Ismertető

Sziasztok! 
Hát, nagyon sajnálom, hogy még mindig nem hoztam a részt, de egyszerűen nincsen hozzá ötletem. Vagyis megvannak az ilyen fordulópontok, de egyszerűen alig tudom leírni. Ha nem haragszotok, egy kis szünet lesz (tudom, hogy már így is sok van) de amint lezárom a Summer Love-ot, rögtön az lesz a következő, hogy ezt is befejezem! Sajnálom, de a suli mellett örülök, ha hétvégén megírok egy részt. Remélem megértitek.
A másik dolog, hogy szeretnék Boldog Szülinapot kívánni a mi kedvenc Göndörkénknek, Harry Styles-nak!
Anna xx.

2.évad 11.rész - Most mi legyen?

Hola chicas! Először is Boldog és Sikerekben gazdag Új Évet kívánok!:D Másodszor, meg is hoztam a következő részt, ami remélem tetszeni fog!:D Mást azt hiszem nem tudok mondani...ja, de. Jelentkezzen az, aki ugyanúgy nem akar hétfőn suliba menni! Mert én nagyon nem! Na, mindegy, jó olvasást!
Anna xx.


*Vanessa szemszöge

Vasárnap a legjobb a telefonom csörgésére kelni. A tegnapi affér után Damen-nel már nem is akartunk visszamenni a buliba. Üzentünk Chris-széknek, hogy ne keressenek minket és rögtön haza is jöttünk. Damen haza hozott, de mindketten csak a saját házunkba mentünk. Lehet, hogy megbocsátottam neki a Jasmine-dolog miatt, de ez nem azt jelenti, hogy semmi nem is történt. Ezért az éjszaka további részét egyedül akartam tölteni és egy kicsit elfelejteni mindent és mindenkit.
- Nem akarod felvenni? - kérdezte egy rekedtes hang pontosan mellőlem, amitől eléggé megijedtem, ugyanis egyedül feküdtem le az éjjel.
- Te hogy kerülsz ide? - fordultam meg döbbenten a hívatlan vendégemhez. Göndör fürtjei szokás szerint szerte szét álltak, arcán meg egy laza mosoly volt, bár kérdésem után rögtön komollyá vált.
- Még úgy 5-kor másztam át. Hiányzott, miközben hozzám bújsz míg én átölellek. - bújt hozzám és az arcát a hajamba temette. Azonban én nem adtam magam ilyen könnyen és próbáltam elhúzódni, de nem jutottam valami messzire, max meg tudtam fordulni. - Még mindig haragszol rám? - dörmögte a hajamba.
- Igen. - válaszoltam, de igazából nem is annyira, csak hagytam, hogy teperjen még egy kicsit.
- És van valami, amivel kiengesztelhetlek? - kezdte el csókolgatni a nyakam, amitől rögtön kirázott a hideg. Csókjai egyre jobban közelítettek a számhoz, de amikor végre megcsókolt volna azonnal visszafelé vette az irányt.
- Naaa! - adtam hangot elégedetlenségemnek és Damen felé fordultam, aki hangosan felnevetett rajtam.
- Talán valami nem tetszik, édes? - vigyorgott rám szívdöglesztően, aminek hála pár gödröcske is megjelent az arcán. Kezemet tarkójára simítottam és közelebb húztam magamhoz egy csókért. Nyelve rögtön bejutásért könyörgött, amit meg is adtam neki. Azonnal fölöttem termett és oldalamat kezdte el simogatni. Kezemet levezettem izompólója aljáig és egyre feljebb húztam, míg ki nem bújt belőle, így szabadon simíthattam végig izmos felsőtestén. Már magnem, hogy belemélyedtünk volna, amikor...
Amikor az a hülye telefon már megint megszólalt.
- Felveszem. - toltam el magamtól Damen-t és a telefonomért nyúltam. A képernyőn Jenny neve villogott.
- Végre már! - szólt bele, vagy inkább kiabált bele a telefonra, ami miatt el kellett tartanom a fülemtől a készüléket. - Kérlek, gyere át! Beszélnünk kell! - szinte könyörgött.
- Történt valami? - kérdeztem és felültem az ágyban.
- Nem tudom, csak gyere! - szipogott. Sír?
- Rendben, pár perc és ott vagyok. - pattantam ki és rohantam is a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam és fogat mostam. Ekkor jöttem rá, hogy nem hoztam magammal ruhát, ezért magamra csavartam a törülközőt és visszaindultam a szobámba. Damen még mindig az ágyamon feküdt és amikor beértem, elismerően füttyentett.
