogy nem nagyon. - gondolkoztam.
- Te magad szerezted vagy már nyitva kaptad? - húzta föl a szemöldökét.
- Asszem' kaptam, de már nagyon szomjas voltam. - basszus, ki is adta?!
- Hmmm, nem ismersz valakit, aki könnyen hozzá tud az ilyenekhez jutni?
- Csak neeeem...????!!!! - világosodtam meg. Basszus, hogy nem jöttem rá hamarabb??!!
- Csak nem megvilágosodtál, haver? - szedte össze a papírokat, majd mindent visszadobott az asztalra, ami szintén szétszóródott.
- Most mennem kell! - indultam kifelé az ajtón, de még egy pillanatra hátrafordultam. - Azt hiszem, nem kell sokat gondolkodnod a jövődön.
- Gondolod? - röhögött fel, majd visszapattanva az ágyára benyomta az Xboxot.

Meg sem álltam a már ismert házig -na jó, inkább egy kisebb palota- és reménykedtem, hogy az ál-barátnőm már itthon van.
Leparkoltam a feljárón és a bejárati ajtóhoz siettem és szinte ráfeküdtem a csengőre. Basszus, csak van valaki itthon!
Úgy tűnik Isten meghallotta az imáimat, mert lábdobogást hallottam és pillanatokkal később pedig ki is nyílt az ajtó.
Azonban az ajtóban nem Jolanda, a házvezető nő állt, hanem egy férfi. Öltönyben. Hmmm, hadd tippeljek, hogy vajon ki lehet...
- Te vagy a híres Damen? - húzta össze a szemét.
- Igen. - feleltem határozottan, meg nem szakítva a szemkontaktust.
- Bill Beaker. - nyújtotta a kezét és egy apró mosolyt villantott. - Nagyon örvendek.
- Én is. - bólintottam. - A lánya...?
- Még nem ért haza. Elméletileg hamarosan itt lesz. - felelte. - Gyere beljebb, idebent is megvárhatod. - állt félre, nekem helyet hagyva a belépésre. Jól ismertem a járást, levettem a cipőmet és a kisebb nappali felé vettem az irányt. Leültem a díványra, de nem kellett sokat várnom, mert társaságom lett.
- Inni valamit?
- Köszönöm, most nem. - őszintén, nem tudom, hogy pontosan hogy kéne viselkednem egy drogbáró előtt.
- Biztos? Van egy jó whiskym.
- Vezetek. - adtam meg az egyszerű és rövid választ.
- Helyes. - bólintott, majd hátradőlve a székében elkomolyodott. - Sokat hallottam már rólad, Damen.
- Igazán? - néztem én is Rá.
- Igen, a lányom, ahányszor csak itthon voltam, csak rólad áradozott. - az arca még mindig hihetetlenül komoly volt. - Nem igazán bírtam azokat a srácokat, akiket eddig hazahozott, de téged elnézve nem lehetsz rossz srác.
- Ezt jó hallani, mert valahogy soha nem voltam a szülők kedvence. - eresztettem meg egy halvány mosolyt. Ha kedvel, könnyebben beavat mindenbe és minél hamarabb le tudjuk tartóztatni...és akkor Vanessát is vissza tudnám szerezni.
Vanessa. Basszus, még mindig átkozom magam, amiért AZZAL a becenévvel illettem. De nem akartam veszekedni és gyorsan le kellett ráznom...igen, tudom, hogy egy marha vagyok, de ezt az ügyet már nagyon le akarom zárni.
De az a gáz, hogy még mindig ott lebeg az elmémben Nessa csalódott és szomorú tekintete az után a bizonyos szó után. Ennek ellenére tudom, hogy még mindig szeret és vissza is fogom szerezni, mert megéri...érte megéri!
Azonban visszatérve az apukára...
- Mondja Mr. Beaker, maga mit gondol a drogokról? - szakítottam félbe, mire nagyon is elnémult.
- A drogokról? - húzta fel a szemöldökét.
- Ez egy afféle házi. Meg kell kérdezni minél több felnőttet és erről beadandót írni. - találtam ki gyorsan. Ennyi is belefér.
- Hát ez esetben... - gondolkodott el. - Abszolút gyűlölöm őket. A munkámban is arra törekszünk, hogy minél hamarabb megszabadítsuk a világot az olyan emberektől, akik ezt árulják vagy akár előállítják.
- Pontosan mi az ön munkája? Jasmine nem nagyon beszél a családjáról.
- A DAE-nál dolgozom. Drog Ellenes Hivatal. - magyarázta, de többet már nem mondott, mert az ajtón belépett a 'drága kicsi lánya'.
- Édes, sajnálom a tegnap estét, nagyon szeretlek! - ugrott az ölembe és nem foglalkozva az apjával, lesmárolt. De engem mégis csak egy dolog foglalkoztatott: ha az apja nem drogbáró vagy mi, akkor én mégis mi a francot keresek itt?!