48.rész - Ne hagyj el

Hola chicas!:D Itt is van a rész, amire annyira vártatok. Igaz, nem valami hosszú, de ez csak egy kis bevezető a következő részhez.
Ölel: Anna xx.
 

*Vanessa szemszöge

 

 Amint beléptem a szobába, a bent lévő poshadt levegő megcsapta az orromat. Meg az alkohol és némi cigi keveréke is érezhető volt. A lehúzott redőnyökön még bevilágított egy kis napfény, amit a lenyugvó nap adott. A földön ruhák és némi üres üveg volt szanaszét. Biztos csak vizes üvegek - gondoltam magamban, holott tökéletesen tisztában voltam, hogy milyen üvegek is azok, de nem akartam elhinni.
Majd megláttam az ágyon fekve Őt. Odamentem mellé és leguggoltam elé. A haja szanaszét állt, a ruhája foltos volt - nem akarom tudni, hogy mitől - és bűzlött az alkoholtól.
- Annyira sajnálom. Ez miattam van. - suttogtam, majd lassan végigsimítottam az arcán. Ekkor mozgolódni kezdett.
- Nem hagynátok végre békén, egy rohadt... - kinyitotta a szemét, de a szavak a torkán akadtak, amint meglátott engem. - Va...Van...Vanessa? - kérdezte bizonytalanul és rám hunyorított. Ekkor láttam, hogy milyen pirosak a szemei. - Tényleg te vagy az?
- Igen, Damen, én vagyok. - suttogtam. - Jaj, Damen, annyira sajnálom! Ez az egész az én hibám! - éreztem, ahogy a könnyek végig folynak az arcomon.
- Nem! Ez nem a... - nem tudta befejezni, mert megfogott egy mellette lévő tálat és kiadta a gyomra tartalmát. Felültem mellé az ágyra és a hátát simogattam, amíg nem 'végzett'.
- Jobb? - kérdeztem, amikor a fejét a térdére hajtotta. Halványan bólintott. - Damen, le tudsz tusolni?
- Aha, miért?
- Mert büdös vagy. - mondtam ki őszintén.
- Kösz, ennyi idő után csak ezt tudod mondani? - felnézett rám, majd egy halvány mosoly jelent meg az arcán. De a szemei még mindig a szomorúságot árasztották. Odahajoltam hozzá és adtam az arcára egy puszit. Láthatóan jobb kedve lett. - Ennyi?
- Ha lefürödtél és fogat is mostál, akkor többet is kaphatsz. - kacsintottam rá, kinyitottam az ablakot, majd kimentem. Lementem, ahol a nappaliban Jenny-t és Chris-t találtam.
- Na, mi van vele? - kérdezte Chris, és olyan komoly arcot vágott, amilyet még nem láttam rajta.
- Nem tudom. Most, reményeim szerint, tusol és fogat is mos. - elmentem a konyhába, kivettem a hűtőböl egy üveg vizet és vittem föl fejfájás csillapítót ha kell. Már mentem volna föl, de megtorpantam. - Jenny, nem baj, ha...
- Nem. - rázta a fejét. - De ügyesen. És beszéljétek meg. - én is elmosolyodtam, majd vissza is mentem Damen-höz. A szobába érve Damen-t már az ágyon fekve találtam egy szál boxerben, vizes hajjal. Próbáltam nem elpirulni, de elég nehezen ment. A vizet és a gyógyszert leraktam az éjjeliszekrényre és leültem mellé és a haját kezdtem birizgálni. Nem tudom, hogy meddig ülhettem így, de kicsit elálmosodtam. Felálltam volna, hogy a takarót valahogy kihúzzam Damen alól is, de valakinek a karja a derekamra fonódott és visszahúzott.
- Ne, ne hagyj el...újra. - motyogta, még mindig csukott szemmel.
- Nem foglak, ne aggódj. - súgtam neki. Valahogy sikerült magunkra teríteni a takarót és elaludni.
Tudom, hogy holnap reggel ezt meg kell beszélnünk, de most csak annyit akarok, hogy itt legyen mellettem és szorosan öleljen magához.