- Tetszik, mi? - forgattam meg a szemem és a szekrényemben kezdtem kutatni.
- Hát, a törülköző nélkül jobban tetszene. - éreztem a hangján, hogy mosolyog a szokásos perverz vigyorával. Miután megtaláltam a megfelelő ruhákat, megfordultam és mentem volna vissza, ha nem ütköztem volna bele egy mellkasba. Tekintetemet lassan felvezettem gyönyörű zöld szemeibe, de azokat sem csodálhattam sokáig, mert azonnal ajkaimnak esett. A ruháim azonnal kiestek a kezemből, karomat nyaka köré fontam és úgy túrtam bele göndör hajába. Neki szorított a szekrénynek és szorosan simult testemhez testével. Keze sem tétlenkedett, végig simított oldalamon, míg el nem érte fenekemet, amit jól megmarkolt. Belenyögtem a csókunkba. Még mielőtt a törülközőt vette volna le, megállítottam.
- Sajnálom, de most mennem kell. - löktem el magamtól, majd ruháimat felkapva visszasiettem a fürdőbe. Felöltöztem, de amikor visszamentem Dament már sehol sem találtam.
Elindultam Jenny-hez, de gyorsan még küldtem egy üzenetet Göndörkének.
'Ha hazajöttem, bepótoljuk;)' - küldtem el az üzenetet. Nem is kellett sokat várnom a válaszra.
'Ne feledd szavad, édes!' - írt vissza.
Becsöngettem legjobb barátnőmékhez, de nem is kellett sokat várnom, mert Jenny szinte azonnal kinyitotta az ajtót.
- Hol voltál eddig? - húzott be szinte.
- Bocsi, feltartottak. - magyarázkodtam és levettem a cipőmet, majd felmentünk Jenny szobájába. - Na, mi olyan fontos? - ültem le az ágyra.
- Josh majdnem megcsókolt! - mondta ki, én meg szerintem lefagytam, majdnem 5 percre. Most komolyan azt mondta, amit hallottam? Biztos, hogy rosszul hallottam. Vagy az is lehet, hogy csak viccel! Igen, ez lehet a megoldás!
- Ez nem valami jó vicc! - erőltettem ki valamilyen nevetés félét. De látva kétségbeesett arcát, abbahagytam. - Te nem viccelsz. - kerekedtek ki a szemeim.
- Tudom, hogy hihetetlen és...
- Hihetetlen?! Ez inkább szemét és aljas húzás, ugyanis az unokatesómmal jársz!! - keltem ki magamból.
- Tudoooom!!! - kezdtek el folyni a könnyei a szeméből. Kicsit meg is sajnáltam, de majdnem megcsalta a bátyámat! - De ezt nem ért-értheted. - kapkodott levegő után.
- Akkor légyszíves magyarázd el. - néztem rá elszántan. Lassan ő is leült mellém, majd egy nagy levegő után elkezdte.
- Szóval, már biztosan tudod, hogy már elég régóta ismerem Josh-t. Tudod, amikor 9.-es voltam, ő 10.-es volt, de még is én adtam neki spanyol különórákat, mert azért kicsit hamarabb elkezdtem ezt a nyelvet tanulni. Na, az elején egyáltalán nem akartam segíteni neki, mert egy beképzelt parasztnak gondoltam.
- Deeeee????
- De az órák alatt megismertem egy másik oldalát, amit elrejtett a suliban. Nem tudom hogyan, de nagyon megtetszett és a végén már csak azt vettem észre, hogy év végén majdhogynem egy párt alkottunk.
- És utána elutazott és megszakította a kapcsolatot veled? - húztam fel a szemöldököm.
- Igazából váltottunk pár e-mailt az év során, de nem voltak olyan fontos dolgokról szó. Meg az időeltolódás is közrejátszott. - basszus, akkor most hogy visszajött ez a Josh gyerek, a felszínre törnek a régi érzések?
- És mi lesz Chris-szel? - kérdeztem óvatosan. Jenny fájdalmasan felsóhajtott, majd az ölembe feküdt.
- Nem tudom, őt is szeretem, de nem akarom megbántani. Most mit csináljak? - nézett fel rám segítségkérően.
Hát igen, ez egy nagyon jó kérdés, hogy most mit csináljunk, vagyis csináljon.
- Fogalmam sincs. - ráztam a fejem. - Most vagy azt teheted, hogy maradsz Chris-szel és elfelejted Josh-t. Vagy mindkettővel szakítasz, bár ez senkinek sem a legjobb.
- Szóval válasszak közölük? - esett azonnal pánikba.
- Nem tudom, de talán hallgatnod kéne a szívedre. - mondtam. Ez a helyzet így senkinek sem jó és nem is lesz.

