2.évad. 13.rész - Szülinapi buli

Hola chicas!:D Sajnálom, hogy a múlt héten nem volt rész, de fárasztó hétvégém volt és sem erőm, sem kedvem nem volt írni...de most itt vagyok! És mivel lesz egy kis szünetem (érettségi szünet) ezért próbálok minél többet hozni, vagy legalább előre megírni a részeket:)
Köszönöm az előző részhez jött kommenteket és az immár 27 feliratkozót!^^ Oké, nem is szaporítom tovább a szót, jó olvasást!
Anna xx.


*Damen szemszöge

- Jól érzed magad? - ordítottam Vanessa fülébe. Persze, tudom hogy úgy sem fog megsüketülni, csak a zene olyan rohadt hangos, hogy máshogy nem tudok kérdezni vagy mondani neki valamit.

Csak egy hatalmas vigyorral bólint és továbbra is táncolunk. Ma van Vanessa szülinapja és a szokásos házban ünnepeljük a szülinapját. Tegnapi napról nem akarok és nem is óhajtok beszélni, mert ez nem tartozik senkire, csak Nessara és rám. Ez van, ha megsértődtök, nem az én bajom. Az előttem táncoló lány már hivatalosan is nagykorú lett. Ruhája szorosan simult a testére, ami teljesen megőrjített, de amikor teljesen nekem simul minden helyen, na azt hiszem, hogy nekem teljesen végem van, ha így fojtatja tovább. Megfogtam a derekát és még közelebb húztam magamhoz -már ha ez lehetséges- és megcsókoltam.
Ebben a pillanatban pedig valaki megkocogtatta a vállamat. Kissé idegesen fordultam meg, mert képes volt megzavarni, de amint megláttam az előttem lévő srácot, kissé dühös lettem, mert eszembe jutott róla valami.
- Lekérhetem a szülinapost? - kérdezte Josh és Van felé pillantott. Mielőtt elküldtem volna a francba, Vanessa végigsimított a karomon és a 'semmi gond nem lesz' pillantást küldött felém.
- Egy tánc. - feleltem, majd otthagyva őket a konyhába indultam, hogy szerezzek valamit inni.
- Mi van nagyfiú? - hallottam meg egy fülsértő hangot. Basszus, ő hogy került ide??!!
- Téged meg ki hívott? - kérdeztem kicsit sem barátságosan. Nem érdekel apáék küldetése vagy mije, már nem tudnak semmit sem beígérni, hogy az apja kedvéért továbbra is ezzel a csajjal lógjak!
- Édes, én mindenhol ott vagyok. - kacsintott felém és a mutató ujjával végigsimított a mellkasomon, ha nem lököm el magamtól, akkor sokkal lejjebb ment volna. - Csak nem dobott a kis barátnőd? - nyújtott felém egy üveg sört. Más esetben el se vettem volna, de mivel már szinte minden elfogyott, így kikaptam a kezéből és azonnal meghúztam.
- Most mit vigyorogsz? - ráncoltam a szemöldököm.
- Óóóó, semmin édes.
- Ne nevezz így! - vágtam közbe.
- Amúgy, biztos hogy nem szakítottál a kis 'barátnőddel'? - köpte szinte felém az utolsó szót, én pedig próbáltam visszafogni magam, nehogy felpofozzam...vagy rosszabbat tennék.
- Biztos. - adtam meg a választ, miután sóhajtottam egy nagyot.
- Akkor miért is Josh enyeleg vele és nem te? - erre azonnal megfordultam és Vanessáék felé pillantottam. Persze nem is értem, hogy mégis miért hittem ennek a picsának, de Josh-ban nem bízom úgy ahogy régen, amióta láttam, hogy majdnem lesmárolta Jennyt a múltkori bulin. De sajnos most az egyszer nem kamuzott, ott láttam, ahogy a srác a derekánál átkarolja az ÉN barátnőmet és a fülébe mond valamit. Nessa pedig nem hogy ellökte volna, hanem még nevetett is, majd a vállára hajtotta a fejét. Nekem kéne ott lennem!
Azonnal levágtam az asztalra a sört és már el is indultam a 'gerlepár'hoz. Nem törődve senkivel Josht a pólója nyakánál elrántottam Van-tól és egy jól irányzott ütéssel a földre küldtem. Hirtelen rosszullét fogott el és szédülés. A látásom is kezdett homályosodni és mindent elég tompán hallottam. Van előttem magyarázott valamit és a kezeivel is folyamatosan kalimpált, de nem vettem ki belőle semmit. Inkább elindultam a fürdőbe, mert nagyon rosszul lettem, de aztán teljes képszakadás következett be...

