2.évad 21.rész - Ezt már régen eldöntötted

Hola chicas! Most egy kicsit hamarabb tudtam részt hozni, remélem tetszik és a rész is elnyeri a tetszéseteket;)
Mostantól megpróbálok több részt hozni a héten, de nem ígérek semmit, ezért csak azt mondom, hogy néha-néha nézettek ide is szerdánként is:D
Komikat várok!:D És akkor jó olvasást!
Anna xx.


*Vanessa szemszöge

Amikor azt hittem, hogy engem már nem is lehet meglepni, hát akkor nagyot tévedtem! Mégis mit hittem volna? Amióta visszaköltöztünk Los Angelesbe azóta az életem teljesen megváltozott. Oké, akkor inkább kezdem.
Mire észbe kaptam volna, már december volt, egy nappal a bál előtt. A hetek ugyanolyanok voltak, mint az eddigiek. Az életkedvem is mindig egyre jobban elment, ahányszor megláttam Dament és a kis ribancát. Komolyan mondom, a göndörön valami mágnes volt, mert az a csaj egyszer sem volt képes elengedni őt!
Mindegy, próbáltam nem rájuk figyelni és készültünk a bálra. A fiúknak igazából elég egyszerű, mert felvesznek egy öltönyt, belövik a hajukat -már aki- és készen is vannak. De mi lányok...! Huh, mennyi időt eltöltöttünk anyával, Jennyvel és az anyukájával, hogy megtaláljuk a tökéletes ruhát, cipőt, ékszert...már nekem volt elegem, pedig én megyek a bálba.
Na szóval, ma, csütörtökön csak egy átlagos nap volt. Ugyanolyan fáradtan mentem a suliba, ahogy minden nap. Végig szenvedtem az órákat és csak azon járt az eszem, hogy végre hazamehessek. Már éppen az utolsó órára indultam, amikor a folyosót szinte lezárták. Mégpedig minden diák egy kört alkotva figyeltek valamit. Mondjuk nem láttam tőlük, de akkor van ekkora tömeg ha bunyó van.
Oké, a kíváncsiságom győzött, így egy kicsit befurakodtam, hogy legalább lássak is valamit. Bár tudom, hogy nem bunyó tört ki, mert már a folyosó végéről hallottam azt az idegtépően magas hangot, ami még ki is törné az ablakokat, amikor hisztizik. Kitaláltátok, ki csinálja a drámát?
- Ezt mégis hogy képzeled???!!! - sipította a szőke, miközben a műhaját tépte. Na, most mi történt?
- Egyszerűen. - rántott vállat Damen. - Tudod, van itt bent az agyam. - mutatott a fejére. - És nem képzelem, hanem meg is teszem.
- Már pedig én nem engedem! - vicces volt nézni, ahogy mindjárt kitépi az összes haját és fel fog robbanni. Kérem Istenem, robbanjon fel!
- Még mázli, hogy nem kell ehhez az engedélyed. - vágott vissza a göndör nyugodtan. Erre mindenki 'húúú'zni kezdett. Jasemine láthatólag nem tudta kezelni, hogy vesztésre áll. Amikor oldalra nézett -khm, pont rám- azt hiszem, ott szakadt el nála az a bizonyos cérna.
- Amiatt a kis kurva miatt, mi? - fakadt ki, mire Damen izmai megfeszültek. - Miatta dobsz a bál előtti napon, igaz?! - ment a göndörhöz. - De jobb ha tudod, hogy ő biztosan nem adja meg mindazt, amit én tudok!
- Fogalmam sincs, hogy mégis kiről beszélsz. - válaszolt Damen, de a hangjából így is kihallatszott egy kis idegesség. - Igaz, volt pár jó éjszakánk, de meguntalak. Ennyi. - rántott vállat. - Tudom, hogy te ezt már úgyis megszoktad, de van itt még pár srác, akiknek még nem voltál meg, szóval... - azonban befejezni nem tudta, mert a szőke kis ribanc levágott neki egy pofont. Azonnal a szám elé kaptam a kezem és kényszerítenem kellett magamat, hogy ne rohanjak oda. Nem, mi már nem leszünk együtt, ezt Damen már el is döntötte.
- Ezt még nagyon meg fogod bánni Damen Wright és a kis ribanc is. - sziszegte a kiscsaj, majd sarkon fordulva, utat törve magának a tömegben, eltipegett a magassarkújában.
A végszót mégis a csengő adta meg, ami pont abban a pillanatban szólalt meg, hogy mindenkinek órára kell mennie. A diákok tehát el is mentek, míg csak én maradtam ott még mindig teljesen letaglózva és Damen, aki zsebre dugott kézzel vizslatott engem.
- Nem mész órára? - kérdezett rá, ezzel megtörve a csendet és engem visszazökkentve a valóságba.
- De, igen. - válaszoltam. - Te nem jössz? - fordultam vissza.
- Hmmm, hallgassam az osztályfőt, ahogy az egyenletekről dumál, míg ti lányok álmodozva figyelitek őt vagy egy jó kávé ez után a dilis csaj után. - mérlegelt és én már tudtam is, hogy mi lesz a válasza. - Azt hiszem van itt egy jó kávézó.
- Nem lesz ebből bajod? - kérdeztem vissza, magam sem értem, hogy miért.
- Sose félts engem. - kacsintott felém, majd elsétált, én pedig siettem órára.

*Damen szemszöge

Hogy milyen érzés volt végre kidobni a csajt? Csodálatos. És hogy miért vártam rá ennyit? Nagyon magam sem tudom. Talán mert jó volt, hogy kielégítse a szükségleteimet, meg szerintem ez így viccesebb volt, hogy pont a bál előtt maradt pár nélkül.
Egy közeli kis kávézóba tértem be, amíg vége nem lesz az órának. Most a matekhoz tényleg nem volt kedvem és főleg, hogy az osztályfőnökünk tartja az órát, akiért minden lány odavan...
Mikor már az óra is mutatta, hogy az órának is lassan vége van én is hazamentem. A táskámat a szobámba érve csak ledobtam az asztalomhoz én pedig befeküdtem az ágyamba. Nem is kellett sokat várnom, a szomszédból jött egy nagy csattanás. Vanessa is hazaérkezett. Láttam, ahogy gyorsan összeszed pár ruhát és megint kifut a szobából. Majd ugyanolyan gyorsasággal már vissza is jött. Hmmm, nagyon bírom, amikor a kis rövidnadrágjában és toppjában van otthon...
Fantáziámból a telefonom rezgése zökkentett ki. Meglepetésemre a szemben lévő szépség írt, aki éppen az asztalánál ülve írta, gondolom, a leckéjét.
'Nem szeretem, ha tanulás közben néznek' - írta.
'Pedig direkt csinálom ;)'
'Gondoltam :P' - jött a gyors válasz. Még egy ideig gondolkoztam a következő kérdésemen, de végül begépeltem és elküldtem: 'Gondolkoztál az újrakezdésen?' - sokáig nem is válaszolt, de már csak a függöny elhúzását láttam és már pittyegett is a telefonom.
'Ezt te már régen eldöntötted.' - írt. Tudom is, hogy most mire gondol, de hiába magyaráznám el neki, hogy nem gondoltam komolyan, olyan makacs, nem hinne nekem. Muszáj lesz más eszközhöz folyamodnom...