Boldog Karácsonyt!

Mindenkinek még egyszer boldog karácsonyt kívánok, ezen a gyönyörű, napsütéses napon. Vajon az időjárás nem akar megváltozni? Mert én nem nagyon szeretnék hó nélküli karácsonyt, bár már megszokhattam volna.

Na mindegy, de nem csak ezt akartam elmondani, hanem még Boldog Szülinapot kívánok az egyik szereplőt megszemélyesítő karakternek, a kedvencünknek Louis Tomlinson-nak!!:D

2.évad 10.rész - Utolsó esély

Hola chicas! Sajnálom, hogy ennyit kellett várni az új részre, de ez most így alakul. Ez a rész sem lett szerintem a legjobb, de azért remélem nektek tetszeni fog és hagytok pár nyomot magatok után;)
Még mindig lehet szavazni, bár az eddig eredmény alapján már nagyon is látszik, hogy folytatom-e vagy sem:D
És köszönöm a 25 feliratkozót és a több, mint a 28000 oldalmegjelenítést!
És még mindenkinek Kellemes Ünnepeket kívánok és sok pihenést a szünetre:))
Jó olvasást, Anna xx.

*Damen szemszöge

Éppen visszafelé mentem az üdítőkkel a kezemben, amikor valaki megállított a vállamat megragadva. Megfordulva azzal találtam szembe magam, akivel egyáltalán nem akartam.
Jasmine egy feszülős miniben dülöngélt hatalmas magassarkú cipőjében. Nem sok hiányzott, hogy az a ruha mindent megmutasson. Ez még nem is lett volna baj, hogy most megtalált, de valami nagyon nem stimmelt benne.
- Sziókaa Damenkeee! - nevetett. - Nincs kedved csatlakozni hozzánk? - próbált húzni valamerre, de erősebbnek bizonyultam.
- Bocs, de rám vár a BARÁTNŐM! - hangsúlyoztam ki, a barátnőm szót, hogy felfogja. Mert rájöttem, hogy mi is volt olyan fura benne. Ugyanis szerintem füvet szívott.
- Ugyan már! Én sokkalta többet tudok adni, mint az a kis ribanc. - kezével végigsimított mellkasomon, hasamon, de mielőtt lejjebb ment volna, elkaptam a csuklóját.
- Ha még egyszer meghallom, hogy így nevezed, esküszöm, nem állok jót magamért! - sziszegtem. - És nem érdekel, hogy lány vagy. - igazából nem akartam bántani. Apám nem erre nevelt, de ez a csaj könnyen ki tud hozni a sodromból.
Ezután vagy jó pár percig nem tudott semmit sem szólni. Mintha lefagyott volna, akár egy számítógép, de amikor elakartam volna menni, a karomnál fogva visszahúzott és hirtelen a számra tapadt. Mivel nem volt nagyon az eszénél, könnyedén le tudtam szedni magamról.
- Nem értesz a szóból, bazd meg?! - mint aki meg sem hallotta volna, amit mondtam, csak bambán vigyorgott. De nem rám, hanem az erkély irányába. Odafordultam, de nem láttam mást, csak Josh-t és Jenny-t. Basszus, remélem Vanessa nem látta a csókot!
Sikeresen kijutottam a tömegből és az erkélyre vezető ajtót szinte feltéptem. Josh ebben a pillanatban ugrott el Jenny-től, majd mindketten a földet kezdték nézni zavarukban. Majd később fogom elintézni Josh-t, amiért ráhajt a legjobb haverom csajára. Most csak Nessa-t akarom megtalálni!