*Vanessa szemszöge

- Hé, jól vagy? - térdeltem le Josh mellé, akit nemrégiben ütött ki Damen.
- Persze. - törölgette az orrát, ami vérzett. Ha visszajön a Göndör én esküszöm...!
- Mi történt? - jelent meg Jenny is Chrisszel a nyomában, aki segített régi haverján és átcipelte a konyhába.
- Damen hirtelen behúzott nekem. - magyarázta Josh, miközben Jenny próbálta ellátni. Félszemmel azért őket néztem.
- És ő hol van? - nézett körbe Chris, mire mind csak egy vállrándítással válaszoltunk. - Jó, akkor előkerítem. - motyogta és eltűnt a tömegben, akiknek igazából fel se tűnt az előbbi kis incidens.
- Remek nővér lenne belőled. - hallottam meg Josh hangját.
- Tényleg? Ilyet még nem hallottam. - kuncogott legjobb barátnőm. Miiiiiii?????
- Tudod, a hátamat is beütöttem, nem vizsgálnád meg azt is? - vigyorgott a 'sérült' és már készült is levenni a pólóját és Jenny nem ellenkezett...
- Tuti semmi komoly. Hagyd csak magadon! - állítottam meg, majd megragadva Jenny karját, kihúztam őt az erkélyre. Szerencsére nem volt itt senki. - Ez mégis mi volt?
- Mi?
- Hogy hogy mi? Gyakorlatilag flörtölt veled, te pedig szívesen adtad alá a lovat! - jó kis szülinap. Ügyelhetek megint Jenny szerelmi kis háromszögére!
- Nem is, mi csak...hülyültünk. - halkult el a hangja a végére. Lefogadom hogy már ő maga sem hitte el, amit mondott. Hát még én! - Mi csináljak Vanessa?
- Na nem! - tettem fel a kezem. - Ezt már neked kell eldöntened! Elég ideig húztad, ideje végre eldöntened, hogy...! - nem tudtam befejezni, mert az erkély ajtó kivágódott és Chris lépett ki rajta.
- Van, azonnal el kell innen menned!
- Mégis miért? - értetlenkedtem. - És hol van Damen?
- Most nem hiszem, hogy találkoznotok kellene! - válaszolta idegesen, ökölbe szorított kézzel.
- Mi történt Chris?! - lettem ideges én is. Nem válaszolt.
Ha ő nem mond semmit, akkor majd én megkeresem! Hirtelen felindulásból indultam a göndör keresésére. Átverekedtem a tömegen és elindultam a fürdőbe. Biztos, hogy odament, miután leordítottam a fejét, mert elég sápadt volt már akkor.
A zene már nem volt olyan hangos, ezért teljesen jól lehetett hallani...bizonyos hangokat. És sajnos ezt a fülsértően magas hangot nagyon nehezen lehet összetéveszteni bárkivel is. Sajnos a fürdő ajtaja még egy kicsit nyitva is volt így tökéletes rálátásom volt a bent lévő 'párocskára'.
A szívem azonnal ezer darabra tört és a szemembe is könnyek szöktek, amikor megláttam az összetéveszthetetlen barna, göndör fürtöket, amibe az a ribanc mélyesztette a karjait.
- Tűnjünk innen! - hallottam meg Chris hangját magam mögött és a karomat megragadva húzott kifelé. Már a bejárati ajtónál jártunk, amikor Jenny futott hozzánk könnyei neki is az arcán folytak.
- Chris, kérlek, hadd magyarázzam meg! - kérte, de unokatesóm csak ránézett és ennyit mondott:
- Végeztünk. - aha, szóval Jenny döntött és azt hiszem, ránk is ez a sors vár...