- Hol van? - kérdeztem idegesen.
- Lefutott a partra. - mutatott Jenny a lépcső irányába, én meg azonnal rohantam is utána. Igazából nem volt nehéz megtalálnom, mert fehér ruhája szinte világított az éjszakában. Gyorsan és hangtalanul próbáltam megközelíteni, de valahogy megérezhette, hogy közeledem, mert fejét oldalra fordította, így megláthattam könnyes tekintetét.
- Most mit akarsz? - kérdezte és újra a tengert kezdte figyelni. - Nem akarsz visszamenni az új barátnődhöz? - gúnyolódott.
- Ezt akarom megmagyarázni... - kezdtem, de félbeszakított.
- Damen, nem magyarázkodni kéne. - rázta a fejét. - Megígérted, hogy nem fogsz vele ketteseben maradni, de ezt rögtön, az első alkalommal meg is szegted.
- De ő mászott rám! - kezdtem ideges lenni. Nem érti, hogy nem csókolóznék azzal a lánnyal? - Tudod, hogy nagyon ismerős a mostani helyzet? - utaltam a tavalyi incidensre, amikor éppen hogy összejöttünk, de Brithany csapdába csalt. Utáltam azt az időszakot!
- Éppen ezért tudom így elviselni ezt a fájdalmat, ami megint a szívembe hasított. - törölte pár könnycseppet az arcáról.
Csend telepedett közénk, ami ebből a szempontból idegtépő volt. Van továbbra is a tengert nézte, én meg ezt kihasználva a háta mögé sétáltam és derekát átkarolva, szorosan a hátához simultam miközben arcomat a nyakába rejtettem. Apró puszikat kezdtem el hagyni a bőrén. Próbálta nem kimutatni, hogy nem tetszik neki, de amikor egy érzékeny pontján szívtam meg, kieresztett egy nagy sóhajt és kezével hajamba túrt. Úgy tudtam.
- Akkor már nem haragszol? - kérdeztem és szembe fordítottam magammal.
- Nem, de csalódott vagyok. Ígérd meg, hogy ez nem fog többször előfordulni.
- Ígérem. - mondtam és letámadtam az ajkait. Levegőhiány miatt váltunk el. - Köszönöm. - suttogtam.
- De ez az utolsó esély. - nézett határozottan a szemembe. Eléggé meglepődtem ettől a kijelentésétől és még meg is rémültem egy kicsit, de gyorsan összeszedtem magam.
- Nem fogok csalódást okozni! - mondtam határozottan és álltam a tekintetét.
- Nagyon remélem...

Életjel!

Sziasztok!
Tudom, hogy elég régen írtam már, de ezért is írok egy kis helyzetjelentést. Szóval, lehet, hogy most egy ideig nem lesz rész, minimum a téli szünetig. Most sok dolgom lesz és erre a blogra nem igen van időm.
Szóval, a még megmaradt olvasóimnak kitartást, de most kell egy kis 'feltöltődés'. Addig is további sok sikert mindenkinek az iskolához!

2.évad 9.rész - Ezt magyarázza meg!

Hola chicas! Meg is hoztam a következő részt, ami nagyon remélem elnyeri a tetszéseteket;)
Eddig milyen az őszi szünet? Ugye ti sem akartok suliba menni?:D
Na, de jó olvasást, Anna xx.
P.S. Lehet, hogy mi nem ünnepeljük, de Boldog Halloween-t mindenkinek!
 

*Vanessa szemszöge

Ez után a hét után nem éppen a legjobb egy bulival kikapcsolódni. Meg a tudat, hogy azzal a csajjal leszünk még egy légtérben...basszus, már most elkezdett fájni a fejem!
A szobámban készülődtünk Jenny-vel és közben minden hülyeségről beszélgettünk, de akkor eszembe jutott egy igen fontos dolog.
- Régen ismerted Josht? - fordultam felé, amint készen lettem a sminkemmel.
- Aha. - rántotta meg a vállát és lapozott a magazinban, amit éppen olvasott. - Miért? - nézett fel rám.
- Semmi, csak kérdeztem. - ráztam a fejem. - Azt hiszem, hogy készen vagyok. - álltam fel.
- Akkor szóljunk a fiúknak! - állt fel Jenny is, majd lent meg is találtuk a fiúkat. Éppen a telefonjaikat nyomkodták, nem figyelve semmire.
- Khm. - köszörültem meg a torkom, mire végre ránk kapták a szemüket. Damen szeme majdnem ki is esett a helyéről.
- Na milyen? - fordultunk meg előttük.
- WOW! - ennyit mondtak, de még mindig minket bámultak.
- Azt hiszem, hogy nagy sikerünk van. - állapítottam meg, Jenny meg nagyban bólogatott mellettem.
- Akkor mehetünk? - kérdezte Chris végre.
- Azt várjuk, hogy megmozduljatok. - mondta Jenny, majd maga után húzva uncsitesóm, ki mentek.
- Ebben a ruhában nem hagyhatlak egyedül. - súgta a fülembe egy mély hang, amitől kirázott a hideg.
- Azt nem is ajánlom. - fordultam meg és átkulcsolva a nyakát megcsókoltam. Ezt a szép pillanatot egy hangos dudaszó szakította meg.
- Menni kéne. - váltam el egy pillanatra a Göndörke ajkaitól, de ő nem hagyta és még egy utolsó csókot adott a számra.
Beszálltunk a kocsiba, majd el is indultunk. A szokásos buliházba mentünk, ahol Chrisék tavaly nekem a meglepetés bulit rendezték. Amint találtunk egy parkoló helyet, kiszálltunk és elindultunk az ajtó felé. A zene már így is jól kihallatszott, nem is kellett volna bemennünk. A házban a teljes káosz uralkodott. Emberek mindenhol, pohárral a kezükben és aki tudott, az táncolt. Hát tök jó.
- Szerintetek hol van Josh? - kiabálta Chris és a nyakát nyújtogatta, hogy meglelje új/régi barátunkat. 
- Szerintem majd ő... - ám mielőtt befejezhettem volna a mondatom, meg is érkezett az emlegetett szamár.
- Sráááácoooook!!! De jóóóó, hogy el-eljöttetek. - szorongatott meg mindannyiunkat. Ahogy elnézem, túl lehetett már pár poháron. - Naaa, jertek be és érezzétek magatokat...jól. - mondta el két csuklás között. Hát oké.
- Helyesbítek. Nem mehetsz sehová sem nélkülem. - mondta Damen és ha ez lehetséges még közelebb húzott magához.
Nehezen, de sikerült kimennünk az erkélyre, ahol szerencsére nem is voltak annyian. Vagy ha voltak is, azok legalább józanok voltak.
- Na jó, szerzek valami innivalót. - indultam volna be, amikor egy kéz fogta meg a csuklóm és húzzott vissza. 
- Majd mi megyünk! Ti maradjatok itt! - mondta határozottan Göndörke és már el is mentek a konyha felé. Alig hogy becsukódott az erkély ajtaja, már is újra kinyílt és a házigazda rontott ki rajta. Majd a korláton áthajolva adott ki magából mindent.
- Már jobb? - kérdeztem.
- Aha. - hallatszott a gyenge válasz.
- Tessék, ezt idd meg. - nyújtott felé egy üveg vizet Jenny, amikor már Josh is ki tudott egyenesedni. Ejtett egy halvány mosolyt és egy nagyot kortyolt a vízből. Majd még egyet és még egyet.
- Amúgy itt mindenkit ismersz? - kérdeztem tőle, amikor az üveget is csak úgy találomra elhajította.
- Nem. - nevetett fel óvatosan. - Csak haverok és annak ismerőseik és azoknak az ismerősei. - rántotta meg a vállát. Gondoltam. - Hol vannak a srácok?
- Elmentek innivalóért. - adtam meg a választ.
- Aha. Ömm, az nem Damen Jasmine-nal a karjaiban? - bökött az üvegen túlra. Azonnal odafordítottam a fejem és reménykedtem, hogy Josh csak hülyéskedik.
De nem, ott láttam, hogy a barátom annak a szőke libának a derekát fogja, a lány a tarkóját és éppen nagyban elmerülnek egymás szájában. 
A szemembe azonnal könnyek gyűltek, de nem hagytam őket az útjukra engedni, ezért fogtam magam és lefutottam a lépcsőn a partra, otthagyva Josh-t és Jenny-t egyedül. Remélem a Göndörének is jó magyarázata van erre!