2.évad 12.rész - Biztos pont

Hola chicas! Sajnálom, hogy ennyit kellett várni a részre és hogy ez sem lett túl izgalmas, de mostantól igyekezni fogok!:) Hát, nem tudok mást mondani, remélem tetszeni fog és maradt pár olvasóm, akit még érdekel a történet:) remélem kapok pár komit is:D
Jó olvasást!
Anna xx.


*Vanessa szemszöge

A hetek csak telnek a suliban. Nem tudom elhinni, hogy lassan vége a szeptembernek. Értitek? Még csak alig 1 hónapja, hogy elkezdődött a suli és alig 9 hónap és érettségizhetek! A suliban, pedig az összes tanár mindig csak ezt hajtogatják. A legszívesebben az arcukba mondanám hogy 'Értjük, érettségizni fogunk, nem kell minden áldott percben megismételni!' Agyrém és még 9 hónap hátra van.
De ha a suli nem lenne elég gáz, ott van még két hatalmas gond is. Az egyik Jenny 'szerelmi háromszöge'. Amióta mondtam neki, hogy választania kell, azóta 'gondolkodik'. Nem tudom hogy valóban azt csinálja-e, de még mindig Chris-szel van és azt nem tudom, hogy csak lelkifurdalásból-e vagy sem. Amióta Josh is csatlakozott a kis társaságunkhoz, azóta megfigyeltem, hogy hogyan viselkednek egymással és, nem akarom tagadni, valóban izzik közöttük a levegő. Látom, ahogy Josh legjobb barátnőmre néz és ez egy kicsit sem tetszik.
De ha ez nem lenne elég, a másik ok a legrosszabb. Méghozzá Jasmine. Észre sem veszi magát, úgy nyomul Damen-re, még akkor is amikor én ott vagyok! Komolyan, nagyon közel vagyok hozzá, hogy megtépjen azt a műhaját. Ahh, annyira utálom, de sajnos addig el kell viselnünk, amíg anyáék el nem kapják az apját!
Most éppen a szekrényemből pakolok ki, hogy pontosan mit is kell tanulnom hétfőre. Bár lehet, hogy ki sem fogom nyitni a könyveket, de azért lássák, hogy szorgalmas vagyok.
Aztán hirtelen kirántottam a kezem, ugyanis valaki elég durván bevágta a szekrényem ajtaját. Mikor az illető felé fordultam, hogy elküldjem a francba, egy kellemetlen személlyel néztem farkas szemet. Kitaláltátok ki az?
- Lehet, hogy neked nem tanították meg, de nem csaphatod be kedved szerint a szekrényeket, ha ott van valaki keze. - magyaráztam neki.
- Kit érdekel? - intett. Basszus, de utálom ezt a csajt. - Csak szeretném ha tudnád, hogy Damen az enyém. - jelentette ki, az én szemöldököm meg szerintem a fejem közepéig felszaladt a meglepettségtől.
- Szerintem, nem jutott el a pici kis tudatodig, de Damen az ÉN barátom, lassan már egy éve. - magyaráztam neki lassan, artikulálva, hogy legalább megértse.
- Nem sokáig. - mondta, majd sarkon fordult és egyszerűen elsétált.
Most ezt komolyan gondolta?! Még, hogy Damen az övé? Ez ugye most csak szórakozik velem?! Jól van Vanessa, mély levegő.
Kimentem a suliból és a parkoló felé vettem az irányt. Damen a kocsijának dőlve várt rám.
- Fáradt vagy? - kérdezte, amint mellé érve, csak levágtam a táskámat a betonra és szinte a karjaiba estem.
- Ühüm. Mondtam már, hogy utálom a sulit? - néztem fel rá, mire csak felnevetett.
- Nem is egyszer. - válaszolt, szívdöglesztő mosollyal az arcán. - Gyere, van egy meglepetésem. - nyomott egy csókot a számra és beültünk a kocsiba.
- De ugye semmi puccos vagy mozgást igénylő helyre viszel? - néztem felé fáradtan.
- Ne aggódj, nem. - mondta, aztán benyomta a rádiót. Az egyik csatornán egy dal ment. De nem akármilyen dal. Méghozzá a Three Days Grace - Lost In You című száma. A számot meghallva azonnal megrohamoztak az emlékek. Amikor elénekelte nekem a szülinapomon, akkor jöttünk hivatalosan össze.