2.évad 8.rész - Vigyázz rá.

Hola chicas! Először is, sajnálom, hogy ennyit kellett várni a következő részre. De most itt van és megpróbálok több részt is hozni:) Addig is, remélem ez a rész elnyeri a tetszéseteket és kapok is pár komit:D
És jó szünetet mindenkinek, próbáljátok kipihenni magatokat;)
Anna xx.
 

*Damen szemszöge

Nulla életkedv, majdnem lecsukódó szemhéjak, az iskola felrobbantásának tervei. Á, csak a szokásos hétfői feeling.
A suli felé hajtva aludni akartam, mint a mellettem ülő Vanessa, csak éppenséggel nem akartam meghalni, ezért ébren tartottam magam, amiben a reggeli kávé nagy részben segített. Ellenben, a gondolataim folyamatosan cikáztak. Méghozzá Jasmine-ról és Van és Josh 'együtt töltött idejéről'.
Kezdjük a rosszabbik esettel. Jasmine. Még mindig nem tudom, elhinni, hogy tudtak anyáék rávenni erre. Komolyan, a lány kész agyrém. Nincs más beszédtémája, a ruhákon, a haján és a körmein kívül. Csoda, ha nem lövöm le, vagy inkább magamat. A srácok sem értik, hogy miért kezdtem el beszélgetni vele. Hát, képzelhetik, hogy nekem sem volt az ínyemre. Lerí róla, hogy ő apuci édes kis hercegnője. Csak itt éppenséggel, apuci a drogok királya és nem egy jól menő vállalaté.
Na és ott van Vanessa és Josh. Amikor Van elmondta, hogy együtt vigyáztak a kicsikre, az teljesen fel idegelt. Ismerem Josh-t és tudom, hogy milyen nagy csajozós. Őt nem érdekli, ha a lánynak barátja van vagy akármi, addig nem nyugszik, amíg meg nem szerzi magának. Én meg nem akarom, hogy kikezdjen Vanessával, mert nem akarom betörni a képét. Hisz még is egy haverom.
Mire feleszméltem a gondolataimból, addigra meg is érkeztünk a suliba. Nessát is felébresztettem Álomországból és mehettünk is be. Ő elment dupla franciára, én meg dupla olaszra. A teremben megláttam Chris-széket, akik Josh-sal kiegészülve röhögtek. Amint megláttam, rögtön elöntött a düh, de lenyugtattam magam, hogy amíg nincs kettesben Vanessával, addig nincs is baj.
- Na és milyenek a német csajok? - kérdezte Chris és szinte csillogott a szeme, ahogy az előtte álló srácot nézte. Mint egy kisgyerek karácsonykor, de komolyan!
- Neked nincs barátnőd? - nevetett Aaron.
- Kérdezősködni csak szabad. - motyogta durcásan és keresztbe fonta a karját.
- Ami azt illeti, elég dögösek. - mondta Josh. - És imádják a külföldi srácokat. - kacsintott.
- Irány Európa! - kiáltott Aaron, mire mindenki felnevetett. 
- Na, Damen. - fordult most felém. - Hallom barátnőd van.
- Bizony és lassan egy éve! - húztam ki magam büszkén.
- Hát, meg kell hagyni, igen jó csaj. - mondta. - Vigyázz rá. - veregette meg a vállam, majd el is ment, mert becsöngettek.

Kész felüdülés volt ebédre menni, mert olyan hangosan korgott a hasam, hogy eskü az óceánon túl is hallottak. A többiek még valamit megbeszélnek, nekem meg nem volt türelmem azt még megvárni.
Most egész jó volt a kaja is, ezért nagy örömmel kezdtem neki, azonban hirtelen kihúzódott a mellettem lévő szék és leült mellém valaki. Istenem, add, hogy ne Ő legyen!
- Hali szépfiú. - nyávogta. Pedig most tényleg jó voltam!
- Heló. - motyogtam és tovább ettem.
- Istenem, hogy tudod te azt megenni? Tudod mennyi zsiradék és szén-hidrát van ebben a moslékban? - sipította és ekkor történt, hogy a dobhártyáim felmondták a szolgálatot. - Tudod, a saláta sokkal jobb és egészségesebb... - mondta és mondta és mondta. Ezért a szüleim nagyon is tartoznak nekem! - Oh, képzeld...! - beszélt és miközben én ettem, elég sokszor megsimította a karom, a lábával meg az én lábamat, de bármennyire is próbáltam elhúzódni, ő annál közelebb jött. Valaki mentsen meg!
- ...és ekkor úgy döntöttem, hogy megveszem mindkettőt. - újságolta izgatottan, én meg próbáltam nem elaludni.
- Kedves vagy, hogy megvártál minket. - hallottam meg egy megmentő hangot, amitől rögtön mosolyra húzódott a szám. Van letette a tálcáját, de amikor leült volna, a derekánál fogva belehúztam az ölemben. És igen, ez volt az a pillanat, amikor a szőkeség is mellettem végre befogta! Köszönöm!
Lassan a többiek is megérkeztek és amíg ők ettek, ment a sztorizgatás. Persze megint szegény Aaron lett az eldozat, ugyanis Jasmine őneki kezdett el mesélni, de időközben, néha rám pillantott. Még is vár valamit?
- Na mi újság fiatalság? - érkezett meg Josh is.
- Semmi, idős bácsi. - válaszolt Chris, nagy szemekkel, mire kapott egy tockost az 'öregtől'.
- Van tervetek hétvégére? - mindenki csak nagyban rázta a fejét. Most volt hétvége, neki meg már a mostanira is terve van? - Akkor hivatalosan is eljöhettek a bulimra!
- Bulid lesz? - kérdezte Jasmine. Jaj, ne! Ne, ne, ne, ne!!!!
- Aha, te is jössz? - és ekkor volt az a pillanat, hogy a társaság minden tagja megutálta a drága Josh gyereket.
- Hát persze! Ez olyan szupcsi lesz!!! - kiáltott fel ijesztően magas vinnyogó hangon.
Hirtelen mindenki befejezte az evést és egy emberként hagytuk el az ebédlőt. Még egy förtelmes biosz óra is jobb, mint a csaj vinnyogását hallgatni.
- Héj, srácok! Hova rohantok ennyire? - futott utánunk Josh értetlenül.
- Talán nem akarjuk Jasmine hülyeségeit hallgatni? - mondta Chris és most szerintem ő is mérges volt.
- Miért? Azt hittem kedvelitek, hisz mindig veletek van. - értetlenkedett.
- Inkább olvass a jelekből. - tanácsoltam neki és Van-t magamhoz húztam a derekánál fogva.
- De azért ti eljöttök, ugye? Annyi ember lesz ott, szinte fel sem fog tűnni.
Nessával egymásra néztünk, végül csak megvonta a vállát. Sóhajtva visszanéztem hülye haverunkra és válaszoltam.
- Persze. Ott leszünk.