- Ezt te tervezted így? - néztem rá mosolyogva.
- Mit is? - kérdezte, de a szája sarkában megjelent az a kis rejtett mosolya.
- A way to get lost in you. - énekeltem Adam-mel együtt. (Adam Gontier a TDG volt énekese. Ő énekli ezt a dalt. - szerk.)
- Ez csak véletlen. - rántotta meg a vállát. Tudtam, hogy úgyse árulná el, ezért abbahagytam a faggatózást és az ablakon kifele nézve hallgattam tovább a zenét.
- Pontosan hova is viszel engem? - kérdeztem, amikor már a város egy erdős részén voltunk.
- Titok. - kacsintott felém egy pillanatra, majd lefordult az útról és az erdőbe mentünk.
- Oké, ha sorozatgyilkos vagy azt elmondhattad volna, megmutatni nem kell. - néztem rá, amikor megálltunk egy kis faháznál. Vagyis nem volt olyan kicsi, olyan kényelmes, nyaralónak simán elment. De itt az a nagy kérdés, hogy miért is hozott ide?
- Nyugi nem foglak meggyilkolni. - kacsintott rám. - Bár... - gondolkozott el, én meg csak vállba bokszoltam. - Jól van, na. Mihez is kezdenék nélküled? - simította a kezét a combomra és kisfiúsan, csillogó szemekkel, rám mosolygott.
Kiszálltunk a kocsiból majd a táskáját is kivette a csomagtartóból és az ujjait rákulcsolva az enyémekre vezetett egy egyszerű faasztalhoz. A nap éppen lemenőben volt, ezért az ég gyönyörű színekben pompázott.
- Éhes vagy? - kérdezte és felült az asztalra. Én is követtem a példáját.
- Kicsit, miért? - fordultam felé és amint megláttam a mekis zacskót, amit lóbált, azonnal megkordult a gyomrom.
- Kicsit mi? - röhögött fel, de látva a 'mindjárt megöllek, ha nem adod oda a kaját' arcomat gyorsan átadta és a sajátját is elővette.
- Pontosan miért is vagyunk itt? - kérdeztem, miközben a kólámat szürcsölgettem. Tényleg éhes voltam és már minden elfogyott.
- Gondoltam kettesben is ünnepelhetünk a holnapi nap előtt. - vonta meg a vállát hanyagul.
- Miért? Mi lesz holnap? - csillant fel a szemem.
- Gondolkozz kicsit.
- A szülinapom! - jutott eszembe. Basszus, hogy tudtam elfelejteni a 18. szülinapom?
- Csak ennyi? - vonta fel Damen hitetlenkedve az egyik szemöldökét.
- Asszem' - válaszoltam összezavarodva.
- Akkor fel kell frissíteni az emlékeidet. - hajolt hozzám és a száját az enyémre tapasztotta. Először gyengéd volt, de egyre szenvedélyesebbé vált. Levegő hiány miatt kellett elválnunk. - Na?
- Már egy éve? - mosolyogtam fel rá. Hihetetlen, hogy már egy éve együtt vagyunk. Az elején még csak el sem tudtam képzelni, hogy vele járjak -bár akkor nem is emlékeztem rá és ő is eléggé más arcát mutatta- de mit hozott az élet? Ezt!
- Nekem mondod? - karolta át a vállamat és közelebb húzott magához, míg én a fejemet a vállára döntöttem. - Soha nem gondoltam volna, hogy eddig eljutok egy lánnyal.
- Ezek szerint én vagyok az első ilyen lány? - néztem fel rá.
- Igen. - bólintott.
- Megtisztelő. - pusziltam a nyakába, de egynél nem álltam meg, a Göndörke pedig egy nagy sóhajt hallatott.
- Ne játssz a tűzzel, mert még megégeted magad. - szólt rám, majd felpattant és az ölébe kapott. Lábaimat ösztönösen a dereka köré fontam.
- Húúú, de félek. - gúnyolódtam, majd elindult velem a házba. Örülök, hogy legalább Ő az egy biztos pont a mostani zűrzavarban és nem érdekel, hogy az a szőke ribanc mit mond, Damen-t semmivel sem tudja elvenni tőlem. És ha bármivel is próbálkozik, én magam fogom megtépni a műhaját a saját két kezemmel, abban biztos lehet!

Ismertető

Sziasztok! 
Hát, nagyon sajnálom, hogy még mindig nem hoztam a részt, de egyszerűen nincsen hozzá ötletem. Vagyis megvannak az ilyen fordulópontok, de egyszerűen alig tudom leírni. Ha nem haragszotok, egy kis szünet lesz (tudom, hogy már így is sok van) de amint lezárom a Summer Love-ot, rögtön az lesz a következő, hogy ezt is befejezem! Sajnálom, de a suli mellett örülök, ha hétvégén megírok egy részt. Remélem megértitek.
A másik dolog, hogy szeretnék Boldog Szülinapot kívánni a mi kedvenc Göndörkénknek, Harry Styles-nak!
Anna xx.

2.évad 11.rész - Most mi legyen?

Hola chicas! Először is Boldog és Sikerekben gazdag Új Évet kívánok!:D Másodszor, meg is hoztam a következő részt, ami remélem tetszeni fog!:D Mást azt hiszem nem tudok mondani...ja, de. Jelentkezzen az, aki ugyanúgy nem akar hétfőn suliba menni! Mert én nagyon nem! Na, mindegy, jó olvasást!
Anna xx.


*Vanessa szemszöge

Vasárnap a legjobb a telefonom csörgésére kelni. A tegnapi affér után Damen-nel már nem is akartunk visszamenni a buliba. Üzentünk Chris-széknek, hogy ne keressenek minket és rögtön haza is jöttünk. Damen haza hozott, de mindketten csak a saját házunkba mentünk. Lehet, hogy megbocsátottam neki a Jasmine-dolog miatt, de ez nem azt jelenti, hogy semmi nem is történt. Ezért az éjszaka további részét egyedül akartam tölteni és egy kicsit elfelejteni mindent és mindenkit.
- Nem akarod felvenni? - kérdezte egy rekedtes hang pontosan mellőlem, amitől eléggé megijedtem, ugyanis egyedül feküdtem le az éjjel.
- Te hogy kerülsz ide? - fordultam meg döbbenten a hívatlan vendégemhez. Göndör fürtjei szokás szerint szerte szét álltak, arcán meg egy laza mosoly volt, bár kérdésem után rögtön komollyá vált.
- Még úgy 5-kor másztam át. Hiányzott, miközben hozzám bújsz míg én átölellek. - bújt hozzám és az arcát a hajamba temette. Azonban én nem adtam magam ilyen könnyen és próbáltam elhúzódni, de nem jutottam valami messzire, max meg tudtam fordulni. - Még mindig haragszol rám? - dörmögte a hajamba.
- Igen. - válaszoltam, de igazából nem is annyira, csak hagytam, hogy teperjen még egy kicsit.
- És van valami, amivel kiengesztelhetlek? - kezdte el csókolgatni a nyakam, amitől rögtön kirázott a hideg. Csókjai egyre jobban közelítettek a számhoz, de amikor végre megcsókolt volna azonnal visszafelé vette az irányt.
- Naaa! - adtam hangot elégedetlenségemnek és Damen felé fordultam, aki hangosan felnevetett rajtam.
- Talán valami nem tetszik, édes? - vigyorgott rám szívdöglesztően, aminek hála pár gödröcske is megjelent az arcán. Kezemet tarkójára simítottam és közelebb húztam magamhoz egy csókért. Nyelve rögtön bejutásért könyörgött, amit meg is adtam neki. Azonnal fölöttem termett és oldalamat kezdte el simogatni. Kezemet levezettem izompólója aljáig és egyre feljebb húztam, míg ki nem bújt belőle, így szabadon simíthattam végig izmos felsőtestén. Már magnem, hogy belemélyedtünk volna, amikor...
Amikor az a hülye telefon már megint megszólalt.
- Felveszem. - toltam el magamtól Damen-t és a telefonomért nyúltam. A képernyőn Jenny neve villogott.
- Végre már! - szólt bele, vagy inkább kiabált bele a telefonra, ami miatt el kellett tartanom a fülemtől a készüléket. - Kérlek, gyere át! Beszélnünk kell! - szinte könyörgött.
- Történt valami? - kérdeztem és felültem az ágyban.
- Nem tudom, csak gyere! - szipogott. Sír?
- Rendben, pár perc és ott vagyok. - pattantam ki és rohantam is a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam és fogat mostam. Ekkor jöttem rá, hogy nem hoztam magammal ruhát, ezért magamra csavartam a törülközőt és visszaindultam a szobámba. Damen még mindig az ágyamon feküdt és amikor beértem, elismerően füttyentett.
- Tetszik, mi? - forgattam meg a szemem és a szekrényemben kezdtem kutatni.
- Hát, a törülköző nélkül jobban tetszene. - éreztem a hangján, hogy mosolyog a szokásos perverz vigyorával. Miután megtaláltam a megfelelő ruhákat, megfordultam és mentem volna vissza, ha nem ütköztem volna bele egy mellkasba. Tekintetemet lassan felvezettem gyönyörű zöld szemeibe, de azokat sem csodálhattam sokáig, mert azonnal ajkaimnak esett. A ruháim azonnal kiestek a kezemből, karomat nyaka köré fontam és úgy túrtam bele göndör hajába. Neki szorított a szekrénynek és szorosan simult testemhez testével. Keze sem tétlenkedett, végig simított oldalamon, míg el nem érte fenekemet, amit jól megmarkolt. Belenyögtem a csókunkba. Még mielőtt a törülközőt vette volna le, megállítottam.
- Sajnálom, de most mennem kell. - löktem el magamtól, majd ruháimat felkapva visszasiettem a fürdőbe. Felöltöztem, de amikor visszamentem Dament már sehol sem találtam.
Elindultam Jenny-hez, de gyorsan még küldtem egy üzenetet Göndörkének.
'Ha hazajöttem, bepótoljuk;)' - küldtem el az üzenetet. Nem is kellett sokat várnom a válaszra.
'Ne feledd szavad, édes!' - írt vissza.
Becsöngettem legjobb barátnőmékhez, de nem is kellett sokat várnom, mert Jenny szinte azonnal kinyitotta az ajtót.
- Hol voltál eddig? - húzott be szinte.
- Bocsi, feltartottak. - magyarázkodtam és levettem a cipőmet, majd felmentünk Jenny szobájába. - Na, mi olyan fontos? - ültem le az ágyra.
- Josh majdnem megcsókolt! - mondta ki, én meg szerintem lefagytam, majdnem 5 percre. Most komolyan azt mondta, amit hallottam? Biztos, hogy rosszul hallottam. Vagy az is lehet, hogy csak viccel! Igen, ez lehet a megoldás!
- Ez nem valami jó vicc! - erőltettem ki valamilyen nevetés félét. De látva kétségbeesett arcát, abbahagytam. - Te nem viccelsz. - kerekedtek ki a szemeim.
- Tudom, hogy hihetetlen és...
- Hihetetlen?! Ez inkább szemét és aljas húzás, ugyanis az unokatesómmal jársz!! - keltem ki magamból.
- Tudoooom!!! - kezdtek el folyni a könnyei a szeméből. Kicsit meg is sajnáltam, de majdnem megcsalta a bátyámat! - De ezt nem ért-értheted. - kapkodott levegő után.
- Akkor légyszíves magyarázd el. - néztem rá elszántan. Lassan ő is leült mellém, majd egy nagy levegő után elkezdte.
- Szóval, már biztosan tudod, hogy már elég régóta ismerem Josh-t. Tudod, amikor 9.-es voltam, ő 10.-es volt, de még is én adtam neki spanyol különórákat, mert azért kicsit hamarabb elkezdtem ezt a nyelvet tanulni. Na, az elején egyáltalán nem akartam segíteni neki, mert egy beképzelt parasztnak gondoltam.
- Deeeee????
- De az órák alatt megismertem egy másik oldalát, amit elrejtett a suliban. Nem tudom hogyan, de nagyon megtetszett és a végén már csak azt vettem észre, hogy év végén majdhogynem egy párt alkottunk.
- És utána elutazott és megszakította a kapcsolatot veled? - húztam fel a szemöldököm.
- Igazából váltottunk pár e-mailt az év során, de nem voltak olyan fontos dolgokról szó. Meg az időeltolódás is közrejátszott. - basszus, akkor most hogy visszajött ez a Josh gyerek, a felszínre törnek a régi érzések?
- És mi lesz Chris-szel? - kérdeztem óvatosan. Jenny fájdalmasan felsóhajtott, majd az ölembe feküdt.
- Nem tudom, őt is szeretem, de nem akarom megbántani. Most mit csináljak? - nézett fel rám segítségkérően.
Hát igen, ez egy nagyon jó kérdés, hogy most mit csináljunk, vagyis csináljon.
- Fogalmam sincs. - ráztam a fejem. - Most vagy azt teheted, hogy maradsz Chris-szel és elfelejted Josh-t. Vagy mindkettővel szakítasz, bár ez senkinek sem a legjobb.
- Szóval válasszak közölük? - esett azonnal pánikba.
- Nem tudom, de talán hallgatnod kéne a szívedre. - mondtam. Ez a helyzet így senkinek sem jó és nem is lesz.

Boldog Karácsonyt!

Mindenkinek még egyszer boldog karácsonyt kívánok, ezen a gyönyörű, napsütéses napon. Vajon az időjárás nem akar megváltozni? Mert én nem nagyon szeretnék hó nélküli karácsonyt, bár már megszokhattam volna.

Na mindegy, de nem csak ezt akartam elmondani, hanem még Boldog Szülinapot kívánok az egyik szereplőt megszemélyesítő karakternek, a kedvencünknek Louis Tomlinson-nak!!:D

2.évad 10.rész - Utolsó esély

Hola chicas! Sajnálom, hogy ennyit kellett várni az új részre, de ez most így alakul. Ez a rész sem lett szerintem a legjobb, de azért remélem nektek tetszeni fog és hagytok pár nyomot magatok után;)
Még mindig lehet szavazni, bár az eddig eredmény alapján már nagyon is látszik, hogy folytatom-e vagy sem:D
És köszönöm a 25 feliratkozót és a több, mint a 28000 oldalmegjelenítést!
És még mindenkinek Kellemes Ünnepeket kívánok és sok pihenést a szünetre:))
Jó olvasást, Anna xx.

*Damen szemszöge

Éppen visszafelé mentem az üdítőkkel a kezemben, amikor valaki megállított a vállamat megragadva. Megfordulva azzal találtam szembe magam, akivel egyáltalán nem akartam.
Jasmine egy feszülős miniben dülöngélt hatalmas magassarkú cipőjében. Nem sok hiányzott, hogy az a ruha mindent megmutasson. Ez még nem is lett volna baj, hogy most megtalált, de valami nagyon nem stimmelt benne.
- Sziókaa Damenkeee! - nevetett. - Nincs kedved csatlakozni hozzánk? - próbált húzni valamerre, de erősebbnek bizonyultam.
- Bocs, de rám vár a BARÁTNŐM! - hangsúlyoztam ki, a barátnőm szót, hogy felfogja. Mert rájöttem, hogy mi is volt olyan fura benne. Ugyanis szerintem füvet szívott.
- Ugyan már! Én sokkalta többet tudok adni, mint az a kis ribanc. - kezével végigsimított mellkasomon, hasamon, de mielőtt lejjebb ment volna, elkaptam a csuklóját.
- Ha még egyszer meghallom, hogy így nevezed, esküszöm, nem állok jót magamért! - sziszegtem. - És nem érdekel, hogy lány vagy. - igazából nem akartam bántani. Apám nem erre nevelt, de ez a csaj könnyen ki tud hozni a sodromból.
Ezután vagy jó pár percig nem tudott semmit sem szólni. Mintha lefagyott volna, akár egy számítógép, de amikor elakartam volna menni, a karomnál fogva visszahúzott és hirtelen a számra tapadt. Mivel nem volt nagyon az eszénél, könnyedén le tudtam szedni magamról.
- Nem értesz a szóból, bazd meg?! - mint aki meg sem hallotta volna, amit mondtam, csak bambán vigyorgott. De nem rám, hanem az erkély irányába. Odafordultam, de nem láttam mást, csak Josh-t és Jenny-t. Basszus, remélem Vanessa nem látta a csókot!
Sikeresen kijutottam a tömegből és az erkélyre vezető ajtót szinte feltéptem. Josh ebben a pillanatban ugrott el Jenny-től, majd mindketten a földet kezdték nézni zavarukban. Majd később fogom elintézni Josh-t, amiért ráhajt a legjobb haverom csajára. Most csak Nessa-t akarom megtalálni!
- Hol van? - kérdeztem idegesen.
- Lefutott a partra. - mutatott Jenny a lépcső irányába, én meg azonnal rohantam is utána. Igazából nem volt nehéz megtalálnom, mert fehér ruhája szinte világított az éjszakában. Gyorsan és hangtalanul próbáltam megközelíteni, de valahogy megérezhette, hogy közeledem, mert fejét oldalra fordította, így megláthattam könnyes tekintetét.
- Most mit akarsz? - kérdezte és újra a tengert kezdte figyelni. - Nem akarsz visszamenni az új barátnődhöz? - gúnyolódott.
- Ezt akarom megmagyarázni... - kezdtem, de félbeszakított.
- Damen, nem magyarázkodni kéne. - rázta a fejét. - Megígérted, hogy nem fogsz vele ketteseben maradni, de ezt rögtön, az első alkalommal meg is szegted.
- De ő mászott rám! - kezdtem ideges lenni. Nem érti, hogy nem csókolóznék azzal a lánnyal? - Tudod, hogy nagyon ismerős a mostani helyzet? - utaltam a tavalyi incidensre, amikor éppen hogy összejöttünk, de Brithany csapdába csalt. Utáltam azt az időszakot!
- Éppen ezért tudom így elviselni ezt a fájdalmat, ami megint a szívembe hasított. - törölte pár könnycseppet az arcáról.
Csend telepedett közénk, ami ebből a szempontból idegtépő volt. Van továbbra is a tengert nézte, én meg ezt kihasználva a háta mögé sétáltam és derekát átkarolva, szorosan a hátához simultam miközben arcomat a nyakába rejtettem. Apró puszikat kezdtem el hagyni a bőrén. Próbálta nem kimutatni, hogy nem tetszik neki, de amikor egy érzékeny pontján szívtam meg, kieresztett egy nagy sóhajt és kezével hajamba túrt. Úgy tudtam.
- Akkor már nem haragszol? - kérdeztem és szembe fordítottam magammal.
- Nem, de csalódott vagyok. Ígérd meg, hogy ez nem fog többször előfordulni.
- Ígérem. - mondtam és letámadtam az ajkait. Levegőhiány miatt váltunk el. - Köszönöm. - suttogtam.
- De ez az utolsó esély. - nézett határozottan a szemembe. Eléggé meglepődtem ettől a kijelentésétől és még meg is rémültem egy kicsit, de gyorsan összeszedtem magam.
- Nem fogok csalódást okozni! - mondtam határozottan és álltam a tekintetét.
- Nagyon remélem...

Életjel!

Sziasztok!
Tudom, hogy elég régen írtam már, de ezért is írok egy kis helyzetjelentést. Szóval, lehet, hogy most egy ideig nem lesz rész, minimum a téli szünetig. Most sok dolgom lesz és erre a blogra nem igen van időm.
Szóval, a még megmaradt olvasóimnak kitartást, de most kell egy kis 'feltöltődés'. Addig is további sok sikert mindenkinek az iskolához!